St. Louis és Vidéke, 1955 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1955-08-12 / 16. szám

4"1R OLDaL “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE” 1955. augusztus 12. A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállo­dája, hol átutazók is kaphat­nak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AYE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismer­tebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy blocknyira a Cathedrálistól, két blocknyi­ra a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. NAGY LAJOS KUKTÁJA Igyunk vizet A tiszta vízre szüksége van szervezetünknek s azért akár­milyen más italt is fogyasztunk feltétlenül igyunk megfelelő mennyiségű vizet. A viz nedvességet nyújt tes­tünk sejtjeinek, szabályozza testünk melegét megfelelő hő­ségre, az emésztéshez szükséges folyadékot adja, segíti a vért, hogy a táplálékokat a test minden egyes sejtjéhez eljut­tassa s az elhasznált étel­anyag kiürítését elősegíti. Az orvosok szerint sok beteg­ség, ami a bőrt, hajat, körmö­ket is beteggé teheti a viz hiá­nya a szervezetünkben. Ha jó egészségben akarunk maradni reggel fölkeléskor egy pohár hideg vagy meleg vizet igyunk, ahogy inkább kíván­juk. Ezzel felfrissítjük a száj­üregünkben lévő bőrfelületet. Igyunk egy másik pohár vizet később délfelé, egyet délután s egyet vacsora után. Még az esetben is, ha teát vagy kávét szeret inni, azok mellett feltétlenül igyon vizet is, mert a kávé vagy tea víztar­talma nem pótolja a test ál­tal megkívánt mennyiségű vi­zet. Az Isten bűnül ne vegye, nem nagyon tudom sajnálni a debreceni nagyevőt, Kerékgyár­tó Sámuelt, aki a régi újságok szerint a nagyevésbe halt bele. Fogadott, hogy megeszik há­rom tál töltöttkáposztát. A fo­gadást meg is nyerte, mert el­bánt a három tál töltött ká­posztával, de nem sok hasznát vette, mert a fényes győzelem az asztal alá gurította. Ez a szegény hazánkfia nem szánnivaló ember, mert ritka szép halála volt. Nagyon kevés halott dicsekedhet azzal Ma­gyarországon, hogy ő róla azt állapította meg a halottkém: a halál oka három tál töltött­káposzta. A debreceni nagyevő fölött nyilván a varjú se károg töb­bet. Neki még annyira sem maradt fönn a hire-neve, mint a nagyétkű Kórogyinak, aki legalább a népmondába beke­rült. Persze a közjóra gyümöl­­csöztette a tudományát s kü­lönben is nagyobb tehetség volt, mint a debreceni cívis. Azok is olyan “daliás idők” voltak, mint a mostaniak, mi­kor Kórogyi Péter vitézkedett, de leginkább csak kanállal, kés­sel. Mert nem volt ő valami deli levente, akinek a tettei a Toldi Miklósval vetekedtek vol­na, hanem volt igen jámbor kukta a Nagy Lajos király ud­varában, annak azonban igen jeles. Amelyik sült malacra ő ráfogta a fogait, abból egy por­cogó se maradt meg. De még egy kemencebél rétest is meg­evett rá, egy tarisznya diót is elropogtatott utána, arra le­küldött egy csobolyó bort és akkor azt mondta, hogy most már elverte a éhét. Az udvari apródok sokat el­­évődtek a nagyétkű kuktával, hanem a főszakács egyszer megunta a tudományát. Meg­jelentette—ar—királynak, hogy nem lehet meggyőzni a Kóro­gyi étvágyát, se rábízni sem­mit, mert amit süt-főz, mind maga éli el. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR Női SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HÄZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnó­im Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, es­te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard; pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorné. Telefon: TRiangle 6-9529. HÁZJAVITASI Garázst, porcsot, konyhaszek­rényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy építek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti cimre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9226 és hagyja ott nevét és címét. ANDREW LANG 4492 BIRCHER BLVD. St. Louis 15, Mo. Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d.u. 1 órakor a WTMV állomáson. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY -== St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök.............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti cimre: Név ......................................................................................... Cim ......................................................................................... Város....................................................................................... — Nem ba.j az, — nevetett a király — ennyit csak elbír még a magyar király udvara. Gyöngyélete is volt aztán a nagyétkű Kórogyinak egész az olasz hadjáratik, de azt senki se szenvedte meg úgy, mint ő. Bizony mikor a király is akár­hányszor csak úgy a körme kö­zül ebédelt, a kuktának se igen teritgettek asztalt. Mire Ná­­polyig leértek, csak úgy zörgött már a csontja. Narancsot csak szopogathatott volna, de hús­féléhez nem igen jutott az is­tenadta, ha csak varjut, vere­bet nem nyilazott. Utoljára pe­dig azok is kerülték már a ma­gyar tábort, annyit riogatta őket a kukta. Három hétig tartott már Ná­poly ostroma, amikor az ola­szok követséget küldtek ki La­joshoz egyezkedés végett. Per­sze a szépét válogatták az úri népeknek, szálfatermetü daliá­kat, — hadd gondolják a ma­gyarok, hogy csupa ilyenek maradtak odabent is. A ma­guk fitogtatására vitézi tornát is játszottak a mezőn, dárdát hánytak, kopj át törtek, utol­jára egy behemót olasz neki­­ugrott a tábor mellet legelő maradék gulyának, felkapta a legerősebb ökröt s odatette La­jos király elé. Azt hitte szegény feje, a magyar király most mindjárt takaródét fuvat ijed­tében, de Lajos csak legyintett. — Ez nem nagy tralla, hal­lod. Nekem a legkisebb kuktám is megeszi ezt az ökröt, amit te épen csak megemelintettél. Az olaszok nevettek a tréfán, de Lackó nádor mindjárt elér­tette a szót és szalaj tóttá a csatlósokat a nagyétkű Kóro­­gyiért, aki éppen sáskákat sze­degetett a mezőn és átkozta az olasz földet, hogy különb hús nem terem. — Készülj az ebédre, Péter fiam — mondta neki a fősza­kács, — meg kell mentened a magyar becsületet, meg kell enned az ökröt. Azt mondta rá Kórogyi Pé­ter, hogy ő arra mindig készen van csak az ebéd kész legyen. S addig is, mig elkészül, meg­evett elülj áróba két kukorica­kenyeret. Az olaszok pedig át­alakultak ellenőrző bizottság­gá, ketten kimentek a konyhá­ba vigyázni, hogy elkészitik-e az egész ökröt, a többiek meg odaültek a kuktát lesni, hogy hová teszi majd azt a tenger húst. Hát azt nézhették egész es­tig, ahogy Péter a gallérja mö­gé eresztgette az ebédet. Reme­kelt a főszakács, csinált vagy harminc fogást a zökörből. Sü­tötte pecsenyének, főzte becsi­nálnak, készítette borsos lével, tárkonnyal, tejfölös mártással, gyömbérrel, kavarta káposztá­val, keverte mindenféle fűszer­­számmal. Péter pedig ette lé­­lekzet nélkül, az egyik szája végén tömte befelé a húst, a másikon szórta kifelé a cson­tot s mire az utolsó mócsingot is leküldte a horpaszába, alig látszott ki a csonthegyek kö­zül. Akkor aztán azt mondta nagy alázatosan: — Tán hozhatnák is már azt az ökröt, mert ez a sok min­denféle elöljáró posz-pász majd el találja venni az étvágyamat! Az olaszok úgy eltátották a szájukat, hogy majd kiestek rajta a fejük és siettek haza kinyittatni a város kapuit a magyarok előtt. Mert olyan emberekkel nem lehet harcol­ni, akik egy ültő helyükben úgy megesznek egy ökröt, hogy észre se veszik. Mink pedig örüljünk neki, hogy ennyire elkorcsosodtunk és már három tál töltöttká­posztába belehalunk. Hiszen, ha a régi jó étvágyunk meg­maradt volna, már rég meg­ettük volna egymást. Ugyan ami azt illeti, elég j derekas munkát végzünk mi igy is. u Az utolsó magyar betyár 121 FOLYTATÁS szóval az esti díszelőadás r lesz szertr < sínk a gr if úrhoz? — Biztosra ígérte a megjelenését! — Altkor lega'álb lesz alkalmunk megnézni hogy azouove azzal a Dengelegliy grill tál, akit mi ismerünk . . * A falragaszok, amelyeket Kranz igazgató készíttetett, megtették a hatásukat. Különösen Mister X titokzatos személye mindenkit iz­gatott. .uat i^_l-.*uiNtatdNIÜSMlttí Künn nagy volt az érdeklődés, a cirkuszban pedig lázasan folyt a készülődés, hogy a velencei megnyitó díszelőadás minél uagy­­aráuyubban peregjen le, mert ha az első előadás sikert arat, akkor ennek a sikerneka hire hamar elterjed és mind többen és többen lesznek kiváncsiak az előadásra. S jóllehet a velencei megnyitó elő­adáson is csak azt a műsort játszották, amelyet mindenütt másutt, csupa olyan számot, amelyet már sokszor kipróbáltak a közönség előtt, — mégis az uj város miatt egy kis idegesség volt észlelhető. A cirkuszi öltözők egyik zugában a két barát beszélgetett — No — mondta János —, abból a leírásból, amelyet Lya és Rya adtak, nem igen lehet Gersonra ismerni ... Nem, egyezik sem külsőleg, sem pedig belső tulajdonságokban . . . — Különösen ez az utóbbi az, ami engem aggodalomba ejt — felelte András. — Mert azt még megértem, hogy körszakállt hord, pedig azelőtt nem viselt ... Ez igazán egyszerű, amióta távol van Testtől, megnöveszthette a szakállát . . . Azt azonban nem tudom megérteni, hogyan változhatott volna meg annyira lelkileg, hogy ezek a lányok ilyen rajongással beszéljenek róla . Nem hiszek a finomságában, a kedvességében, az lyien elvetemült ember, akinek lelkét annyi sötét bűn terheli, még mimelui sem tudja a kedvességet és a finomságot .. .Ezért nem is hiszem, hogy Dengelegliy András gróf és Ladányi Gerson személye egy és ugyanaz volna . . . — Erről bizonyosságot szerzünk rövidesen! — válaszolt János. — A cirkuszfüggöny hasadékáu keresztül épp a páholyokra látunk és ha együtt lesz a közönség, akkor majd szemügyre vesszük az emberünket ... , Kranz Hermann Velencében is elégedetten dörzsölhette a kezét, mert akárcsak Bécsben, itt is zsúfolva várta a cirkusz nézőtere az előadás megkezdését. Az igazgató izgatottan járt öltözöről-öltözőre és mindenütt biz­tatta a tagjait:-- Gyerekek, nagyon kitegyetek magatokért, mert gyönyörű közönség gyűlt össze! Megkezdődött az előadás és a velencei közönség sem fukarko­dott a tapsokban, mert minden szám megnyerte a tetszését. Amikor liya,- ni JL MiaW^nsc-A végzett a produkciójával..nagy boldogsággal ujságoltT a legényeknek: — Itt van a gróf! Nagyon lelkesen tapsolt! .. . — Merre ül? — érdeklődött András. — Balról a második páholyban! — magyarázta Rya. — Könnyű megtalálni, hiszen egyedül van az egész páholyban . . . András és János egyszerre ott termett a függönynél, amely a cirkuszporondot és az öltözőket elválasztotta s amelyen keresztül a nézőtérre lehetett látni. Balra tekintettek, ahogy Rya mondta. És a második páholyban csakugyan megláttak egy feltűnő elegánciával öltözött, előkelő urat ülni. Estélyi ruhája a legújabb divat szerint készült. Ilaja divatosan ki volt fodrozva és fekete körszakállán is látszott, hogy a fodrász naponként ápolja, csinosítja, nyirogatja. Az egyik szemére monoklit szorított, látható odaadással figyel­te a cirkuszi előadást. A két legény néhány percig figyelte, azután egymásra néztek. — Nos? — kérdezte János. András megelégedett arccal felelt: — öltözhetik tőlem akármilyen ruhába, hordhat éntőlem akár­milyen frizurát és földig érő szakállt is, akkor is az első pillantásra megismerem: ez azember Ladányi Gerson ! — Igazad van! — mondta János is. — A szeme villogását nem tudta megváltoztatni . . . És az alakja is ugyanaz maradt! Mások, akik felületesen ismerték, talán elsiklanak felette sőt beszéltetnek is vele, anélkül, hogy tudnák, kivel állanak tulajdonképpen szemben, — akik azonban rászentelnek néhány percet s ezalatt az idő alatt alaposan megfigyelik, azok előtt nem lehet kétséges, hogy Dengelegliy András gróf azonos a régi Ladányi Gersonnal! Most aztán rajtunk a sor, hogy mi is megváltozzunk . . . — Mit beszélsz? — kérdezte András csodálkozva. — Mi az, pajtás, arra nem gondoltál, hogy Ladányi Gersonnak nem szabad bennünket felismerni? Hiszen, lia megtudja, hogy it1 vagyunk, vagy feljelent bennünket, vagy odébbáll és sem az egyik, sem a másik nem lehet kellemes a számunkra . . . — Főként pedig akkor nem — nevetett András —, ha ezt a két lehetőséget egyesíti s először feljelent, azután odébbáll . Ez az aggodalom egyébként csak rád vonatkozik ... Én nyugodtan meg­jelenhetek előtte . . . — Nagyon elbizakodott vagy! Megváltoztál, az tagadhatatlan, amióta elhagytad a tiszavári fegyházat. de nem annyira, hogy La­dányi Gerson ne ismerjen fel az első pillantásra. — Ember — nevetett András és a zsebéből előhúzta azt a fekete selyemálarcot, amelyet mint Mister X minden este- magára szokott ölteni —, hát erről megfeledkezel? — Igazad van! — nevetett most már János is. — Irigyellek, hogy ilyen szerencsés helyzetben vagy . . Téged eltakar az álarc, de nekem a saját arcommal kell megjelennem . . . — No, ne búsulj cimbora! Ezen sem olyan boszorkányság segí­teni ... A cirkuszi fodrász majd teljesiti a kívánságodat s egészen más arcúvá formál, mint amilyen, valójában vagy, ha azt mondod, hogy a nézőtéren ismerősöd ül és nem akarod, hogy rádismerjen . . . A megnyitó díszelőadás továbbra is a legnagyobb siker jegyé­ben folyt le. Minden egyes számot lelkesedéssel tapsoltak és a közönség a zenebohócokon mulattak, Williams kapitány produkcióit vissza­borzadva figyelték, nagyon nagyokat kacagtak a bohócok mókáin s aztán nagy tapssal és érdeklődéssel fogadták Cyklopot, a birkózó óriást. 122 FOLYTATÁS Hát bizony Bagyó Jánosra nem ismert volna rá még az édes test­vére sem. , 1 ... ......i.-. -..„.I ' ! „J J A cirkuszi fodrász ügyes kézzel dolgozott. Megfestette a haját, kifestette az arcát, sőt még az orrát is egé­szen megváltoztatta egy kis viasszal. Igazán nem lehetett ráismerni. János hamar elvégezte a számát, emelgette, dobála a súlyzókat, majd pedig három velencei gondoláslegényt a hagyományos rápolti fogás­sal úgy földdliöz nyekkentett, hogy egy-két napig egyk sem tudja kezébe venni a gondola evezőjét. Legnagyobb skert azonban a velencei megnyitó díszelőadáson is a titokzatos Mister X aratta. András az utóbbi napokban néhány uj ötletet agyait ki a mutatványához, amely igy most kibővítve ke­rült a közönség elé. Bámulatos Ügyességű, nyaktörő bátorságu volt, amit csinált és a közönségnek tetszett volna akkor is, ha nem azzal a szemmel nézik, hogy most egy hires olasz aristokrata család sar­ja galoppozik a cirkuszi porondon. Mindenesetre sokat beszéltek a Kranz cirkusz remek attrak­ciójáról és Kranz Hermann számára ez volt a legfontosabb. Amikor vége volt az előadásnak, az egyik cirkuszi szolganév­jeggyel jelent meg Rya Robellinél. Rya meglepetten nézte meg a névjegyet, amelyen ez a név állott: Gróf Dengelegliy András A túloldalon pedig a következő szöveget olvasta: Kedves nővérével együtt szívesen látja vacsorán a Hotel L^anieli különtermében. Rya nagyon megörült és a névjegyet lobogtatva vitte Lyához, aki éppen ekkor fejezte be az átöltözködését: — Nézd cak, hova invitálnak bennünket! A Dunieli különtermé­be .. . És gróf Dengelegliy . . . Lya nem tudott úgy lelkeedni, mint a nővére: — Ej — ütközött meg Rya —, talán nem is örülsz? — Nem túlságosan! — Miért nem, kedves? — Hát elfelejtetted, hogy ma estére már el Ígérkeztünk. Úgy beszéltük meg, hogy Andrással és Jánossal leszünk, gondolán kirán­dulunk egy ki halászfaluba és ott töltjük az estét! — Igazad van! Ebben a pillanatban tényleg megfeledkeztem . . . És most nem is tudom, ,hogy mit csináljunk . . . Lya nagyot nézett: — Mit csináljunk? Hát számodra kétséges? Természetesen a két kartársunkkal megyünk vacsorázni ... Az első Ígéretet kell megtar­tanunk, én tőlem jöhet ugyan akár herceg is, nem tántorodom el attól az Ígéretemtől, amelyet kimondtam ... Rya nevetve csapott a vállára: — Igazad van, kis húgom! Nagyon jellemes lány vagy és büszke vagyok rád . . . Mindjárt vissza is küldöm a szolgát, mondja meg, más alkalommal nagyon szívesen elfogadjuk a gróf ur meghívását, a mai rvYcévi'fr u'ro'i'frrAri TogVa'A ... ~ - - ' Már indult is, hogy közölje a szolgával a választ,, amikor együtt jött a két legény: János és András. — Mikor készülnek el? — kérdezte János, aki már teljesen el­készült és nagyon várta, hogy indulhassanak . Rya eléje tartotta a névjegyet: — Nézze, milyen kapósak vagyunk . . . Ma estére még egymeg­­hivást kaptunk . . . J ános olvasta a nevet: gróf Dengelegliy András. — No, és mt határoztak ? — kérdezte miközben odamutatta a név­jegyet Andrásnak is. Rjra bájos pukedlit vágott: — Természetesen magukkal maradunk! Ha úgy tetszik, rövide­sen indulhatunk is . . . — Megálljának! — kiáltotta András. Olyan hangon mondta, hogy mindannyian meglepetéssel néztek rá. A szeme különösen csillogott, az arca tűzben égett. — Ne mondják le a vacsorát, hanem fogadják el . . . A két lány csodálkozással nézett rá. — No, ezt jól megkaptuk! Látod, Rya, érdemes jellemesnek len­ni, amikor végül örülnek, hogy túladhatnak rajtunk . . . András közelebb lépett a két lányhoz. — Nem . . . nem . . . Rya, Lya . . . Hallgassanak rám ... Valami titkot akarok elmondani... De ne várakoztassa a szolgát, hanem küldje el a szolgát és üzenje meg, hogy félóra múlva ott lesznek ... Rya, aki közelebb volt az ajtóhoz, kinyitotta és kiszólt az ott várakozó szolgának: — Mondja meg a gróf urnák, hogy nagyon köszönjük a meg­hívást és félóra múlva ott leszünk mind a ketten a Hotel Danieli különtermében . . . Addig is sokszor üdvözöljük a gróf urat! Az ajtó becsukódott. Rya visszatért és kiváncsi arccal fordult Andráshoz: — Most pedig halljuk a nagy titkot! Körülöttük már lassan lecsendesedett a cirkusz. A nézők már ré­gen eltávoztak és a cirkusz alkalmazottai s kezdtek nyugovóra térn. A közelben csak abban a kocsiban volt világosság, amelyben a két lány lakott, s ahol most a két legényt vendégül fogadták. — Rya, Lya, két kedves pajtás — kezdte András —, nagy dolog­ról, nagy titokról akarok beszélni . . . Olyan dolgot fogok elmondani, amit eddig rejtegettem és nem mondtam el senkinek sem . . . Maguk­ban bízunk, mert nagyon őszinte, becsületes, jó pajtásoknak mutat­koztak és drága, áldott viselkedésükkel hozzájárultak ahhoz, hogy ebben a cirkuszban mindjárt nagyon kellemesen, otthonosan éreztük magunkat . . . Azért merem tehát, elmondani a mi nagy titkunkat, mert érzem, hogy magukban drága kis pajtások, minden körülmények között megbízhatunk .. . Rya komolyan felelt: — Ez igaz! Lya nevében is kijelenthetem, hogy amit elmond, az számunkra is titok marad . . . — Tudtam, hogy igy gondolkoznak! Nos, Lya, a titok első feje­zete ránk vonatkozik . . . Mind a ketten szökevények vagyunk, akik menekülünk az igazságszolgáltatás elől ... Én is, János is, . . . Mindketten bajba kerültünk, de esküszöm drága, halott édesanyám emlékére,, hogy mind a ketten ártatlanul . . . Az ördögök gonoszsága, és kegyetlensége fogott össze ellenünk és hiába vagyunk ártatlanok, hiába tiszta a lelkiismeretünk, az ellenünk pokoli ravaszággal ösz­­szehordott gyanuokok éppen elég komolyak ahhoz, hogyha az orszá­gunk hatóságai kezére kerülünk, akkor — különösen az én életemért — már egy lyukas lírát sem adnék . . . (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom