St. Louis és Vidéke, 1956 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1956-11-16 / 23. szám
1956 november 16. “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 3-IK OLDAL Á z utolsó magyar betyár 186. FOLYTATÁS Innen is a jól végzett munka érzésével távozhattak. Boldogok is voltak mind a ketten. Az ütjük visszavezetett a cirkuszhoz. A Szent Márkus templom elé értek, amelynek harangja akkor kongatta el az ötöt. És a két leány — mintha egy test, egy lélek lettek volna — csendesen, szó nélkül a templom felé fordultak, felmentek a néhány lépcsőn és a templom ajtaja előtt letérdelve őszinte áhítattal imádkozni kezdtek. * Peregtek a percek, múltak az órák és a két Robelli lány nagyop nehezen várta, hogy mielőbb elérkezzék már a reggel. Fel is keltek a nap sugarai, aranyló fényükkel telehintették a nagy térséget, ahol a Cirkusz Kranz ütötte fel a tanyáját, s ahonnan most — távozni készül. Ahogy beköszöntött a reggel, a Kranz cirkusz kocsitábora is megélénkült. Egymásután bújtak elő az emberek és az elsők között, akik felébredtek, ott volt Kornitzer, az istállómester, ő volt az egész cirkusz tótumfaktora. Ráhárult a feladat minden intézkedés terén, amikor a cirkusz sátort vert, vagy pedig felszedte a sátorfáját. Most a szolgák seregét mozgósitotta, hogy minél előbb felszedjék a cirkusz sátorponyváját, összerakják a padokat, a különböző] cirkuszi eszközöket felpakkolják, általában mindent megtegyenek az indulásra. Serény kezek dolgoztak és ahogy múltak az órák, úgy látszott meg a hatása a szorgalmas munkának. Délelőtt tiz óra felé járhatott az idő, amikor Rya odaszólt a kis húgának: — Azt hiszem, itt az idő, hogy induljunk! — Úgy szeretnék veled menni. De az ügy érdekében lemondok erről. A börtön kapujáig azért elkísérlek. Rya egy üres kosarat fűzött a fehér karjára, azután a két Robelli lány elindult. A távozásukat, ahogy a cirkuszban szokásban volt, bejelentették Kranz igazgatónak, s azután útnak indultak. Az ütjük állomása a pékmester volt. Rya bement és egy nagy, frissen sült kenyeret tett a kosa- ( rába. Kifizette, megköszönte s azután, akárcsak a hajnali kirándulásuk alkalmával, most a mészárosmester üzlete felé folytatták az útjukat. Itt is Rya ment be az üzletbe és a kosár tartalma megint megszaporodott; néhány szál jó vastag kolbász került a frissen sült kenyér mellé. Rya ezt is megköszönte és kifizette, azután pedig mindketten a börtönépület felé vették az útjukat. A rideg, komor épület, amelyre a velenceiek borzongós félelemmel mutattak, künn volt a város végén, ahol már nem lagúnák szelíd vize kéklik, hanem a tenger hullámai tajtékoznak. . *. Amikor odaértek, Lya elbúcsúzott: — Én itt megvárlak, drága Rya . . . Járj szerencsével . . . Amig itt várakozom, az ajkam szüntelenül csak imádságot fog mondani, imádkozom érted, imádkozom kedveseinkért és imádkozom a tervünk sikeréért . . . — Bár úgy lenne, hogy a jó Isten meg is hallgassa a könyörgésedet! Rya Robelli megcsókolta a húgát, aki meglapult a# börtönépület rideg fala mellett, azután bekopogtatott a barátságtalan, szürke épület kapuján. Fegyveres őr nyitott ajtót: — Mit kíván? — Foglyot szeretnék meglátogatni. — Foglyokat csak délután kettő és négy között lehet meglátogatni! — jelentette ki ridegen s ezzel már be is akarta csapni az ajtót. Rya azonban odatette a lábát éá ezzel megakadályozta, hogy a kapu becsukódjék előtte. A fegyveres őr továbbra is zord maradt: — Nem hallotta a kisasszony, hogy mit mondtam? —De hallottam! Én azonban mégis most szeretnék bejutni! — Ez lehetetlen! Tessék betartani a szabályokat, amelyek azt mondják, hogy két óra előtt nem kerülhet be a börtönbe ... 