St. Louis és Vidéke, 1955 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-03 / 11. szám

1955 junius 3. “ST. LOUIS É S VIDÉKE” 3-1K OLDAL Az utolsó magyar betyár 111 folytatás — Szóval azért ilyen vidámak? — kérdezte András. — Azért is, meg aztán most megyünk találkozni a Becs­ben éló testvérünkkel, Myávai! — Ha kedvük tartja, jöjjenek velünk! — szólt közbe Iva. _ Olyan szép a harmadik testvér, mint maguk? — kér­dezte János. — Mert akkor elmegyünk! Ilyen szép lányokat érdemes megismerni! — Még sokkal szebb, mint mi! — nevetett I.ya és kivil­lantak hófehér fogai. A legények ráálltak. A kedves két lánnyal nagyon jó barátságot kötöttek. Igazi jó pajtások lettek, nagyon jól megértették egymást min­denben. Rya és Lya nagy segítségükre voltak abban, hogy a cirkuszban hamarosan nagyon otthonosaknak élezték magu­kat, a két legény pedig igyekezett ezt a kedvességet apróbb figyelemességekkel visszafizetni. Hol egy pár szál virággal állítottak be, hol pedig valami édességet hozták és azzal ven­dégelték meg a két kedves pajtást. Most is vidáman indultak útnak. _ Ma kaptuk meg Mya levelét — magyarázta útközben, a beszédes Lya. — Szegényke éppen akkor nem volt Bécsben, amikor mi ide érkeztünk.. . Salzburgban táncolt, onnan irt, hogy a néhány napi vendégszereplés után most érkezik haza és ma találkozunk . . . Még szerencse, hogy visszatért, külön­ben úgy kellett volna elutaznunk, hogy nem látjuk ... Rya vette át a szót: _Mya nagyon ügyes és hires táncosnő.. .-ő az egyetlen közöttünk, aki nem elégedett meg a cirkuszi dicsőséggel, ha­nem többre vágyott... És igaza volt! A célját el is érte! Nemcsak Bécsben ünnepük, ahol az opera táncosnője, hanem sokszor hívják vendégszerepelni. . . Most is azért járt Salz­burgban ... Majd meglátják, hogy milyen csinos, gyönyörű nő. Gyorsan és kellemesen telt az idő. Végül megérkeztek Bécs villanegyedébe, ahol egy kecses, kis villa előtt állottak meg. Bementek és sietve haladtak keresztül a kőkockás utón. Benn már inas várt rájuk, aki mély alázatossággal köszön­tötte a vendégeket. Lyát és Ryát már ismerte és jelentette is: _A művésznő már várja kedves vendégeit! Felkerültek a fogadószobába, ahol kisvártatva megjelent Mya is. A két leánynak csakugyan igaza volt: elragadó szép­ségű, gondosan ápolt, gyönyörű fiatal teremtés volt. Olyan szépség, amely minden férfit meghódíthat. A lányok össze-vissza csókolóztak. Mya nagyon kedves és közvetlen volt két testvérével szemben, egyáltalán nem káp­ráztatta el az a siker, amely művészi pályafutása mellé sze­­^fcődött. ^ Ahogy! átestek á kölcsönös üdvözlésen, -Lya a két leg uyre mutatott: \ — Nerri haragszol, ugye, hogy nem egyedül jöttünk! Két kedves kollegánk kisért el. .. Az egyik Cyklop, az izomóriás, másik pedig Mister X, a Kranz cirkusz titokzatos lovasa. A kedves bemutatáson mindannyian jót nevettek. — Hogy haragudnék! — csengett dallamosan a fiatal táncosnő hangja. — Ellenkezőleg, nagyon örülök, hogy kis húgaim pályatársaival megismerkedhetem ... Jaj, gyerekek, ha tudnátok, hogy mennyire sajnálkoztam, amikor az értesi­­tésteket magáaptam s nekem Salzburgba kellett mennem! Sajnos, az előadást már nem tudtam lemondani, csak azt ér­tem el, hogy egy nappal megrövidítettem a vendégjátékomat. Az inas megjelent a fogadószalonban és finom apró süte­ményeket, meg likőrt, pálinkát hozott a vendégeknek, majd halk léptekkel újra eltávozott. — Nagyon drága vagy, Mya! — szólalt meg Rya. •— Mi is nagyon aggódunk, hogy elmúlik a bécsi tartózkodásunk és nem tudunk veled találkozni! Hála Istennek azonban, nem igy történt! — Az urak milyen nemzetiségűek? — érdeklődött a tán­cosnő. — Bocsássanak meg a kérdésért, de egy cirkusznál a világ legkülönbözőbb nemzetei találkoznak ... — Magyarok vagyunk! — mondta Bonyhádi András. A táncosnő felcsillanó szemekkel mondta: — Magyarok! Nagyon szeretem a magyarokat! . .. Ked­vesek, lovagiasak és nagyszerű gavallérok... Legutóbb is volt egy magyar gavallérom, valóságos magyar gróf... Ele­gáns és gazdag ember! Az operában ismerkedtem meg vele és sokszor együtt voltunk... Most készül nagyobb utazásra és hivott, csábítgatott, legyek a partnere, még a távollétemben is érkezett levél tőle, amelyben újra hiv, de tudjátok, kedve­seim, nem született olyan férfi, akinek a kedvéért én búcsút mondjak a színpadnak... Hát ti, hogy vagytok megelégedve a cirkusszal? — Oh, — felelte Rya — nagyon jól érezzük magunkat! Hiába bennünk megmaradt az a cirkuszi vér, amely örömét, gyönyörűségét találja az ide-oda vándorlásban... Ma itt, holnap ott! Bécstől holnap búcsúzunk el és megyünk uj or­szágba, uj városokba . . . Képzeld Mya, hová megyünk most... — No, hová? — Haza — Olaszországba! — Jaj, de boldogok lehettek! És, hogy irigyellek benne­teket! — Az első állomásunk Velence lesz. .. — A csodás Velence! Pedig tudjátok, hogy nagy kedvem volna veletek tartani! — Hát gyere! -<­Mya szomorúan húzta fel a vállát: — Hát, hogy mehetnék én, amikor ide köt a szerződés! Pedig gyönyörű lehet most Velencében, a Rialto hídja alatt siklani, karcsú gondolákon... Jaj, de szép lehet... És ép­pen Veltncébe csábit engem az én magyar grófom is, onnan küldte az utolsó levelet, amely azalatt az idő alatt érkezett, amig én Salzburgban tartózkodtam ... — Hátha nem tudsz jönni, legalább üzenj neki! — biz­tatta Lya. 112 FOLYTATÁS .— Igazatok van kedves.... Éppen arra gondoltam, hogy meg­adom a címét, keressétek fel... Nagyon előkelő és gazdag nr, kelle­mes emlékeim fűződnek hozzá... De talán az urak ismerik, legalább is a nevét, mert azt mondta, hogy Magyarország legismertebb arisz­tokrata családjának a sarja... __Lehet, hogy ismerjük — felelte András. — Mi a neve a gróf urnák? .— Gróf Dengeleghy! — mondta Mya. András felugrott. :— Gróf Dengeleghy? Jól hallottam?---Ugye mondtam, hogy ismeri — nevetett Mya. — Bi­zonyosan barátja is, nemde? András megrázta a fejét: — Nem, nem, nem barátom... de a nevét nagyon jól ismerem! Felindulását, amely máris feltűnést keltett, igyekezett el­fojtani. — Tényleg olyan gazdag, mint amilyennek mondta magát? — érdeklődött Mya. .— Nagyon gazdag! — Még egészen fiatal ember! Hozzám nagyon kedves volt min­dig és nagy gavallér... Sok kedvességgel elhalmozott és meg többet ígért, ha melléje szegődöm... Ettől azonban mindig visszatartott valami... Tudom is én, a szeme nem tetszett, vagy a tekintete . . . De ettől függetlenül igazán csak a legjobbakat mondhatom róla... — Mikor utazott el Dengeleghy gróf* Becsből? érdeklődött most János. — Azthiszem tiz napja is elmúlt! .— És ott van Velencében? .— Igen... Sőt, azt. hiszem jó darabig ott is marad... Azért kérlek benneteket, kedves kis húgaim, okvetlenül látogassátok meg és adjátok át az üdvözletemet... Ha megtudja hogy Mya Robelli húgai vagytok, akkor sem tudja majd, hogy mit csináljon vele­tek ... És vidd el magaddal az urakat is, azt hiszem Dengeleghy gróf annak is örülni fog, ha honfitársaival találkozik a meásze ide­genben ... — No, én nem hiszem — - dörmöge magában János. Mya felállít, és bocsánatot kérve, visszavonult de rövidesen visz­­sza is tért és a kezében egy levelet lobogtatott. — Itt a levele, amelyet Velencéből irt... A cime Hotel Danieli ... András szolgálatkészen jelentkezett. — Én majd feljegyszem a címét... A zsebéből notesz és iróntt vet elő, Mya Robelli pedig diktálta: __ Gróf Dengeleghy András, Velence, Hotel Danieli! Lassan távozni készülődtek. __Most még csak arra szeretnénk megkérni,___szólalt meg Lya —, hogy ma este gverre el a cirkuszba és nézd meg, mennyit fej­lődtünk ... Mya megveregette a két kis húga arcát és kedvesen válaszolt: Ol.-i ion Aimepyek ma este, annyival is inkább, mert az operában csak holnap este lépek fel... Kiváncsi vagyok rátok, meg erre a két magyar urra, hogy mit csinálnak ... * Lezajlott Bécsben a Cirkusz Kranz utolsó előadása is. Mya Ro­belli, aki az utolsó előtti előadást nézte végig, felkereste a lányokat az öltözőjükben és elragadtatással nyilatkozott a produkciójukról, de a legnagyobb elismeréssel beszélt a két magyar fiú mutatványá­ról is. .— Magából fordult János felé _, ki sem nézné az ember, azokat... Maga pedig— intézte szavait most Andráshoz —, olyan nagyszerűen lovagol, ahogy még nem láttam lovagolni, pedig tudja, hogy a gyermekkoromat én is a cirkuszban töltöttem és sok attrakciót néztem végig... És az az ötlet a fekete álarccal, igazán nagyszerű ... __Az én ötletem volt, szép művésznő! — szólalt meg a háttér­ben Kranz direktor, aki az Operaház prnnaballermájának látogatá­sára szintén előkerült, hogy learassa a sikert. Ez az este minden tekintetben nagyon kellemes volt, mert Mya villájába invitálta mag két húgát, a két magyar legényt, Kranz direktort a feleségét és a direktor elmaradhatatlan árnyékát: Kor­­nitzei’ mestert. Nagy súlyt helyezett arra, hogy Kranz igazgató lássa milyen otthona van s olyan dús és nagyszerű vacsorát szolgáltatott fel, hogy a direktor ettől kezdve tényleg egészen más szemmel nézett a két Robelli lányra, amikor hazafelé tartottak a nagyszerű vacsoráról, Kornitzerhez már ezekkel a szavakkal fodult: __Nézze, Kornitzer, maga állítólag ügyes ember... Találjon ki valamit a kisebbik Robelli lány számára, akinek még nincs önálló száma... Az nem lehet, hogy ez a lány, akinek a hires Mya Robelli, a bécsi Opera első táncosnője a testvére, nálunk csak olyan másod­­rangú szerepet játszék... El kell venni a zenebohócoktól s valami ügyes számot kitalálni a rézére... Maga érti ezt, Kornitzer . . . A bucsuelőadás nagy ünnepélyességgel zajlott le. Olyan előkelő közönség töltötte meg a cirkusz nézőterét,amilyenre nem volt még példa Kranz cirkusz történetében. És ezt az előkelő közönséget a cirkusz egyetlen számának köszönhette: — a titokzatos Mister X- nek, akire mindenki kiváncsi volt. A császárvárosban másról sem beszéltek, mint a Cirkusz Kranz titokzatos lovasáról. Sokan a legnagyobb ravaszsággal próbálták kikutatni, hogy kit rejt az álarc, de Kranz direktor nagyszerűen betanította a személy setét és senki nem volt hajlandó elárulni az álarcos lovas kilétét, mert nagyon jól tudták, hogy az attrakció vonzóereje csak addig marad meg, amig nem pillantottak a titok mögé. Az utolsó előadás különösen lelkes és odaadó ünnepség jegyé­ben zajlott le. És akárcsak Pesten, Bécsben is, ahogy vége volt as előadásnak, a fürge kezek máris hozzáfogtak a cirkusz szétbontá­sához. Mya is eljött az előadás végére, hogy még egyszer elbúcsúz­zék testvéreitől. Kranz direktor ott sürgölődött a cirkusz szétbontása körül és magyarázott Andrásnak: — Olaszországban, ahová most megyünk, megváltozik a helyzet ... Ott már nem fabódét építünk, hanem hatalmas ponyvasátorban tartjuk az előadásainkat, mert az olasz éghajlat már most is annyira meleg, hogy nem kell a közönségünket a meghűléstől fél­teni ... Es megváltozik Olaszországban a maga szerepe is, kedves barátom... (Folytatjuk) Trianon 1920-1955 junius 4. Junius 4-ike a magyar törté­nelem egyik legfeketébb gyász­napja. Ezen a napon hangzott el a világtörténelem leggalá­­dabb Ítélete, mely szemérmet­len elbizakodottsággal megra­bolt és lassú, sorvasztó halálra kárhoztatott egy ezeréves kul­­turországot. Gyáva, alattomos, prédaéhes zsarolók, képtelen hazugságai, hamisított térképei és szám­adatai alapján mondtak ítéle­tet a régi francia királyok ágyasainak büntanyáján. Tria­nonban, Magyarország s a ma­gyar nép felett. Levágták Ma­gyarország területének meg­csonkításával, szadista könyör­telenséggel az ország kezét, lá­bát és a vérző, eleven törzset sirgödörbe dobták, hogy tehe­tetlen vergődésével a múló évek .során elpusztuljon. Azóta vérzett s leírhatatlan harcát folytatta a magyar nép a puszta létéért. Tenger lemon­dásban tömérdek életenergiája őrlődött fel s a mérhetetlen szenvedés marta sebesre tűrő lelkét. Hiába mutattak rá Eu­rópa sorsának intézői előtt leg­­, jobbjai, hogy nemcsak az igaz­ság érzetéből kifolyólag, nem­csak sajátos élethivatása jogán de a kulturvilág jobb jövőjé­nek érdekében is szét kell Top­pantani testéről a diplomácia ördögi machinációival Magyar­­országra kovácsolt politikai és gazdasági halálpántot. Nem hallgattak rájuk. S a szerző­désnek csúfolt trianoni gennyes seb megmérgezte Európának nemcsak politikai, de gazdasá­si vérkeringését. Könny, vér és átok pusztulás fakadt minden talpalatnyi földön, hová a trianoni ítélet halálbetüi szét­hullottak. S mikor már-már azt hitte Magyarország, hogy sötét sir­­verméből kikerül, a legválsá­gosabb órákban a sátáni erők újabb világháborúba sodorták a lefegyverezett országot s a keletről támadt Vörös Orkán végleg letarolta a még megma­radt értékeit életben, javakban. Az európai országok felda­rabolása és gazdasági egységei­nek szétszakítása hozta felszín­re a földalatti sátáni erőket s fokozta azokat olyan pusztító Vörös Orkánná, hogy ma az egész világon dúl s azzal fe­nyegeti a világ összes népeit, amilyen sorsban Magyarorszá­got részesítették először Tria­nonban, másodszor — a máso­dik világháború után Párisban, mely utóbbinak következménye lett, hogy végül Csonkama­­gyarország népe a kommunis­ták rabságába jutott. földjének legkisebb rögét sem fogja soha elalkudni s a tria­noni s az azt követő második világégés utáni erőszakos és minden emberi érzést kicsufoló rendelkezéseket el nem ismeri. Készen áll, hogy minden is­tenadta erejével, minden le­hető békés eszközzel az elrabolt jogos tulajdonát visszaszereze s rabságban pusztuló testvéreit az emberi életnek megmentse. Ez a szent elhatározás rázza fel csüggedéséből a magyart, ez adjon tartalmat, értéket a jelenleg rabszolgasorsban ten­gődő magyar életnek. Ha mindenki azt mondja, hogy nincs remény, a magya­rok akkor is azt kell, hogy mondják: De van! S ha min­denki azt javasolja, hogy tö­rődjön bele a magyar rabságá­ba, a magyar azt kell, hogy mondja: Nem, nem, soha! S ezt fejezze ki egy sóhaj, egy belső elhatározás ott, ahol a rabszolgatartók lakatot helyez­tek a magyarok ajkára: a szü­lőhazában s ezt hangoztassuk mi szabad földön, szabad or­szágban élő magyarok. És te­gyen hitet mindennap, minden magyar a föld bármely pont­jára sodorta is a háború vi­hara: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazság­ban, Hiszek Magyarország feltámadásában.--------■*•«§£*’•--------Ford Foundation (Folytatás az első oldalról.) rülbelül 2-3000 dollárjába ke­rül egy évi tanulás a jobb egyetemeken. Ha ez az irány­zat tovább tart, rengeteg te­hetséges diák kiszorul a főis­kolákból. Már is heköwtkezett,' hogy a középiskolák kitűnő ta­nulói közül 200,000 nem foly­tat felsőbb tanulmányokat és ennek a 200,000-nek felét a ma­gas költségek riasztották el. Hogy a helyzetet enyhítsék az ország magán egyetemei adománykérő leveleket küldtek szét iparvállalatokhoz és jóté­­konycélu alapítványokhoz, amilyen a Ford Foundation is. Harminc állam területén a ma­gánkollégiumok összefogtak és közös kérvényekkel fordultak az ilyen intézetekhez. Mint azonnali segítségre, 30 millió Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d.u. 1 órakor a WTMV állomáson. A VAROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállo­dája, hol átutazók is kaphat­nak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1 8081 A szálloda a város legismer­tebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy blocknyira a Cathedrálistóí, két blocknyi­ra a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. dollárra van szükségük a pénzügyi zavarokkal küzdő in­tézeteknek. Ha azonban az ösz­­szes egyetemek és főiskolák fenn kívánják tartani a tanítás színvonalát, legalább 300-400 millióra rugó uj adományokra van szükség. A megkeresett ipari és keres­kedelmi vállalatok közül sokan megszívlelik a közoktatás égé tő problémáit és többet adakoz­nak ilyen célra, mint bármikor azelőtt. így például a General Foods Found 270,000 dollárt szavazott meg tavaly főiskolák céljaira, a newjerseyi Stan­dard Oil Company 450,000 dol­lárt adományozott 138 magán iskolának. A General Electric pedig kimondotta, hogy ugyan­annyit ad az egyetemeknek, mint amennyit az alkalma­zottai. A főiskolák reménykednek, hogy előteremtik a pénzügyi alapokat. Újabb probléma azonban az, hogy mit fognak tenni, ha a növendékék száma megduplázódik,~~ ámít! 1970-re várnak? Vájjon akkor a szövet­séges-, állami-, és városi főisko­lák fogják-e felvenni a jelent­kezők túlnyomó részét? Az irányzat erre mutat. Többen jelentkeznek ezeknél a hivata­los forrásokból fenntartott in­tézeteknél, mint bármikor az­előtt, mert itt a felvételi dijak alacsonyabbak. Még tiz évvel ezelőtt a magánintézeteknek volt jóval több növendékük, ta­valy azonban az uj diákok 65- 35% arányban oszlottak meg a nyilvános intézetek és ma­gániskolák között. c •*----------------------­A SZOVJET már megint uj lefegyverezési javaslattal állt elő, azt kívánja, hogy a nyuga­ti hatalmak korlátozzák kato­naságukat, fegyverkezésüket, azonban, hogy a szovjet lefegy­­vérezését ellenőrizhessék, arról hallani sem akar. HÁZJAVITÁSI Garázst, porcsot, konyhaszek­rényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javitok vagy épitek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti cimre, vagy telefonáljon' EVergreen 3-9220 és hagyja ott nevét és cimét. ANDREW LANG 4492 BIRCHER BLVD. St. Louis 15, Mo. A gyásznak fekete szine lo­bog a magyar élet felett, de ez a szin ne jelentse és nem je­lentheti a lemondó, erőtlen si­ránkozást, hanem ez a magyar lelkekbe hasitó gyász s a jelen magyar rabszolgasors feletti felháborodásnak fekete mély­sége. A mai évfordulón is a ma­gyal' a legenélyesebben tilta­kozik nemzeti igazságának megcsufoltatása ellen s tilta­kozik, hogy egy jobb sorsra méltó kulturnemzetet kiszol­gáltattak a Vörös Molochnak. Az igaz magyar nem mond le soha ezeréves országa egyet­len darabjáról sem. Apáink ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY ^===* St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti cimre: Név ......................................................................................... Cim ......................................................................................... Város....................................................................................... Ugyancsak kérem az 1954. évre szóló NAPTÁR meg­küldését is, melyért mellékelek egy dollárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom