St. Louis és Vidéke, 1956 (44. évfolyam, 1-26. szám)

1956-11-16 / 23. szám

1956 november 16. “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 3-IK OLDAL Á z utolsó magyar betyár 186. FOLYTATÁS Innen is a jól végzett munka érzésével távozhattak. Bol­dogok is voltak mind a ketten. Az ütjük visszavezetett a cirkuszhoz. A Szent Márkus templom elé értek, amelynek harangja akkor kongatta el az ötöt. És a két leány — mintha egy test, egy lélek lettek volna — csendesen, szó nélkül a templom felé fordultak, felmentek a néhány lépcsőn és a tem­plom ajtaja előtt letérdelve őszinte áhítattal imádkozni kezdtek. * Peregtek a percek, múltak az órák és a két Robelli lány nagyop nehezen várta, hogy mielőbb elérkezzék már a reggel. Fel is keltek a nap sugarai, aranyló fényükkel telehintették a nagy térséget, ahol a Cirkusz Kranz ütötte fel a tanyáját, s ahonnan most — távozni készül. Ahogy beköszöntött a reggel, a Kranz cirkusz kocsitábora is megélénkült. Egymásután bújtak elő az emberek és az elsők között, akik felébredtek, ott volt Kornitzer, az istállómester, ő volt az egész cirkusz tótumfaktora. Ráhárult a feladat minden intézkedés terén, amikor a cirkusz sátort vert, vagy pedig felszedte a sátorfáját. Most a szolgák seregét mozgósitotta, hogy minél előbb felszedjék a cirkusz sátorponyváját, összerakják a padokat, a különböző] cirkuszi eszközöket felpakkolják, általában mindent megtegyenek az indulásra. Serény kezek dolgoztak és ahogy múltak az órák, úgy látszott meg a hatása a szorgalmas munkának. Délelőtt tiz óra felé járhatott az idő, amikor Rya odaszólt a kis húgának: — Azt hiszem, itt az idő, hogy induljunk! — Úgy szeretnék veled menni. De az ügy érdekében le­mondok erről. A börtön kapujáig azért elkísérlek. Rya egy üres kosarat fűzött a fehér karjára, azután a két Robelli lány elindult. A távozásukat, ahogy a cirkuszban szokásban volt, bejelentették Kranz igazgatónak, s azután útnak indultak. Az ütjük állomása a pékmester volt. Rya bement és egy nagy, frissen sült kenyeret tett a kosa- ( rába. Kifizette, megköszönte s azután, akárcsak a hajnali ki­rándulásuk alkalmával, most a mészárosmester üzlete felé folytatták az útjukat. Itt is Rya ment be az üzletbe és a kosár tartalma megint megszaporodott; néhány szál jó vastag kolbász került a fris­sen sült kenyér mellé. Rya ezt is megköszönte és kifizette, azután pedig mindketten a börtönépület felé vették az útjukat. A rideg, komor épület, amelyre a velenceiek borzongós félelemmel mutattak, künn volt a város végén, ahol már nem lagúnák szelíd vize kéklik, hanem a tenger hullámai taj­­tékoznak. . *. Amikor odaértek, Lya elbúcsúzott: — Én itt megvárlak, drága Rya . . . Járj szerencsével . . . Amig itt várakozom, az ajkam szüntelenül csak imádságot fog mondani, imádkozom érted, imádkozom kedveseinkért és imádkozom a tervünk sikeréért . . . — Bár úgy lenne, hogy a jó Isten meg is hallgassa a könyörgésedet! Rya Robelli megcsókolta a húgát, aki meglapult a# börtön­épület rideg fala mellett, azután bekopogtatott a barátság­talan, szürke épület kapuján. Fegyveres őr nyitott ajtót: — Mit kíván? — Foglyot szeretnék meglátogatni. — Foglyokat csak délután kettő és négy között lehet meglátogatni! — jelentette ki ridegen s ezzel már be is akarta csapni az ajtót. Rya azonban odatette a lábát éá ezzel meg­akadályozta, hogy a kapu becsukódjék előtte. A fegyveres őr továbbra is zord maradt: — Nem hallotta a kisasszony, hogy mit mondtam? —De hallottam! Én azonban mégis most szeretnék be­jutni! — Ez lehetetlen! Tessék betartani a szabályokat, ame­lyek azt mondják, hogy két óra előtt nem kerülhet be a börtönbe ... 1 — De jó ember, kérve könyörgöm, értse meg, én délután már nem leszek Velencében . . . Egész rendkívüli az eset . . . Talán mégis mód van arra, hogy meglátogassam azt a fog­lyot, akit látni szeretnék . . . akitől szeretnék elbúcsúzni . . . ön nem lehet olyan kegyetlen, hogy egy szegény lánynak ezt a kérését elutasítsa ... — Ez nem tőlem függ! Rendkívüli látogatásra csak a parancsnok adhat engedélyt! — Akkor nagyon szépen megkérem, legyen szives és ve­zessen a parancsnok elé. És mikor látta, hogy könyörgése nem eléggé hatásos érv, elővett egy papírpénzt.* és az őr kezébe csúsztatta. — Nagyon szépen kérem, tegye meg, azt amire kértem! Maga nagyon jó embernek látszik, biztosan megérti, hogy nagyon szeretnék beszélni azzal az émberrel, akit, ki tudja, mikor látok megint . . . Éz a hatásosabb érv használt is, / — Jól van — mondta az őr most már sokkal barátsá­gosabb hangon —, én megteszek mindent, ami tőlem függ . . . Felmegyek és jelentem a parancsnok urnák, kérem azonban, hogy addig várakozzék itt . . . — Várok türelmesen, csak az a kérésem, úgy mondja meg a parancsnok urnák, hogy aztán — teljesedjék is a kérésem . . . Megígérem, ha sikerül, nem leszek hálátlan . . . Az őr becsukta a kaput, azután felsietett. Rya utolsó szavai megint jó hatást keltettek, mert igy adta elő a mon­danivalóit: 1 — Parancsnok ur előtt alázatosan jelentkezem! Egy sze­gény lány van itt, aki valamelyik letartóztatottal szeretne beszélni . . . Alázatosan bocsánatot kér, hogy ebben a rend­kívüli időben jelentkezik, de délután már el kell utaznia Velencéből és nagyon - szeretne elbúcsúzni a fogolytól . . . 187. FOLYTATÁS Nagyon jóravaló, derék teremtésnek látszik . . . szegény, máris nagyon oda van, mert attól fél, hogy a parancsnok ur talán nem teljesíti a kérését s azt hiszem, még arra is el van szánva, hogy a lagúnákba vesse magát, ha nem teljesül a kérése ... Az őr. ügyes szavai megtalálták az utat a parancsnokhoz. Kicsit kelletlen arcot vágott, de végül is kijelentette:’1 — Küldje be azt a lányt! Tisztelgett és távozott. Odakünn a reménykedve várakozó Ryához fordult: — Remélem, sikerülni fog a dolog ... — mondotta, _ A parancsnok ur elrendelte, hogy eléje vezessem . . . és ez már jó jel ... De meg kell mondanom, hogy ezt az eredményt már általam érte el . . . — Köszönöm, nagyon köszönöm, jó ember és meglátja, hogy nem is leszek hálátlan . . . Rya tehát a parancsnok elé került. Elfogódottan lépett a hivatalos szobába. Csak akkor eny­hült meg, amikor látta, hogy a parancsnok fiatal ember, akinél egy biztató mosollyal több eredményt érhet el, mint a legszeb­ben megfogalmazott mondatokkal. A parancsnok is megenyhült, amikor látta, hogy ilyen feltűnően csinos fiatal lány lépett a szobájába. És szokott, hivatalos, rideg hangját félretéve, egészen barátságos, szinte udvarias hangon kérdezte meg: — Mit kíván? ' f — Nagyságos parancsnok ur, én a Cirkusz Kranz tagja vagyok és azt a két legényt szeretném meglátogatni, akik a cirkusz tagjai voltak és most ennek a börtönnek a lakói . . . A parancsnok arca most kissé elkomorult. Eszébe jutott Bonyhádi András pattogó beszéde és a ször­nyű rendbontás, amit Bagyó János csinált. Hangjának korábbi udvariassága észrevehetően letompult, amikor újból megszólalt: — Hm! Éppen arról a két-fogolyról van szó, akikhez nem szívesen engedek látgoatókat . . . Nem úgy viselkedtek, hogy ezt a kedvezményt kiérdemeljék . . . — Nagyon szeretnék vele beszélni' — esengett Rya. — Vele? — kérdezte a parancsnok. — Ki az a vele? Tulajdonképpen ketten vannak ... És a két fogoly két kü­lönböző helyen van, miután együtt nem fértek meg, hát ki legyen az a vele? — Bonyhádi András! — És miért most jelentkezett? Miért nem várta meg a szabályos időt? — Bocsánat ezért a vakmerőségért, amit elkövettem, de nagyságos parancsnok ur, a helyzet az, hogy a Cirkusz Kranz, amelynek tagja vagyok, ma délután felszedi a sátorfáját és távozik Velencéből . . . Nekem is velük kell mennem, mert ez kötelességem! Addig azonban mégsem tudnék eltávozni, amig vele nem beszéltem . . . nem bucuztam el tőle. A parancsnok bólintott TÖBB MINT SZÁZMILLIÓ u Ebben az országban — e lap ] olvasói jól tudják — senkinek sem kötelező, hogy valamilyen felekezethez, egyházhoz tartoz­zék. Mindenki saját maga ha­tározhatja el,'hogy óhajt-e hit­életet élni, egyházhoz tartozni vagy sem. Az óhazában — tudjuk — kötelező volt mindenkire vala­milyen egyházhoz tartoznia. Akik felekezet nélkülinek val­lották magukat, azokra is1 kö­telező volt, hogy elhagyott egyházuk adóját fizessék. És mit látunk ebben az ál­dott országban? Azt, hogy bár itt nem köte­­lező a felekezethez, az egyház­hoz tartozás — a templomok mégis megtelnek ünnepnapo­kon. Az emberek lelke templo­mokba viszi őket és talán sehol a világon nem áldoznak annyit templomokra, egyházi közüle­­tekre, mint épen hazánkban. A világ missziós egyházi munkáját is legnagyobbrészt amerikai pénzen végzik, amit az itteni egyházak tagjai ad­nak össze., E napokban jelent meg egy évről-évre kiadott könyv, Year­book of American Churches a neve és ebből megtudhatjuk, hogy hazánkban az egyházak­hoz tartozók száma meghalad­ta a százmilliót. 1955 december 31-ikén az Egyesült Államok egyházaihoz 100,162,529 lélek tartozott. Egy év alatt 2,679,918 lélekkel gya-j rapodtak az egyházak. A lakos- í Ságnak tehát 60.9%-a tartozik ma egyházakhoz, 1950-ben még csak 57 % tartozott, 1900-ban pedig csak 36%. Azt mutatják e számok, hogy a ma embere jobban szomjazza az Igét, mint az előző évtizedbeliek. A protestáns egyházak tag­jainak száma 58,448,567, a ró­mai katolikus egyházé 33,396,- 647, zsidó hitközségekhez tar­toznak 5,500,000, görög keleti egyházakhoz 2,386,945, ős ka­tolikus és lengyel nemzeti ka­tolikus egyházakhoz 367,370, buddhista egyházakhoz 63,000. Úgy véljük, hogy ez minden­nél beszédesebben mutatja, hogy ebben a hazában Istent imádó emberek élnek, — akik hitükért áldozatra is készek. a közmondás tartja: “Amit sza­bad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.” KELETNÉMETORSZÁGBAN a kommunisták estélyi ruha- i kölcsönző üzleteket nyitottak. Eddig tilos volt estélyi ruhát : viselni, mert azt a kapitalista rendszer melletti titkos tünte­tésnek minősítették. Igaz azon­ban, hogy a főkommunisták es­télyi ruhákban s feleségeik a cárné s az orosz hercegek és I főuraktól elrabolt ékszerekkel ' díszítve tartottak bálokat és mulatságokat. De az más, mint ALBUQUERQUE VÁROS­BAN két heti vakáción volt Mrs. William O’Sullivan. A há­za külsején semmi változás nem látszott, mikor azonban a házba ért azt teljesen kifoszt­va találta, a tolyajok nemcsak minden bútort, berendezést, ru­haneműt, konyha dolgokat vit­tek el, de az összes belső ajtó­kat, a kályhákat, melegviztar­­tályt, a gázfütőkályhát s mele­get vezető felszerelést, fürdő­kádat stb. szóval mindent el­vittek, csak a konyhában a mosómedencét nem szerelték le. — Jól van, ez olyan érv, amely előtt meghajtok . . . De hangsúlyozom, hogy csak kivételesen . . . És csak azért, mert egy ilyen szép lány kéri! Ha más jönne, elutasítanám! Rya érezte, hogy most elérkezett az a pillanat, amikor azt a bizonyos biztató mosolyt meg kell villantani a tiszt felé. Meg is tette. És ezt a mosolyt jó néven is vette, akinek szánták. Felállt az asztala mellől, odalépett Ryához. Megcsipkedte az arcát és jóleső érzéssel mondta: — Nagyon csinos . . . nagyon csinos . . . Rya legjobban szeretett volna öklével arcába csapni a tisztnek, de — a terve érdekében kénytelen volt ehhez is jó arcot vágni. Sőt — még arra is gondolj, hogy a parancsnok számára egy kis reménysugárt gyullasszon. Sokat sejttetően szólalt meg: — A parancsnok ur olyan jó és kegyes hozzám, hogy nem is tudom, miként köszönjem meg a szívességét . . . Szó van arról, hogy a cirkusz néhány hét múlva visszatér Velencébe, akkor majd igyekezni fogok, hogy valamivel megháláljam ezt a jóságát ... ' * — Hát jól van! Kivételesen megadom az engedélyt arra, hogy az elfogott Bonyhádi Andrást meglátogassa . . . Tiz percet adok arra, hogy beszélgessenek . . . Elég lesz? Meg van elégedve? — Nagyon hálásan köszönöm! Rya már indulni készült kifelé. A tiszt azonban néhány lépéssel befogta és elkapta a ko­sarát. Megkérdezte: —Mit hozott magával? * Rya könnyed, csacska hangon válaszolt: : — Valami ennivaló ... A cirkuszból küldték be szegé­nyeknek . . . ugye. szabad bevinni? — Attól függ mi? Rya megfordult és egymásután kiemelte a kosarából an­nak tartalmát: — Friss kenyér, még egészen meleg és pár szál kolbász . . . Szegényektől ezt igazán nem lehet megtagadni, azt hiszem a börtönkoszt mellett iól jön majd ez a pótkoszt . . . — Más nincs a kosárban? Rya felelet helyett kiborította az egész kosár tartalmát. Ténvleg nem volt más benne, mint a kenyér és a néhány szál vastag kolbász. A parancsnok megnézte és bólintott: — Jól van, visszarakhatja! A tiszt, most megrázta az asztalon heverő csengőjét és a belépő fegvveres őrnek kiadta az utasítást. — A kisasszonyt vezessék fel Bonyhádi András cellájába . . . Tiz percig beszélhet vele, a magával hozott ennivalót átadhatja . . . Rya a fegyveres őr kíséretében megindult András cellája felé. (Folytatjuk) TELEFONSZAMOK amikre szükség lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS I?S VIDÉKE: Franklin 1-8081 és FR. 1-1923 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntral 1-7388 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntral 1-2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: TRriangle 6-9529 HA KÖLTÖZKÖDIK, jelentse ezt azonnal lapunknak. A posta nem továbbítja az újságot, de visszaküldi a kiadóba. Ha város­ban lakik, írja oda a zónaszámot is. Képek berámázást jutányos áron vállalom Nicholas J. Kaldor 228 N. TAYLOR AVE. FRanklin 1-8081 Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d. u. 12-i között a WTMV állomáson. HÄZJAVITASI Garázst, porcsot, konyhaszek­rényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy építek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti címre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9226 és hagyja ott nevét és címét. ANDREW LANG 4492 BIRCHER BLVD. St. Louis 15, Mo. A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban vap a Káldor család szállo­dája, hol átutazók is kaphat­nak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban és feljebb. PARKHURST HOTEL 22S NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismer­tebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy btocknyira a Cathedrálistóí, két blocknyi­­ra a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán .áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. EGYLETEINKR01 ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NO. ■SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6E43. ST. LOUIsF* MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Labanics M.; titkár: Gaubek Rezső, 228 N. Taylor Ave., St. Louis 8, Moo. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION, a Verhovay Életbiz­tosító és Betegsegélyző Granite City 187-ik osztály. Gyűléseit tartja min­den hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügyke­zelő és gyermek ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madi­son, 111. Tel: TRiangle 6-5854. Petrás István beteglátogató, 1628 Maple Ave., Granite City. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó hai-madik vasárnapján, es­te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: id. Kozér János, titkár: ifj. Kozér Já­nos; pnéztárnok: Petrás István; gond­nok: Kuruz Sándorné. Telefonja: TRiangle 6-9529. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Ííév .........................:............................................................... • * Cim ......................................................................................... Város.......................................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom