St. Louis és Vidéke, 1957 (45. évfolyam, 5-25. szám)
1957-06-28 / 13. szám
1957. junius 28. “ST. LOUIS ft S VIDÉKE 3-IK OLDAL A t % utolsó magyar betyár 218. FOLYTATÁS Nem volt benne semmi boszorkányság, csak amikor elsőizben itt volt, viasszal ügyesen lenyomatot készített az ajtó zárjáról és az ügyes nyomatról, készítette aztán a jól nyitó kulcsot Páris egyik megbízható lakatosmestere, akit Jean ezért a munkásságáért busásan megfizetett. Nemcsak a kulcsot fizette meg, hanem a hallgatását is. És nemcsak egy kulcsot csináltatott, hanem — hármat. A másodikat arról az ajtóról, amely a cselédség részére fenntartott feljáratra nyílott. Ezen keresztül észrevétlenül feljuthatott az emeletre és itt vette elő a harmadik kulcsot, amely eltérve az előbbi kettőtől egészen kicsiny volt. Jean lábujjhegyen járkált. A legteljesebben nyugodt volt, élt benne az a jótulajdonság, hogy tudott parancsolni az idegeinek. Jean Lachamp edzett volt az ilyen kalandokban. Négy év előtt az angol hadügyminisztériumba vétette fel magát, mint szolga. Három hónapon keresztül a legnagyobb ügyességgel dolgozott, megszerettette magát a hadügyminisztérium egész személyzetével és egyáltalán nem izgatta a dolog, hogy hónapokon keresztül kellett ezt a furcsa szerepet játszania. A cél érdekében ezt is megtette. Aztán egy napon — megszerezte azokat az iratokat, amelyekre szüksége volt. Attól kezdve feléje sem nézett a hadügyminisztériumnak, sőt nemcsak Londont, hanem egész Angliát sietve elhagyta. Az iratok megszerzéséért a megbízó államtól tizenkétezer font ütötte a markát. Ez volt egyik legsikerültebb üzlete. Néhány szó foszlánya felhallatszott a lakás földszinten levő részeiből. Egyszer négyszer hallotta Dolores csengő kacagását, ami a jeladás volt arra, hogy nyugodtan, minden veszedelem nélkül dolgozhat. És Jean Lachamp tényleg munkához látott. Zsebéből előkerült a harmadik, a legkisebb kulcs. Fenn is nagyon jól ismerte a járást. Egyenesen a függönnyel elfedett részhez lépett, ahol a vasszekrény állott. Az álkulcs itt is kifogástalanul működött. Betette, megfordította és a — vasszekrény már nyitva volt. Jean Lachamp a legnagyobb hidegvérrel nyúlt bele. Rengeteg irás volt ebben, de Jean keze nem remegett, amikor a kiválogatásra került a sor. Amit keresett, azt máris felfedezte. Lehetetlen volt észre nem venni, azt a nagy fedőlap közé szorított hatalmas irásköteget, amely az első pillanat alatt az ember szemébe ötlött. Jean csak egy pillantást vetett belé. Az első oldalon Chevreaux ezredes gondosan irt szép betűivel a következőket olvasta: Részletes felvonulási terv a francia császári hadsereg hadműveleteiről Jean az egész irásköteget kiemelte és a hálószoba kis asztalára tette, ahová korábban a magával hozott aktatáskáját helyezte el. Most azután gyors mozdulattal felnyitotta az aktatáskát, amely tele volt nagy köteg üres papirossal. A két vastag fedőlapot, valamint a fontos irásmü címét, amelyet Chevreaux ezredes külön papirosra irt, meghagyta, alá ja azonban a kicsempészett kézirat helyébe üres papírlapokat helyezett, azután a zöld szalaggal, amellyel a két fedőlap volt összefonva, az egészet összekötözte, ügyesen visszatette a vasszekrénybe, amelyet kulcsával bezárt. Mint aki jól végezte a dolgát, az aktatáskát újra a hóna alá vette és távozni készült. < Odalépett a lépcsőhöz, amely levezetett a villa alsó részébe. Néhány pillanatig most is figyelt, — újra hallotta Dolores csengő kacagását. Azután óvatosan lelopózott az emeletről, kisurrant az épületből. Minden ajtót gondosan bezárt maga mögött. És — rohant vissza Párisba. SZÁZHARMINCÖTÖDIK FEJEZET Hir Velencéből Zsuzsika elszédült, de az eszméletét nem vesztette el. A szemei nem csukódtak le, tudta, hogy mi történik körülötte, de valahogy mégis megállt az agyműködése. Kábult volt, fáradt a testét valahogy végtelen könnyűnek érezte, mintha a légben lebegne és szédítő mélységben mozognának alatta apró emberkék s csak elvétve sodorná hangúkat' hozzá a szél. Pillanatokig ez volt az érzése, majd hirtelen megváltozott és ekkor úgy tetszett, mintha a szédítő magasságból, ahol eddig tartózkodott, hirtelen zuhanni kezdene. Félelmetes sebességgel esett mind lejebb és lejebb. A szoba, amelyben apró embereket látott mozogni, rohanva közeledett feléje. Azután egyszerre csak úgy érezte, hogy a végtelen magasságból újra lenn van a földön. Kábultan körülnézett. Csak Rózsa Miklós volt mellette. És hallotta a szavát, a beszéde jóságos, meleg csengését: — Zsuzsika, mi történt magával? Rosszul van? — Nem tudom . . . úgy éreztem ... — felelte akadozottan a fiatal asszony —, mintha kisiklott volna lábaim alól a föld és . . . éá . . . nem is tudom megmagyarázni ... ezt az érzést. Rózsa Miklós az ablak mellett levő karosszékhez vezette: — üljön le és pihenjen! — mondotta. — Magának most elsősorban pihenésre van szüksége . . . Zsuzsika ijedten tiltakozott: — Nem, nem . . . Most már tudni akarok mindent . . . Miklós, a régi jó ismeretségünkre kérem, hogy most már mondjon el mindent ... Mi történt Andrással? Honnan tudta meg a hirt? Oh, Istenem! A szava megint zokogásba fulladt. Percekig csak a fel-feltörő zokogás jelezte, hogy milyen fájdalom tépi a szerencsétlen asszony lelkét. Szánandó, borzasztó állapotban volt. A sírást azután kétségbeesett kiáltás váltotta fel: — Oh, Istenem! Mi lesz velem? . . . Miért ez a borzasztó sors, amely osztályrészemül jutott . . . Mit vétettem? . . . András, drága jó Andrásom, soha nem felejtelek el . . . 219. FOLYTATÁS Miklós csendesen megszólalt: — Képzelheti, Zsuzsika, hogy engem is, hogy érintett ez a hir? Amikor meghallottam, megszédültem és néztem, némán, dermedten magam elé, talán órákon keresztül . . . Nem akartam hinni, hogy ez megtörténhetett, hogy András, akit úgy szerettem, mintha testvérem lett volna, — nincs többé . . . — Nincs többé! — sajgott fel a tragikus hir visszhangja Zsuzsikából. — Nincs olyan közeli hozzátartozóm — folytatta Miklós — akinek az elvesztése annyira lesújtott volna, mint ez a hir ... A szivem azóta is folyton sajog és minden gondolatom csak András körül forog . . . András körül, akit soha, soha többé nem fogok látni . . . — Oh, Istenem! — Ki hitte volna, hogy amikor már megmenekült az akasztófa alól, ahol a halál várt rá, ilyen tragikusan végződik az élete . . . Rózsa Miklós csupa fájdalom volt. — Mondjon el mindent . . . Kérve kérem, hogy ne hallgasson el semmit, mert engem minden érdekel ebben a fájdalmas ügyben és ha már nem láthattam Andrást, ha már nem lehettem ott mellette, legaláb tudni akarom, hogy mi történt vele . . . — Félek — jegyezte meg Miklós —, > I most elmondom ezzel csak jobban felizgatom . . . — Nem, nem! Azzal izgat fel, ha a töprengésben hagy! — Hátj jó, legyen! —mondta Miklós, azután a zsebébe nyúlt, ahonnan egy összehajtogatott ujságlapot húzott elő. A Pesti Újság egyik régebbi száma volt. T- Ide nézzen, Zsuzsika! — kezdte. — Ez az újság jár Rápoltra és egy napon ebben fedeztem fel ezt a megdöbbentő hirt . . . Zsuzsika kinyújtotta reszkető fehér kezét. A következő percben már kezében volt az összehajtogatott újság, a szeméhez akarta emelni, de a keze annyira reszketett és a könnyű papírlap olyan ólomsulyunak tetszett, hogy képtelen volt az elgondolást jrégrehajtani, pedig meg volt benne minden akarat. A fájdalom marcangolta a szivét és a szeméből minduntalan felfeltörtek a könnyek. Rózsa Miklós visszavette az újságot. — Majd én felolvasom, Zsuzsika! — mondotta csendesen. — Olvassa, Miklós! De ne hallgasson el semmit! Miklós most megkezdte az újságcikk felolvasását: — Tengerbe fulladt a rápolti halálraítélt gyilkos. Emlékeztes még Bonyhádi András rápoltr ügye, akit"a tiszavári királyi bíróság másodízben elkövetett gyilkosság miatt halálra Ítélt. A gyilkos, tekintettel arra, hogy a múltban már el volt ítélve tizenöt esztendőre egy másik gyilkosságért, nem kapott kegyelmet, elrendelték az ítélet végrehajtását, erre azonban mégsem került sor, mert a gyilkos legényt cimborái j megszöktették az akasztófa alól. Hiába fogta az egész ország csendőrsége üldözőbe, a vakmerő legény eltűnt a nyomozó hatóságok elől és hónapokon keresztül teljesen nyoma veszett. Senki nem tudta mi történt velük és a nyomozó hatóságoknak nem vált be az a reménységük sem, hogy a megszököt halálraítélt gyilkos, akit Bagyó János nevű, ugyancsak a tiszavári fegyházból megszökött társa kisért, jelentkezni fog majd a rápolti cimboráknál, akiket a rápolti csendőrség állandó megfigyelés alatt tartott, hogy igy jusson esetleg értékes nyomhoz. Már meg is feledkezett mindenki az egész esetről, amikor az elmúlt hetekben váratlanul értesítés érkezett a tiszavári bírósághoz a velencei csendőrségtől, amelyben utóbbi az iránt érdeklődött, hogy Bonyhádi András és Bagyó János nevű legények tényleg az- igazságszolgáltatás elől menekültek-e. Közölték, hogy mindkettő a velencei csendőrség foglya és foglyok maradnak mindaddig, amig a tiszavári bíróságtól a felvilágosítást meg nem kapják. Éppen azon a napon, amikor ez a felvilágosítás megérkezett és a tiszavári hatóság kérte, hogy a veszedelmes foglyokat erős fedezet alatt szállítsák a magyar határra, a halálbüntetés elől megszökött Bonyhádi András kétségbeesett kísérletet tett, hogy újból elkerülje az akasztófát. Toldott-foldott kötél segítségével meg akart szökni a börtönéből, a kötél azonban elszakadt és a menekülő legény a viharos tengerbe fulladt, ahová menekülés közben zuhant. Amikor a szökést észrevették, meg próbálták menteni, de nem sikerült és nem találták meg a holttestét sem, amelyet a viharzó tenger bizonyosan messze sodort. A másik magyar foglyot. Bagyó Jánost, erős fedezet mellett elindították a határ felé, hogy átadják a magyar hatóságoknak. Rózsa Miklós letette az újságot. — Eddig van! — mondta csendesen. — Az újság itt végzi be híradását, amely olyan szomorúsággal töltött el bennünket. Zsuzsika a sírással küzködött. Minduntalan feltört belőle a fájdalmas sóhajtás: — Istenem, miért vagy ilyen kegyetlen! Szegény András! Szegény András . . . milyen rettenetes a sorsa . . . — És tudja, Zsuzsika, hogy tulajdonképpen miért rettenetes? — kérdezte most Rózsa Miklós. — Mindenképpen borzasztó . . . — De borzasztó különösen azért, hogy Bonyhádi András úgy halt meg, hogy nem sikerült bebizonyítania az ártatlanságát ... Ez a borzalmas, ez a lesújtó . . . íme, az újság is csak, mint többszörös gyilkosról ir erről az emberről és akik olvassák a hirt, elégedetten és megkönnyebbülten kiáltanak fel: “úgy kellett a gyilkosnak, most legalább elvette a büntetését.” Senki nem sajnálja, nincs egy megértő szó, csak mi. itt Rápolton érezzük a fájdalmat, mert mi ismertük Andrást és mi tudtuk, hogy — ártatlan . . . Zsuzsika halkan sirdogált. — örökre elveszítettük! — suttogta csendesen. Miklós keményen kihúzta magát. (Folytatjuk) Szerkesztői üzenetek Miss Zs. E. City. — őszinte fájdalommal vettük k. sorait. Egy ilyen kis helyi érdekű lapnak nem az a hivatása és célja, hogy világeseményekkel - és napihirekkel foglalkozzék, de ismertetni akarja a helyi eseményeket és tájékoztatni azokról a nagyközönséget. Sok esetben még ez sem sikerül. Adott esetben közelebbi kapcsolatot akar létesíteni a régebbi és újabban megtelepedett bevándorlók között; meg akarja őket ismertetni az amerikai szokásokkal és a magyarság sorsát, illettőleg hivatását intéző közegekkel. Idővel Ön is belátja majd ennek a szükségességét, hacsak nem akaí ahhoz a kicsiny táborhoz csatlakozni, akik feledni akarják nemcsak a nyelvüket, de sok esetben még származásukat is és azt gondolják, hogy az amerikai társadalmi szokásokba való beolvadás legelső kelléke a régi környezettől való elszakadás. Természetesen nincs igazuk és reméljük, idővel Ön is belátja az itteni magyarság köreibe való csatlakozás szükségét. Addig is szives üdvözlet! Menekült magyar. — Igaza van: nagy kár lenne, ha felszámolna a Relief Committee, mert a munkanélküliek, akiknek száma egyre szaporodik — nem fognak tudni hová fordulni. Természetes, hogy ami időnkből futja és erőnkből kitelik, ezután is készséggel állunk a magyarság rendelkezésére. A munkaelhelyezésen kívül ezernyi apró részletkérdés is vár elintézésre. De talán a magyarság annak is megtalálja utját-módját, miként lehet a nehézségeket áthidalni. Méhészetemből eladok méheket, méhka..... sokat, méhészettel, foglalkozók vagy kezdők számára. — Méz is kapható! RIGÓ JÓZSEF BOX 104 — VAILER, ILL. HA KÖLTÖZKÖDIK, jelentse ezt azonnal lapunknak. A posta nem továbbítja az újságot, de visszaküldi a kiadóba. Ha városban lakik, Írja oda a zónaszámot is. PÉNZT Magyarországba teljes garancia mellett küldünk! 100 forint $3.90 (Legkisebb rendelés 500 ft) Összes költség $1.25 Cégünk Állami Hatóság által van engedélyezve és ellenőrizve ORVOSSÁGOK: 30 g Streptomycin $10.50 500 g Rimifon 4.00 100 g Serpacil 4.30 100 g Multivitamins 1.80 Kérje ingyenes Árjegyzékünket egyéb orvosságokról és Ajándék csomagokról GRAMERCY 744 Ilroad Street, Newark, N. J. Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d. u. 12-i között a WTMV állomáson. Ezenkiviil hétköznapon 5.45-től 6-ig délután fenti rádióállomáson (1490 Radio Dial) A fenti szép épület Mr. és Mrs. Alfred Herzig, szül. Molnár Irma gyönyörű uj éttermét mutatja be, mely a 21-es Highwayn, a Lindbergh Roadtól egy mérföldnyire van, Concord Viliágéban. U. D.-né, Decatur. — Egy-két könyvet elküldtünk, de többet nem tehetünk. Talán akadnak olvasóink között, akik meghallgatják a kérését. És itt közöljük, hogy Újhelyi Dezsőné menekült zenetanár, Decatur, Ili. magyar könyveket kér kölcsön. Olvasás után visszaküldi azokat. Cime: 770 West Macon, Decatur, 111. O. L. KELCH, Pasadena, Kaliforniában bejelentette, hogy amig egy hétig távol volt házától, ellopták azt s csak a kéményt és pincét hagyták ott. EGY FARMMUNKÁS jelenleg tizennégy egyén részére termel elegendő élelmet a U. S.ban. SÍRKÖVEK legelsőrendü gránitból, terméskőből, stb. legjutányosabb árban beszerezhető nálunk! Bastei Art Memorial Co. 7001-7015 GRAVOIS AVE. Telefon: FLanders 2-1100 Alapítva 1881-ben MAGYAR ÓRÁS, aki most érkezett Magyarországból és évtizedes gyakorlata van francia, svájci, amerikai stb. karórák, úgyszintén faliórák javításában, valamint ékszerek átalakításában és javításában, — ajánlja szolgálatait a magyarság szives figyelmébe. HAMILTON ÓRÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN ÁDLER LÁSZLÓ 342 Arcade Bldg. — St. Louis 1, Mo. — Tel. GA 1-1003 TELEFONSZAMOK amikre szükség lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS ÉS VIDÉKE: Franklin 1-8081 és FR. 1-1923 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntral 1-7388 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntral 1-2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: TRriangle 6-9529 EGYLETEINKRŐ1 ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR Nő. SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó | első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Ben Balogh, 702 E. Garden, Webster Groves, Mo. Telefon: WO 1-0119. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Karácsony J ; titkár: Gaubek Rezső, 228 N. Taylor Ave., St. Louis 8, Moo. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION, a Verhovay Életbiztosító és Betegsegélyző Granite City 187-ik osztály. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. Petrás István beteglátogató, 1628 Maple Ave., Granite City. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: id. Kozér János, titkár: ifj. Kozér János; pnéztárnok: Petrás István; gondnok: Kuruz Sándorné. Telefonja: TRiangle 6-9529 ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY-----=* St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. | Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni I (megindítani) az alanti címre: Név ........................................................................................ Cim ......................................................................................... Város............................................................................................ A VAROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban és feljebb. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy b’ocknyira a Cathedrálistól, két blócknyira a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók.