1 — De jó ember, kérve könyörgöm, értse meg, én délután már nem leszek Velencében . . . Egész rendkívüli az eset . . . Talán mégis mód van arra, hogy meglátogassam azt a foglyot, akit látni szeretnék . . . akitől szeretnék elbúcsúzni . . . ön nem lehet olyan kegyetlen, hogy egy szegény lánynak ezt a kérését elutasítsa ... — Ez nem tőlem függ! Rendkívüli látogatásra csak a parancsnok adhat engedélyt! — Akkor nagyon szépen megkérem, legyen szives és vezessen a parancsnok elé. És mikor látta, hogy könyörgése nem eléggé hatásos érv, elővett egy papírpénzt.* és az őr kezébe csúsztatta. — Nagyon szépen kérem, tegye meg, azt amire kértem! Maga nagyon jó embernek látszik, biztosan megérti, hogy nagyon szeretnék beszélni azzal az émberrel, akit, ki tudja, mikor látok megint . . . Éz a hatásosabb érv használt is, / — Jól van — mondta az őr most már sokkal barátságosabb hangon —, én megteszek mindent, ami tőlem függ . . . Felmegyek és jelentem a parancsnok urnák, kérem azonban, hogy addig várakozzék itt . . . — Várok türelmesen, csak az a kérésem, úgy mondja meg a parancsnok urnák, hogy aztán — teljesedjék is a kérésem . . . Megígérem, ha sikerül, nem leszek hálátlan . . . Az őr becsukta a kaput, azután felsietett. Rya utolsó szavai megint jó hatást keltettek, mert igy adta elő a mondanivalóit: 1 — Parancsnok ur előtt alázatosan jelentkezem! Egy szegény lány van itt, aki valamelyik letartóztatottal szeretne beszélni . . . Alázatosan bocsánatot kér, hogy ebben a rendkívüli időben jelentkezik, de délután már el kell utaznia Velencéből és nagyon - szeretne elbúcsúzni a fogolytól . . . 187. FOLYTATÁS Nagyon jóravaló, derék teremtésnek látszik . . . szegény, máris nagyon oda van, mert attól fél, hogy a parancsnok ur talán nem teljesíti a kérését s azt hiszem, még arra is el van szánva, hogy a lagúnákba vesse magát, ha nem teljesül a kérése ... Az őr. ügyes szavai megtalálták az utat a parancsnokhoz. Kicsit kelletlen arcot vágott, de végül is kijelentette:’1 — Küldje be azt a lányt! Tisztelgett és távozott. Odakünn a reménykedve várakozó Ryához fordult: — Remélem, sikerülni fog a dolog ... — mondotta, _ A parancsnok ur elrendelte, hogy eléje vezessem . . . és ez már jó jel ... De meg kell mondanom, hogy ezt az eredményt már általam érte el . . . — Köszönöm, nagyon köszönöm, jó ember és meglátja, hogy nem is leszek hálátlan . . . Rya tehát a parancsnok elé került. Elfogódottan lépett a hivatalos szobába. Csak akkor enyhült meg, amikor látta, hogy a parancsnok fiatal ember, akinél egy biztató mosollyal több eredményt érhet el, mint a legszebben megfogalmazott mondatokkal. A parancsnok is megenyhült, amikor látta, hogy ilyen feltűnően csinos fiatal lány lépett a szobájába. És szokott, hivatalos, rideg hangját félretéve, egészen barátságos, szinte udvarias hangon kérdezte meg: — Mit kíván? ' f — Nagyságos parancsnok ur, én a Cirkusz Kranz tagja vagyok és azt a két legényt szeretném meglátogatni, akik a cirkusz tagjai voltak és most ennek a börtönnek a lakói . . . A parancsnok arca most kissé elkomorult. Eszébe jutott Bonyhádi András pattogó beszéde és a szörnyű rendbontás, amit Bagyó János csinált. Hangjának korábbi udvariassága észrevehetően letompult, amikor újból megszólalt: — Hm! Éppen arról a két-fogolyról van szó, akikhez nem szívesen engedek látgoatókat . . . Nem úgy viselkedtek, hogy ezt a kedvezményt kiérdemeljék . . . — Nagyon szeretnék vele beszélni' — esengett Rya. — Vele? — kérdezte a parancsnok. — Ki az a vele? Tulajdonképpen ketten vannak ... És a két fogoly két különböző helyen van, miután együtt nem fértek meg, hát ki legyen az a vele? — Bonyhádi András! — És miért most jelentkezett? Miért nem várta meg a szabályos időt? — Bocsánat ezért a vakmerőségért, amit elkövettem, de nagyságos parancsnok ur, a helyzet az, hogy a Cirkusz Kranz, amelynek tagja vagyok, ma délután felszedi a sátorfáját és távozik Velencéből . . . Nekem is velük kell mennem, mert ez kötelességem! Addig azonban mégsem tudnék eltávozni, amig vele nem beszéltem . . . nem bucuztam el tőle. A parancsnok bólintott TÖBB MINT SZÁZMILLIÓ u Ebben az országban — e lap ] olvasói jól tudják — senkinek sem kötelező, hogy valamilyen felekezethez, egyházhoz tartozzék. Mindenki saját maga határozhatja el,'hogy óhajt-e hitéletet élni, egyházhoz tartozni vagy sem. Az óhazában — tudjuk — kötelező volt mindenkire valamilyen egyházhoz tartoznia. Akik felekezet nélkülinek vallották magukat, azokra is1 kötelező volt, hogy elhagyott egyházuk adóját fizessék. És mit látunk ebben az áldott országban? Azt, hogy bár itt nem kötelező a felekezethez, az egyházhoz tartozás — a templomok mégis megtelnek ünnepnapokon. Az emberek lelke templomokba viszi őket és talán sehol a világon nem áldoznak annyit templomokra, egyházi közületekre, mint épen hazánkban. A világ missziós egyházi munkáját is legnagyobbrészt amerikai pénzen végzik, amit az itteni egyházak tagjai adnak össze., E napokban jelent meg egy évről-évre kiadott könyv, Yearbook of American Churches a neve és ebből megtudhatjuk, hogy hazánkban az egyházakhoz tartozók száma meghaladta a százmilliót. 1955 december 31-ikén az Egyesült Államok egyházaihoz 100,162,529 lélek tartozott. Egy év alatt 2,679,918 lélekkel gya-j rapodtak az egyházak. A lakos- í Ságnak tehát 60.9%-a tartozik ma egyházakhoz, 1950-ben még csak 57 % tartozott, 1900-ban pedig csak 36%. Azt mutatják e számok, hogy a ma embere jobban szomjazza az Igét, mint az előző évtizedbeliek. A protestáns egyházak tagjainak száma 58,448,567, a római katolikus egyházé 33,396,- 647, zsidó hitközségekhez tartoznak 5,500,000, görög keleti egyházakhoz 2,386,945, ős katolikus és lengyel nemzeti katolikus egyházakhoz 367,370, buddhista egyházakhoz 63,000. Úgy véljük, hogy ez mindennél beszédesebben mutatja, hogy ebben a hazában Istent imádó emberek élnek, — akik hitükért áldozatra is készek. a közmondás tartja: “Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.” KELETNÉMETORSZÁGBAN a kommunisták estélyi ruha- i kölcsönző üzleteket nyitottak. Eddig tilos volt estélyi ruhát : viselni, mert azt a kapitalista rendszer melletti titkos tüntetésnek minősítették. Igaz azonban, hogy a főkommunisták estélyi ruhákban s feleségeik a cárné s az orosz hercegek és I főuraktól elrabolt ékszerekkel ' díszítve tartottak bálokat és mulatságokat. De az más, mint ALBUQUERQUE VÁROSBAN két heti vakáción volt Mrs. William O’Sullivan. A háza külsején semmi változás nem látszott, mikor azonban a házba ért azt teljesen kifosztva találta, a tolyajok nemcsak minden bútort, berendezést, ruhaneműt, konyha dolgokat vittek el, de az összes belső ajtókat, a kályhákat, melegviztartályt, a gázfütőkályhát s meleget vezető felszerelést, fürdőkádat stb. szóval mindent elvittek, csak a konyhában a mosómedencét nem szerelték le. — Jól van, ez olyan érv, amely előtt meghajtok . . . De hangsúlyozom, hogy csak kivételesen . . . És csak azért, mert egy ilyen szép lány kéri! Ha más jönne, elutasítanám! Rya érezte, hogy most elérkezett az a pillanat, amikor azt a bizonyos biztató mosolyt meg kell villantani a tiszt felé. Meg is tette. És ezt a mosolyt jó néven is vette, akinek szánták. Felállt az asztala mellől, odalépett Ryához. Megcsipkedte az arcát és jóleső érzéssel mondta: — Nagyon csinos . . . nagyon csinos . . . Rya legjobban szeretett volna öklével arcába csapni a tisztnek, de — a terve érdekében kénytelen volt ehhez is jó arcot vágni. Sőt — még arra is gondolj, hogy a parancsnok számára egy kis reménysugárt gyullasszon. Sokat sejttetően szólalt meg: — A parancsnok ur olyan jó és kegyes hozzám, hogy nem is tudom, miként köszönjem meg a szívességét . . . Szó van arról, hogy a cirkusz néhány hét múlva visszatér Velencébe, akkor majd igyekezni fogok, hogy valamivel megháláljam ezt a jóságát ... ' * — Hát jól van! Kivételesen megadom az engedélyt arra, hogy az elfogott Bonyhádi Andrást meglátogassa . . . Tiz percet adok arra, hogy beszélgessenek . . . Elég lesz? Meg van elégedve? — Nagyon hálásan köszönöm! Rya már indulni készült kifelé. A tiszt azonban néhány lépéssel befogta és elkapta a kosarát. Megkérdezte: —Mit hozott magával? * Rya könnyed, csacska hangon válaszolt: : — Valami ennivaló ... A cirkuszból küldték be szegényeknek . . . ugye. szabad bevinni? — Attól függ mi? Rya megfordult és egymásután kiemelte a kosarából annak tartalmát: — Friss kenyér, még egészen meleg és pár szál kolbász . . . Szegényektől ezt igazán nem lehet megtagadni, azt hiszem a börtönkoszt mellett iól jön majd ez a pótkoszt . . . — Más nincs a kosárban? Rya felelet helyett kiborította az egész kosár tartalmát. Ténvleg nem volt más benne, mint a kenyér és a néhány szál vastag kolbász. A parancsnok megnézte és bólintott: — Jól van, visszarakhatja! A tiszt, most megrázta az asztalon heverő csengőjét és a belépő fegvveres őrnek kiadta az utasítást. — A kisasszonyt vezessék fel Bonyhádi András cellájába . . . Tiz percig beszélhet vele, a magával hozott ennivalót átadhatja . . . Rya a fegyveres őr kíséretében megindult András cellája felé. (Folytatjuk) TELEFONSZAMOK amikre szükség lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS I?S VIDÉKE: Franklin 1-8081 és FR. 1-1923 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntral 1-7388 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntral 1-2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: TRriangle 6-9529 HA KÖLTÖZKÖDIK, jelentse ezt azonnal lapunknak. A posta nem továbbítja az újságot, de visszaküldi a kiadóba. Ha városban lakik, írja oda a zónaszámot is. Képek berámázást jutányos áron vállalom Nicholas J. Kaldor 228 N. TAYLOR AVE. FRanklin 1-8081 Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d. u. 12-i között a WTMV állomáson. HÄZJAVITASI Garázst, porcsot, konyhaszekrényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy építek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti címre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9226 és hagyja ott nevét és címét. ANDREW LANG 4492 BIRCHER BLVD. St. Louis 15, Mo. A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban vap a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban és feljebb. PARKHURST HOTEL 22S NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy btocknyira a Cathedrálistóí, két blocknyira a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán .áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. EGYLETEINKR01 ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NO. ■SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6E43. ST. LOUIsF* MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Labanics M.; titkár: Gaubek Rezső, 228 N. Taylor Ave., St. Louis 8, Moo. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION, a Verhovay Életbiztosító és Betegsegélyző Granite City 187-ik osztály. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. Petrás István beteglátogató, 1628 Maple Ave., Granite City. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó hai-madik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: id. Kozér János, titkár: ifj. Kozér János; pnéztárnok: Petrás István; gondnok: Kuruz Sándorné. Telefonja: TRiangle 6-9529. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Ííév .........................:............................................................... • * Cim ......................................................................................... Város.......................................................................................
