St. Louis és Vidéke, 1953 (41. évfolyam, 4-26. szám)

1953-07-31 / 16. szám

1953 julius 31. “ST. LOUIS fiS VIDÉKE” 3-IK OLDAL utolsó magyar betyár (Folytatás.) Gerson elámult: húszezer forint... Csekkfüzet, korlátlan pénzfelvételi lehetőséggel.. . Még magához sem tért az álmodozásból, amikor arra esz­mélt, hogy Zénó gróf becsöngette a főkomornyikját és kiadta az utasitást, hogy mindaz, amit most elmondott, — valóra váljék. Egy óra sem telt belé, Gerson kezeihez leszámoltak húsz­ezer forintot, azonkivül átnyújtottak egy csekkfüzetet, amely további húszezer forintról volt kiállítva és a bécsi, berlini, lon­doni, zürichi, párisi, Rotschild bankházakhoz szólt. Gerson, amikor egyedül maradt a rengeteg pénzzel, ma­gánkívül sóhajtott fel: — Most már csakugyan elhiszem, hogy Dengeleghy gróf lett belőlem ... HETVENHETEDIK FEJEZET i Találkozás Bagyó János és Bonyhádi András már a második napja voltak Pesten. Még jóval Pestre érkeztük előtt haditanácsot tartottak, mert tudák nagyon jól, hogy az egész országon ké­részül hatalmas hajsza folyik utánuk és ez a tudat a leg­nagyobb elővigyázatosságra figyelmeztette mindkettőjüket. Szökésük hire, úgy gondolták, azóta már eljutott Pestre is és bizonyosan közölték azt is, hogy együtt szöktek meg, tehát valószínűnek látszott, hogy minden másodmagával ér­kező embert alapos vizsgálat alá vetnek Pesten. — Ha nem akarjuk, — szólalt meg Bonyhádi András — hogy lefüleljenek bennünket, akkor valami ravaszságot kell kieszelnünk... — Én benne vagyok mindenben! — mondta János. — Nohát, cimbora, akkor mától fogva megszűnünk bará­tok lenni! — Hogy érted ezt? — Úgy, — nevetett András — hogy én leszek az ur, te még a kocsisom ... — Nem rossz! — Figyelj ide János! A következő faluban majd szerzünk valami ócska gúnyát a számodra, azt fogod felhúzni, a jó ruhádat pedig batyuba kötjük s bedugjuk a szán ülése alá. .. Te ülsz a bakra, a szolgám, kocsisom leszel, én pedig úgy vonu­lok be Pestre, mint egy igazi ur... Ez az egyelten mód, hogy a vámon minden baj nélkül keresztülcsusszunk ... így is történt! A faluban, ami még útba esett Pest előtt, olcsó pénzen rpegvásároltak egy ócska urasági kocsisöltözetet és süveget, áagyó János ebbe öltözött fel, elfoglalta a helyét a bakon, mig András a hátsó ülésre telepedett és igy' folytatták az htjukat. De azért mind a ketten, minél jobban közeledtek Pesthez, annál nyugtalanabbul érezték magukat. Jobban dobogott a szivük és az járt az eszükben, mi lesz, ha feltartóztatják őket. i És a nyugtalanságuk egyenesen megdöbbenéssé fokozó­dott, amikor a havas táj messzeségében meglátták a piros és sárga sávokkal tarkított vámsorompót és látták, hogy a vám­sorompó mellet nemcsak v.ámőrök álonganak, hanem a szo­kástól eltérően két pesti rendőr is ott őrködött. — A mindenit, ezek alkalmasint ránk várnak! Mit tegyünk? — Mit tegyünk? — tűnődött András zavartan. — Igazán nem tudom, de csak bátorság, Jánoskám, majd csak kikerü­lünk ebből a csávából... Csak hidegvér ... — majd kisvár­tatva igy folytatta. — Csak hajts olyan tempóban, mint eddig é^ ha megtalálnak állítani, mondj annyit, hogy a méltóságos báró urat hozod ... ► — Mit? — csodálkozott el Bagyó János. — A méltóságos báró urat! — Hát az kicsoda? — Ne csodálkozz, hanem hallgass rám... Most nem érek rá magyarázgatni... Minden percben észrevehetik, hogy dis­­kürálgatunk, hiszen már nagyon közel vagyunk ... Bagyó János Istennek ajánlotta a lelkét és újra a lovak közé csapott. Szinte nem is látta a vámházat, a sorompó körül ácsorgó embereket, a nyugtalanság és az izgalom annyira elő­vette, hogy minden összefutott a szemei előtt. Csak arra eszmélt fel, hogy az egyik rendőr megáll előtte, magasra emeli a kezét és rákiált: » — Megállj! * János rögtön arra gondolt: elvesztünk! De nemkülönben rossz érzés fogta el Andrást is a hátsó ülésen. Valahogy úgy erezte magát, mint mikor a tiszavári bíróság udvarán fel­állított akasztófa alatt állt és a hóhér a hurkot készült a nya­kába illeszteni... \ A rendőr szavai pattogtak: — Ki utazik a szánon? Parancsunk van minden jármű feltartóztatására... Bagyó Jánosnak minden erejét össze kellett szedni, hogy Nyugtalanságával el ne árulja magát. ' — A méltóságos urat viszem ... — mondta és az a pár ázó olyan nehezen jött a szájára, amilyen nehezére még soha nem esett a beszéd. De akkor már segítségére sietett Bonyhádi András. ■ A hátsó ülésről előrehajolt s mintha csak most riadt volna fel a szundikálásából felkiáltott: | — Mi van itt? Amilyen nyugtalan és izgatott volt János hangja, any­­hvira nem lehetett ráismernni András hangjára. Eddigi lágy beszédét most pattogó, kemény és határozott szavak váltották fbl. Fölényes, ellentmondást nem tűrő csengése volt a hang­jának, olyan ember hangja volt ez a pár szó, aki biztos a maga dolgában. 1 A rendőr odalépett mellé, szalutált és megismételte a kí­vánságát: — Bocsánatot kérek, parancsunk van minden jármű fel­tartóztatására és meg kell állapítanunk, hogy kik az utasai... András ugyanazan a pattogó, határozott hangon, amelyen az imént szólt, megadta a felvilágosítást: — Komoróczy báró huszárezredes vagyok... Most jövök a komoróczi birtokomról és még este vissza akarok térni! Az előkelő név, a határozott hang nem tévesztette el a hatását. A rendőr ismét szalutált és megnyitotta az utat: — Parancsoljon, méltóságos uram, folytatni az utat! És még egyszer bocsánatot kérünk ... András könnyed, mozdulattal intett a rendőr felé, azután pedig a bakon ülő Jánosra kiáltott ugyanolyan kemény han­gon. — Miska! Gyerünk tovább! János boldogan csapott a lovak közé. Ahogy elrobogtak azon a helyen, ahol a vámsorompót szokták leereszteni, a má­sik rendőr és a két vámőr is tisztelgett. András nekik is juttatott egy könnyed üdvözlést. Szinte repültek tovább. János a világért sem mert volna hátrafordulni. Igyeke­zett minél messzebb jutni a veszedelmes helytől, s csak akkor fordult meg, amikor már benn jártak Pest utcái között. Szája széles nevetésre nyílt: — Ezt jól megcsináltuk! Ujjongó szívvel örültek, hogy a nehéz helyzetből ilyen egy­szerűen és minden baj nélkül kivágták magukat. Pedig lehe­tett volna máskép is. De András jól sejtett, amikor a legegy­szerűbb segítőeszközt vette igénybe. Tudta, hogy egy jól hangzó név és a határozott fellépés nem tévesztheti el a hatását. Ezt az egyszerű eszközökkel kivívott sikert büszkén rak­tározta el a legszebb diadalai közé. Az örömet azonban csak­hamar uj gond váltotta fel. Pesten vannak és — mihez kezdjenek ... János meglassította a lovak futását, hogy nyugodtan be­szélgethessenek. — Most' hová megyünk? — kérdezte. — Ez az, amin én is gondolkozom! — Pedig ez sokkal könnyebb dolog, mint a vámsorompón keresztüljutni! — Igazad van, és majd erre is találunk megoldást! András rövid töprengés után meg is találta a helyes utat, amelyen tovább kell haladniok. Megint csak azt tartotta szem­­előtt, hogy együtt ne vonuljanak be sehová, mert ha majd Pes­ten is megindul a kutatás a két szökevény után, akkor min­denütt azzal állítanak be, nincs-e itt, vagy nem járt-e itt két ilyen és ilyen ember. András ezt akarta megakadályozni s ezért úgy határozott, hogy Pesten kiilön-külön bérelnek lakást. András egy külvárosi egyszerű fogadóban X^^zkedett el, Jánosnak pedig meghagyta, hogy valami egyszerűbb ember­nél keressen szobát és amikor elváltak, megállapodtak abban, hogy ezt a napot pihenésnek szentelik, tekintettel arra, hogy sürgősebb dolgouk pillanatnyilag úgy sincs és a következő nap reggelén a Zöld Hordóhoz címzett vendéglő előtt találkoznak. A két barát meleg kézszoritással vált el egymástól. * Kornády főorvos mosolyogva állított be Zsuzsikához. — No kis betegem, remélem jól vagyunk? Nagyon jól, főorvos ur! — Akkor emlékezetébe idézhetem, hogy mit ígértem leg­utóbb! Tudja még? — Hogyne! Azt, hogy elvisz szánkázni! — Jól van kis betegem! És most itt vagyok, hogy be­váltsam az ígéretemet! Csak öltözzék fel jó melegen, mert a tél odakünn még javában tart, megint megindult a hóesés, de igy jó, mert a szálingó fehér tengerben gyönyörűség lesz a szánkózás. . 1 ; Zsuzsika boldogan öltözködött fel és amikor a főorvos kí­séretében megjelent a Sárga Ház kapuja előtt és meglátta a, gyönyörű, csengőkkel feldíszített szánt, amely az orosz troj­kákra emlékeztetett, örömében tapsolni kezdett. Kornády főorvos felsegítette a szánra, nehéz medvebőr­takarókkal borította be, nehogy megfázzék, azután maga is felült melléje. Aszán megindult és ebben a pillanatban édes muzsikába kezdtek a szán karfáján és a lovak nyakán elhe­lyezett apró csengetyük. Gyönyörű, megrészegitően szép utazás volt. A hó egyre nagyobb pelyhekben hullott, régen volt ilyen gyönyörű téli nap, mint ez. Zsuzsika szinte magánkívül volt örömében. — Milyen szép... milyen gyönyörű! — ismételgette folyton. Kornády főorvos meleg, bársonyos hangján fodult hozzá: — Ugye betartottam az ígéretemet! Csak egy ilyen szép napra lestem és mintha az angyalok fenn az égben megsejtet­ték volna, hogy ilyen szép nap el jőve telét várom, most játékos kedvvel lezuditják ránk az égi vánkosok könnyű, fehér ciháját. — Nem is tudom, hogyan köszönjem meg magának fő­orvos ur, hogy ilyen jó hozzám! Nem eleget vesződött velem, most még arról is gondoskodik, hogy szórakozzam... — A gyógyításhoz ez is hozzátartozik .,. A jó orvos nem­csak gyógyszerekkel dolgozik ... — Most még csak arra vágyom, hogy a másik kívánságom is beteljesedjék és mielőbb lássam a kislányomat... — Rajta leszek, hogy ezzel is örömet szerezzek! — Nem is gondolja, hogy milyen nagy lesz akkor az örömöm! — Gondolom, Zsuzsika... Egyelőre azonban örüljünk en­nek a szép napnak... Én a magam részéről legalább nagyon­­nagyon örülök ... Kimondhatatlanul... Zsuzsika hallgatott. Újra a főorvos szava hangzott: — És tudja, miért örülök ennyire? (Folytatjuk! Kovácsék rántottája Kovács József festő husvét táján egy szállodában lakott feleségével és kiskutyájával. Akkoriban kissé rosszul ment a sora és egy este megtörtént, hogy a három Kovács: a fes­tő, a felesége és a pincsi-kutya vacsora nélkül néztek a világ­ba. — Várj, — mondta Kovács a feleségének, — nincs még minden elveszve. Lemegyek a hallba portyázni. Ahogy a hallban ténfereg, szembe jön vele a szálloda ét­termének vezetője. A festő ar­ca felragyogott. — Igazgató ur van egy nagy­szerű ötletem .Arra gondoltam, hogy az étterem törzsvendégeit különleges húsvéti tojással kel­lene meglepni. Teszem fel is­mert művészek karikatúráit festeném a tojásokra. — Zseniális, — mondta az igazgató — de a husvét már a nyakunkon van, azonnal mun­kához kell látnia. Tíz perc múlva két láda to­jás volt Kovács szobájában. Újabb tiz perc múlva a Kovács család huszonnégy tojásból ké­szült rántotta előtt ült. A NYELVTANÁR A Kultujregyesület száznapos fennállásának alkalmából fé­nyes estélyt rendezett, körül­belül hat résztvevővel. A vendégek egyike odament Nagyszájú nyelvtanárhoz, me­legen gratulált neki, majd megkérdezte: — Igaz, hogy a profeszor ur az összes európai nyelvek ura? — Egy kivételével tényleg — hangzott a válasz. — És melyik az az egy nyelv? — A feleségemé.---------------OS? --------------­MEGMAGYARÁZTA — Mondd csak, Pityu, te fő­nemes vagy? — Dehogy vagyok — felelte Pityu. — Hát akkor mit jelent a zsebkendődön a kilencágu ko­rona? — Azt, hogy loptam.--------’<2 -3 £ C-'-------­BÍRÓSÁGON — Kíván védőt? — kérdi a biró a vádlottól. — Nem biró ur. Nagyon há­lás volnék azonban, ha egy megbízható tanút kaphatnék Journeyman Mchinists (Géplakatosokat keresünk, éjjeli shifta: $2.25 órán­ként; ezenkívül külön éjszakai bo­nusz. Biztosítás és kórházi kedvez­mény. Fizetéses vakáció és nyug­díj. Nagyszerű munkaviszonyok; uj equipment; igen tiszta munka­hely. Cafeteria a telepen van. Csakis journeymanek jelentkezzenek. Keresse Mr. Rothrack-ot Continental Can Co 7110 North Broadway Vásárolja egy megbízható cégtől! FRED STEVENS PAINTING CO. 2213 Washington Avenue Granite City, 111. Tel: ILlinois 7144 meghívó St. Louis és környékének magyarsága a St. Louisi MAGYAR NAPON ad egymásnak ismét találkozót: VASÁRNAP, AUGUSZTUS 16-ÁN d. e. 11-től esti 11 óráig, a SZT. JÓZSEF HORVÁT TEMPLOM HALLJÁBAN ÉS KERTHELYISÉGÉBEN (12-ik utca és Russel Boulevard) A West Sidei Zenekar muzsikál. Lesz jó magyar étel, program, szépségverseny, sorsolások stb. Belépődíj 50 cent. Jöjjetek el ismét Testvérek, mutassuk meg, hogy ösz­­szetartásban és szeretetben tudunk dolgozni, szórakozni szép Magyar Házunk fenntartása érdekében! A VISZONTLÁTÁSRA! A St. Louisi Magyar Egyletek Nagybizottsága PERCENKÉNT 660 EZER FORDULAT A fény sebességének mérésé­re belga tudósok olyan centri­fugát készítettek, mely percen­ként 660 ezer fordulatot tesz. Az ebben a centrifugában elhe­lyezett fémek kikristályosod­nak és az ólom folyékonnyá válik, mint a viz, anélkül, hogy melegítenék. A centrifugával való kísérle­tezések során az emberi sejtek különböző életfolyamataira de­rült világosság. Ennek a roppant gépezetnek hajitóereje 3 milliószor na­gyobb, mint a föld vonzóereje.-----------'-a ej tj s------------­A POLIO-SZEZON közeled­tével sürgősen vér kell vérát­ömlesztésbe ,mert a készletek kimerülőben vannak. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Telefon: HU 5126), titkár: Mrs. George Gyorog, ST. LOUISI MAGYAR EGYLE­TEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyű­léseit minden hó első péntekjén, es­te 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth József, titkár: Ferber István, 1921 S. 9th St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy István. Telefon: CEntral 2493. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnó­im Ave. St. Louis 18. H. P. (Tel.: LAclede 2857) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Telefon: Tri-City 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, es­te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: ifj. Kákócki István, titkár: Mrs. Eli­zabeth Mertz, pénztárnok. Veres Jó­zsef, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Tele­fon: Tri City 6-9529. A HALAK ÉS A TECHNIKA Amerikai horgászok körében az utóbbi időben igen gyakori volt a panasz, hogy az auto­mobilok és motorkerékpárok zaja az utmenti vizekből el­riasztja a halakat. Moorhouse amerikai tudós érdekes kísérletei alapján azon­ban megállapította, hogy mo­torlárma még motorcsónak és hajómotorok esetén sem za­varja a halakat, melyek ilyen okok miatt nem változtatják tartózkodási helyüket a vízben. Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő újságíró­nak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre vá­laszol, amiket a modern emberek feltesznek. — Ára $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. Küldje gyermekeit hozzánk! Tanítunk bármily hangszeren Johnson’s Music Shop 1922 EDISON AVENUE GRANITE CITY, ILL. A hires PANCORDION, CRUCI­­ANELLI, DALLAPE, SCANDAL­­LI accordion képviselete. Tel.: TR. 6-3080. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY= 3) St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (meginditani) az alanti cimre: Név ......................................................................................... « Cim ......................................................................................... Város...............-..................................................................... Ugyancsak kérem az 1953. évre szóló NAPTÁR meg­küldését is, melyért mellékelek egy dollárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom