St. Louis és Vidéke, 1954 (42. évfolyam, 2-26. szám)
1954-09-24 / 20. szám
1954 szeptember 24. 2-IK OLDAL n í " A^favsi I- ? ííc \'á ------ :„.í:....— ST. LOUIS ÉS VIDÉKE Published Every Other Friday by the Hungarian Publishing Company COLOMAN KALDOR, Editor 228 NORTH TAYLOR AVENUE ST. LOUIS 8, MO. Telephone: FRanklin 1-8081 and FRanklin 1-1923. Subscription rates for one year in the United States ............................. $3.50 Hungary and other Foreign Countries .......................................................... $4.00 ST. LOUIS ÉS VIDÉKE MEGJELENIK MINDEN MÄSODTK PÉNTEKEN KALDOR KALMAN, szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: 228 NORTH TAYLOR AVENUE — ST. LOUIS 8, MO. Telephone: FRanklin 1-8081 and FRanklin 1-1923. Előfizetési ára egész évre az Egyesült Államokban ................................. $3.50 Magyarország és más külföldi országra ..................................................... $4.00 Entered as Second Class Mail Matter April 18, 1313, at the Post Office at St. Louis, Mo., under the Act of March 9, 1897. Eisenhower aláírta a törvényt, mely a kommunista pártot törvényié lenit! Eisenhower elnök aláírta azt a törVényt, melynek értelmében a kommunista pártot törvényen kívülinek tekintik. Azí elnök szerint az amerikai nép el van határozva arra, hogy megvédi magát olyan szervezet ellen, mely állítólag politikai párt, amikor valóságban öszszeesküvés, hogy erőszakkal döntse meg a jelenlegi kormányformákat. Az uj törvény nem mondja: ki, hogy bűntényt képez a kommunista párthoz való tartozás, azonban jogi, politikai és gazdasági büntetést ró ki a, párt tagjaira és elveszi a jogaikat, kezdeményezéseket és mentességüket, melyek a törvényes szervezeteket megilleti a szövetségi kormányzat alatt. A vörösök által vezetett munkás szervezeteket megvonják azoktól a jogoktól, melyek a Taft-Hartley törvény biztosit a munkásszervezeteknek. Ez azt jelenti, hogy nem élhetnek jogorvoslattal a munkaadók ellen vagy más munkásszervezet ellen, nem helyezhetik jelöltjüket a szavazólistára s igy jelöltjük nem választható meg. Eisenhower elnök kijelentette, hogy az eddigi öt törvényen kívül, amit az amerikaellenest aknamunkát kifej tők ellen hoztak, még újabb három ilyen, a nemzet védelmét szolgáló törvény van előkészítés alatt s rövidesen a törvényhozás döntése elé kerül. A párt tagjai és azokkal saját akaratukból együttműködők elveszthetik polgárpapirjukat. A párt tagjainak tekintendők elsősorban azok, akik a tagnévsorban szerepelnek, pénzt adtak a párt céljaira, Írásban, szóban vagy bármi módon a párt utasításai szerint jártak el, vagy hajlandóknak mutatkoztak azt megtenni. A pártnak nem lehet bankszámlája, nem köthet szerződést, melyet a törvények védelmeznek. Szóval a párt törvényen kivül áll. EGY KUTYA A múlt héten vidéken voltam, hogy ott különböző iro dalmi társulatokat és egypár lapot képviseljek. Velem jött Kassai Vidor, a kitűnő művész, aki, ha jókedvében van, vagy a színpadon játszik, minden bolondságra képes és hajlandó. Nem gyűlöl senkit, csak a halált s egész életére önsúly gyanánt nehezedik az a tudat, hogy egykor meg kell halni. Beszálltunk a házigazdához és este nála nélkül mentünk vacsorálni. Távozásunk előtt Kassaiban aggodalom támadt. — Van itt házmester? — Nincs. — Hogy fogunk mi hazajönni? — Magukkal viszik a kapukulcsot, — felelt a házigazda és intett. Az intésre megjelent egy erőteljes suhanc, vállán egy óriási kulccsal. — Ezt visszük magunkkal? — kérdém, némileg nyugtalankodva. — Nem önök, a fiú fogja vinni. Megcsóváltam a fejemet. Komikusnak találom, hogy egy ekkora kulcsot cipeltessünk magunk után. Nincs más mód? — óh igen. A kapu alatt van egy nyilás. Tessék azon be* nyúlni, ott fogják találni a kulcsot. Ebbe a módszerbe beleegyeztünk. Kassai azonban kapuzárás előtt megszökött a vacsoráról, meg lévén győződve, hogy a kulcs nagyobb, mint a lyuk s nem fogjuk tudni kihúzni. Én úgy féltizenkettő felé indultam haza. A házra rögtön rá is akadtam, de ... mikor benyúltam a lyukon, egy kutya mérges morgással rávetette magát a kezemre. Szerencsére még idejekorán visszarántottam. Nem rossz. Rábiztatni egy embert, hogy csak nyúljon be ÉS KÉT ÓRA a kulcsért és odaállítani egy kutyát, mely nem szereti a kirántott kapukulcsot. Mit csináljak? Vagy elmegyek a kocsmába hálni, vagy bolonddá teszem a kutyát. Embereket is tettem, én már bolonddá, mennyivel könnyebben fog ez sikerülni egy kutyával. Sokszor hallottam mondani kutyáról: annyi esze van, mint egy embernek. Hátha ennek is van annyi esze, mint egy embernek? S ez esetben talán még könnyeb lóvá tenni. Messze hallható, kongó léptekkel távoztam a kaputól. A kutya bizonyosan jóizüt nevetett magában. Ahán! A tolvaj távozik. Erre ugyancsak jól ráijesztettem. S azzal megelégedetten újra végignyujtózott a kapu alatt A következő percben lábujjhegyen visszatértem s villámgyorsan kirántottam a kulcsot. Mire a kutya utána kapott, már birtokomban volt. Most én nevettem jóizüt, bár még nem mondhattam el, hogy otthon vagyok. És most különös dolog történt. Olyan dolog, mely a kutya szellemi tehetségét meglehetősen kedvezőtlen fényben 'mutatja be. A kulcsot beletettem a zárba, fordítottam rajta, ami erős nyikorgással járt. Erre az ostoba eb igy okoskodott: akinek kulcsa van, az ide tartozik, az nem tolvaj, sőt ellenkezőleg, talán maga a házigazda. Azt már elfelejtette, hogy a kulcsot most rántották ki a lyukon, s a bejövő nem lehet más, mint ez az ismeretlen kirántó. A kirántás és a rákövetkező bejövés közt az öszszefüggést nem tudta már megtalálni. Nyájas viháncolással fogadott s oda dörgölődzött hozzám. Beléptem a szobába, meggyujtottam a lámpást és levelet Írtam. Kassai látszólag mélyen aludt az egyik ágyban. Amikor a levelet befejeztem, “ST. LOUIS fiS VI DÉ KE’ elfujtam a lámpást és ledőltem a másik ágyba. És ekkor olyan zaj ütötte meg a fülemet, melyet eddig (gondolkozással lévén elfoglalva) nem hallottam: erős óraketyegés. Még pedig két óra ketyegése hallatszott a sötétségben. Nagyon szeretem az órát, ha aranyból van és az én zsebemben ketyeg. Ilyenkor megbocsátok neki, akármilyen hatalmasan veri is az oldalamat. De ha a más órája dörömböl olyankor, amikor aludni szeretnénk, ezt ki nem állhatom. És a két óra oly furcsa zajt csinált. Az egyik élesen és tü relmetlenül, m o n d h a tnám szemtelenül ketyegett. Ne aludjál, az élet oly rövid —kety —kety —kety —kety — kelj fel és dolgozzál, az idő gyorsan múlik —kety —kety —kety —kety. Nem szeretem az olyan órákat, amelyek axiómákat mondanak. De az axiómákon kivül a betyár még bosszantott is: Azért sem alszol —kety — kety —kety -—kety. Nem hagylak —kety —kety —kety — kety. A másik óra lassabban csinálta hivatalos kötelességét: No —no —no —no kety —kety — kety — kety — csak—csen— de—sen. Ez mintha folyton a kicsivel porolt volna, tompa és mély hangon avatkozott a hangversenybe. És ami a legkülönösebb, minden másodpercben pár pillanatig egyszerre ketyegtek ,mintha ölre mentek volna és egymást agyabugyálták volna. Aztán újra szétváltak és folyt a pörölés tovább. Én meg magamban nyolcig számláltam s mikor megint együtt ketyegtek, dühösen elkiáltottam magamat: “üsd, vágd, nem apád!” — Úgy van! — kiált egy hang a sötétségben. Kiugróm az ágyból, gyertyát gyújtok s ott látom a kis Kassait, az ágyán állva, harcias mozdulatokat téve. — Mi baja? — kérdem. — Az, ami önnek. — Nekem nincs semmi bajom. — Hát akkor mit kiabálja, hogy: üsd, vágjd! Most kezdterp csak eszmélni. Hja igaz, az óiják. De miért is haragszom ugyj a szegényekre? Talán csak idegesség az egész? — Most alig] hallom őket, — mondottam Kassainak. — Persze, Mert világos van és egymással beszélgetünk. De csak oltsuk e{ a lámpást és hallgassunk. Minden figyelmünk az órákra terelődik g lassanként úgy érzi az ember, mintha botokkal vernék a fejét. J Elhallgattunk és gyűlölettel fordultunk a két óra felé. A kicsit rögtön, minden teketória, nélkül nyakon csiptük, belecsavartuk egy nyári felöltőbe és az ágy alá dugtuk. Mind a ketten leguggoltunk és kaján nevetéssel néztünk egymásra. Mintha a torkát fojtogatták volna a kis gonosztevőnek, rekedten prüszkölt és krákogott, de alig lehetett már hallani. Ezzel végeztünk. Aztán a nagy óra alá álltunk. No —no —no —no — szólt- hozzánk komolyan, de a hangjából némi ijedtséget véltünk kiolvasni. Mit csináljunk a vén kuj ónnal? Ingája nem volt meg se állíthattuk. Lefogtak a két mutatóját, nem használt semmit. Megkaptunk egy kiálló zsineget, akkor elkezdett keservesen ütni. Levettük1 és ferdén állítottuk a divánra. Rendetlenül bár, de további és még kellemetlenebbül ketyegett. — A földhöz csak nem vághatjuk? Menjünk a kávéházza, — inditványozám. — Tegyük ki, az udvarra. Ez volt még a legokosabb gondolat. Ünnepélyes menetben vonultunk ki a tornácra vivő ajtón, s felakasztottuk a gazembert egy szögre. A kutya fölébredt és ugatva közeledett, mi sietve visszavonultunk és Tetörölvén a verejtéket homlokunkról, boldogan visszabujtunk az ágyba. De a kutya ott maradt az óra alatt figyelte annak ketyegését s mi iiyugodta'swfttdtunk egész éjjel. j SAROSSY MIHÁLY SZINT ARSU LAT A a FLORIDAI MAGYAR NAPSUGÁR SZÍNHÁZ vendégjátéka OKTÓBER 10-én VASÁRNAP pontosan Délután 2:30 órakor ST. LOUIS-ban a Magyar Házban Este 8 órakor GRANITE CITY-ben a Magyar Házban Jegyek olcsó elővételi áron már kaphatók Mrs. Margaret Vordtriedenél, Telefon: FLanders 1-7217 és a szokott helyeken. Bemutatásra kerül a leggyönyörűbb és legpompásabb magyar színdarab először Amerikában a híres floridai színjátszó művészek jelléptével BLAHA LUJZA “A MAGYAR NEMZET CSALOGÁNYA” avagy Lehullott a rezgő nyárfa Zenés, énekes, táncos színmű 3 jelvonásban A FŐSZEREPBEN ERZSÉBET KIRÁLYNÉ szerepében SCHNEIDER FÁNI szerepében BÁRÓ SPLÉNYI szerepében KONDÁS ÜGYELŐ szerepében TAMÁSSY SZÍNÉSZ szerepében PETRÁSS GIZI a pécsi Nemzeti Színház v. primadonnája HERVAY NELLY a budapesti Városi Színház v. tagja MÓROCZ GABI a budapesti Vidám Színház v. szubret primadonnája SZENTPÉTERY JÓZSEF a felvidéki Gyöngyös Bokréta rendezője és művészei BUDINSZKY GÉZA SÁROSSY MIHÁLY aki rendezője is ennek az uj kitűnő együttesnek wwrnrnmm&wmmmwmmwwmmmíwmwmwmmmmmmm mwmmmmmmmsm BALÁZS A BÜRGÉVEL Ez a bizonyos nevezetű Móra Balázs, aki később főbírója volt Szegednek, akkor, amikor ez a történet megesett vele, még csak afféle szegény barkácsoló ember volt, akit mindenre lehetett használni, mint a szalonnafölsőt, ezért igen nagy becsületben állt úgy az igazhitű keresztényeknél, mint a nem kevésbé igazhitű mozlemineknél. így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál rendbehozta a kerítést és azért kapott tőlük egy növendék-birkát, amelyet is a négy lábát összekötve és a nyakába vetve hurcolt hazafelé, mindjárt a Latrán-utca sarkán elejbe állt a Bocsa lakatos. — Nini, — azt mondja, — ez meg bürge, igaz-e? Amire Balázs azt mondta, hogy az ám, bürge, mert hát mint komoly és megállapodott ember, csakugyan nem mondhatta azt, hogy griffmadár. — Vötte kend? — Nem. — Akkor vagy kapta kend, vagy lopta kend. — Kaptam. — No, azt mögéri. Erővel, egészséggel! Hát hiszen, ha ezeket a kérdéseket egyszer teszik föl az embernek, megfelel rájuk szívesen, de a felsővárosi Jerikóutca messze van az alsóvárosi barátoktól s Balázs még a Palánkig se ért a bürgével — a belső várost hívták akkor Palánknak — mikor már tizenkettedszer állította meg a kérdés: — Bürge az, igaz-e? Vötte kend, lopta kend, honnan hozta kend, hova viszi kend? stb. Tizenkét felebarátjának megfelelt Balázs emberséggel, de akkor föltette magában, hogy akárki lesz a tizenharmadik kérdezősködő, ő azzal csúfot tesz, ha addig él is. Abból lett aztán veszte szegény Móra Balázsnak, hogy a tizenharmadik kiváncsi nem volt egyéb, mint maga Musztafa Csökmedzsi, a Hóbaj árt basának a borbélyai. Nagyon rendes ember különben tarkahitü pogánynak is, soha e világi életben semmi baja vele Balázsnak nem volt, most se lett volna, ha a borbély meg nem állitja baráti szóval: — Nini, gyaur felebarátom, ugy-e bizony bürge az, amit a nyakadban cipelsz? — Nem a’y. hanem ez a Mohamed próféta, vesszen meg veled együtt-r fohászkodta el magát Móra Balázs és lekapván nyakából a összekötözött bürgét, megcsóválta azt a feje fölött és úgy dobta vele fültövön a jámbor Csökmedzsit, hogy az egyszerre arcra borulva imádta Allaht. Csődület támadt, a bimbasik is kitátogtak a várból, a borbélyt megmártották egyszerkétszer a várárok vizében, amitől az egyszerre magához tért és elkezdett kurjongatni, hogy vigyék a basa elébe, de a hitetlen kutyával együtt, akinek ő mingyárt ki akarja adatni a nyargalót. — No, azon én is ott akarok lenni, — állt elő nyugodtan Móra Balázs. Tudván, pedig, hogy a Hóbaj árt basa a valódi független török biróság. Ennélfogva ha magyar a vádlott, akkor elöljáróban rákent huszonöt botot a talpára, csak azután kérdezi meg, hogy mivel is szolgált erre rá. így lett volna ez most is. ha Móra Balázsnak olyan becsületes jámbor képe nem lett volna és olyan törökösen lelógó hosszú bajusza, hogy a basa nem volt egészen, biztos a nációja felől. (Mert a süvege a nagy huzakodásban lemaradt a fejiről, amúgy meg nyáridőben nem igen lehetett különbséget tenni a szegény emberek közt: mind mezitláb járt az). — No, melyiktek a vádló? — Én vagyok az, kegyelmes basa, — hajlongott keresztbe tett karral a borbély. És elmondta úgy, ahogy volt, miképpen szólitotta ő meg emberséges szívvel ezt a disznóevő hitetlen gyaurt és miképpen adott az őneki olyan goromba választ, hogy kiesett mind a két papucsából. ** — így volt-e, te kutyaházi? fordult a basa a jámbor magyarhoz. Az pedig égnek emelte a szeímeit és azt felelte: — Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája! — No, ez derék gyaur, — enyhült barátságosra a basa és kiemelkedvén a kerevet vánkosai közül, a többi igazhivővel' együtt ő is igyekezett a földet érinteni az arcával, már amennyire a tekintélye engedte. (Értendő alatta a pocakja.) — Most már aztán mondd el fiam, hogy hogy történt a dolog? — Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája----kiáltott Móra Balázs ujfent igen ájtatosan. — Hallod-e, ebnek eb fia, ha még most se mondasz egyebet, akkor mindjárt a lábadhoz tétetem a fejedet. Hát hogy volt az azzal a bürgével? — Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája! — mondta el Balázs harmadszor is a török hiszekegyet. A basa erre szétrugta maga körül a vánkosokat, beletapsikolt egyik tenyerével a másikba, belépett a fülig hasadt szájú Szerencsen hóhér. — Vidd ezt a kutyát és nyúzd meg, nekem pedig a kicserzett bőrével számolj be. ügy orditott, hogy mindenki megkushadt bele, csak Móra Balázs állta nyugodtan az egy helyet. — Látod, kegyelmes basa, — mondta szép csöndesen, — milyen éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor egymásután hallottál egy szép szent mondást! Hát akkor engem hogyne hozott volna ki a béketürésből, mikor tizenharmadszor kellett azt a kérdést hallanom, amit kérdés nélkül is tudhatott mindenki, aki nem vak: hogy bürgét viszek a nyakamban? Akkorát nevetett a Hóbaj árt basa, hogy csak úgy recsegett alatta a bársonykanapé. — Hogy hivnak téged, gyaur barátom? — Engem? Móra Balázsnak. — Nohát, Móra Balázs, távozz békében a bürgéddel, aztán majd ha levágod, elhozhatod nekem a máját. Te pedig fiam molláh, fogd az iró-nádat és irdd föl ennek a kutyazsirral megkent eszü gyaurnak a ne vét, mert erre még nekünk szükségünk lehet, ha Allah úgy akarja.--------§&»----------MAGYAR GYORSÍRÓ Az első magyar országgyűlési gyorsíró Hajlik Károly volt. Saját szorgalmából megtanulta a Taylor-féle rendszert, és már 1840-ben stenographiai naplót irt a főr'endek üléseiről. Igen vékony* haj szálvonásokat iró tollat használván, egy bemártással meglehetős hosszú ideig jegyezhetett. Ezért az orországgyülési tudósítások szerkesztői tollmártások szerinti méregették a beszédeket, azt mondván: — Egy, két, három stb. mártásos beszéd volt. 1840 április 22-én, mikor a főrendek a szólás-szabadságról vitatkoztak, tiz és fél óta alatt 27 ivén körülbelül 41,000 szót irt le Hajnik. — Negyvenegyezer szót irt ön akkor, midőn szólásszabadságunk nincsen; hát még mennyit ir vala, ha szólás-sza-* badságunk volna! — mondta neki gróf Széchenyi István. A NAGYMAMA ÉS UNOKA EGY NAPON ESKÜDTEK Londonban Mrs. Eliza Smelt 79 éves özvegyasszony férjhez ment John Storey 72 éves férfihez s ugyanaznap s ugyanabban a templomban nősült a nagymama unokája Maurice Smelt 21 éves fiatalember si vette feleségül Audrey Datte 20 éves menyasszonyát. A kettős esküvőn jelen voltak a nagymama testvérei, gyermekei és unokái.--------------------------FOGLALKOZÁS — Mi a foglalkozásod? — Tanfelügyelő vagyok. — Nagyszerű és hol? — Egy faiskolában. --------VS § --------A TÜRELMETLEN VENDÉG — Pincér! Pincér! Hát nincsenek magának fülei? — Igen uram, disznófül lenesével, ha tetszik. üdvözlet sok derék Terre Haute-i magyar vevőinknek. Bármily autójavításra van szüksége, elvégezzük! Smitty’s Texaco Service 19th & 8th Ave. Terre Haute, Ind. ________Tel: CRaw ford 9177 32 ÉVE SZOLGÁLJUK ZEIGLER ÉS KÖRNYÉKÉT 1%%-os kamatot fizetünk 1953 juius 1-e óta savings accountjára! — Fél évenként fizetjük; bármily összeg után. First National Bank ZEIGLER, ILL. Nyitva 9:30-tól 3-ig — Szombaton 9-12-ig. Telefon: 43 Harrisburg’, III. HARRISBURG és környéke magyarságának ajánljuk autójavító műhelyünket. Szakszerű autójavítás, festés, — Automobil alkatrészek! — Legyen ón is egyik megelégedett magyar ügyfelünk. 1936-1948 kocsikba való uj motorok kaphatók! Saline Motor Co. CHEVROLET DEALERS Telefon: 69 HA KITŰNŐ ÉPÍTKEZÉSI ANYAGOT ÓHAJT, nézzen be üzletünkbe. Festék, szigetelő, tető, stb. Armstrong-Walker Lumber Co. 601 N. 11th St. — Terre Haute, Ind. Tel. C-3367
