St. Louis és Vidéke, 1953 (41. évfolyam, 4-26. szám)

1953-04-10 / 8. szám

2-IK OLDAL 1953 április 10. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE Published Every Other Friday by (he Hungarian Publishing Company COLOMAN KALDOR, Editor 228 NORTH TAYLOR AVENUE ST. LOUIS 8, MO. Telephone: FRanklin 80S1 and FRanklin 1923 Subscription rates for one year in the United States ........................... $3.50 Hungary and other Foreign Countries ....................................................... $4.00 ST. LOUIS ÉS VIDÉKE MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK PÉNTEKEN KALDOR KÁLMÁN, szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: 228 NORTH TAYLOR AVENUE ST. LOUIS 8, MO. Telephone: FRanklin 8081 and FRanklin 1923 Előfizetési ára egész évre az Egyesült Államokban Magyarország és más külföldi országra .................. $3.50 $4.00 Entered as Second Class Mail Matter Ap-’T 18, 1913, at the Post Office at St. Louis, Mo., under the Act of March 9, 1897. NEM UGY VAN MÁR MINT VOL TRÉGEN... öreg amerikás magyarok bi­zonyos nosztalgiával olvasták néhány hete, hogy a három nagy magyar egylet igazgató­ságai félévi üléseket tarotttak, s akaratlanul arra gondoltak, hogy régen mennyire másként volt. Most józan, üzleti ügyekről, modern biztosítási kötvények­ről, tartalékokról - mikről be­széltek, s ez bizony érdekelte is, nem’ is, azokat az egyleti ta­gokat, akik ma már inkább csak kötvénytulajdonosok, mint “tagtársak.” Senki nem vitatja, hogy igy van jól, de hol van az az öreg ember, aki nem nosztalgiával gondolna az ifjúkor bolondsá­gaira, botlásaira, melyek szint, elevenséget adtak az életnek. Hány száz, talán jóval több ezernél öreg magyar volt ifjú­korában konvenciós delegátus (“telegatyásahogy az öreg Dongó őket nevezte), s bár ma már mindenki tudja, hogy úgy van jól, ahogy van, mégis csak szép vissza gondolni azokra# az időkre, mikor' három-négyszáz fiatal magyar verődött össze heves vitákra Woodbridgen vagy a Mokray Hallban Pas­­saicon, s a bár melletti frissí­tőkön felhevülve csak hogy ökölre nem mentek néha a »tagtestvéri” vitákban. Alig volt magyar telep, mely nem volt képviselve valame­lyik nagy egylet konvencióján, amelyek inkább társadalmi események voltak, mint' üzleti értekezletek. Nagy volt a vita öt centes havidij emelésen, sok kis egy­let alakult azért, mert valame­lyik nagy egylet kénytelen volt a csőd szélén a havi dijakat öt vagy tiz centekkel emelni, s ki várhatta volna el a fiatal ma­gyar bányásztól, vagy a vas­munkástól, aki az eke szarva mellől jött Amerikába, hogy értsen a biztosítási tudomány­hoz. Nem igen lenne ma nagy magyar biztositó egylet, ha nem lettek volna jelen a kon­venciókon a majdnem mindig népszerűtlen újságosok, akik hát' mégis jobban értettek a kétszer kettőhöz, akik folyton agitáltak, hogy a testvéri sze­retet nem biztosit örökséget. E sorok írója kábultan nézte végig az első “konvencióját” Woodbridge-en 1908-ban, ahol az egyik delegátus lelkesítő be­szédben indítványozta a négy­száz dolláros biztosítás hatszáz dollárra való emelését, mert “a Verhovayak immár ötszáz dol­lárt fizetnek.” Zugó lelkesedés­sel szavazták meg az indit­­ványt, de egyetlen lélek nem akadt (az újságosokon kivül) a háromszáz delegátus között aki arra gondolt, volna, hogy akkor a befizetéseket is kellene talán emelni... A tisztviselő jelöltek nem igen mertek mukkanni, attól függött a választás, hogy me­lyik igér többet kevesebbért, Pedig hát voltak “Írástudó” delegátusok is, mert volt vagy hat-nyolc protestáns és két-há­­rom katolikus pap is közöttük. Csak a csőd szélén, vagy már tényleges csődben voltak kénytelenek a tisztviselők egy­­egy józan szót emelni, ami né­ha bele is került a hivataluk­ba. S amilyen izgatottak voltak a gyűlések, olyan izgalommal várták annak híreit a magyar telepeken, mert bizony a tizen­öt centes órabérért dolgozó ma­gyarnak nem volt egészen mindegy, hogy tiz centtel töb­bet kell-e majd havonta fizet­ni. (A hatvan óráért kilenc dollár hetibért kereső magyar ember akkoriban átlag havi húsz dollárt, száz koronát, kül­dött haza az otthon maradt családnak. Vájjon tudnak-e va­lamit ezekről az időkről a mos­tanában érkezett honfitársak, akik között akadnak, akik né­ha éles szavakkal kritizálnak bennünket?) Nem nyugodnának semmivel jobban a sírjaikban, és nem éreznék magukat semmivel jobban, akik még élnek közü­lük, de nem követne el bűnt egyetlen nagy magyar egylet sem, ha emléktáblákat állíta­nának az irodáikban azoknak a nagyrészt már eltávozott új­ságosoknak, akik esténként, gyűlések után, a bár mellett kértek, kunyoráltak, agitáltak a józan határozatokért, az ész­szerű tagságdijakért, a legtöbb­ször eredménnyel. A józan számítás mellett ők vittek szint, humort, elevensé­get a konvenciókba, s épen azért találtak némi meghallga­tásra. Fecsó Imre, Miskolczi Hen­rik, Kemény György, Kohányi Tihamér, Pólya László, Andre­­anszky Gyula, Csongrádi Kor­nél, Tárkányi Béla, Kende Gé­za, Fényes László, Kalassay Sándor, Féder Antal mind ra­kott egy-egy téglát azokba a nagy magyar egyletekbe, ame­lyeket szeretünk az amerikai magyarság erős várainak ne­vezni Itt vannak még a régiek közt a jó öreg Farkas Géza, Szécskay György, Gondos Sán­dor, és Káldor Kálmán. Harminc-negyven esztendeje még tizenöt-husz újságos ült a sajtó asztal mellett, s bizony “süket” lett volna akármelyik konvenció, ha ott nem lettek volna. Szó sincs róla, a “hiva­talos lapság”-ért is folyt a küz­delem, nem egy lapnak az je­lentette az életét akkortájban, de a pap is az oltár után él, s NEM az vitte oda őket első sóiban, ahogyhát a delegátu­sok nagyrészét sem az egylet gondja bírta a kiruccanásra. Jobb igy, ahogy van, de szí­nesebb, tarkább, elevenebb volt a magyar élet ebben a hazá­ban, mikor még három-négy­száz kis egylet, s három-négy nagy egylet vetekedett egymás­sal. A kétszer-kettő megsirathat­ja azokat az ezreseket, amelye­ket drága selyem zászlókra, z á s z 1 o - szekrényekre (vájjon merre foszladozik az a sok szép zászló?), egyenruhákra, sap­kákra, egyleti jelvényekre köl­tött a kiskeresetű amerikai magyarság, de az ifjúságun­kat, az egész amerikai magyar­ság ifjúságát az tette széppé, színessé, s bizony ilyenkor, egy­leti gyűlések, vezértestületi ér­tekezletek idején akárhányan mély nosztalgiával gondolunk azokra az időkre. HIMLER MÁRTON K í? Ö N M í T ? BIZTOSÍTHAT BECSÜLETES VÁROSI GAZDÁLKODÁST HOL? GRANITE CITY-BEN MIKOR? 1953. ÁPRILIS 21-IKÉN HOGYAN? HA SZAVAZNI FOG R E Á M FREDERICK E. STILLE FOR MAYOR Az Egyenlőség Értelmezése a Legfelsőbb Bíróság “1905 ÓTA ÁRULUNK Jó TETŐ ANYAGOT” Köszönettel vesszük a magyarság további szives pártfogását. — Jó munkát kap és pénzt fog megtakarítani nálunk. BIEBEL ROOFING COMPANY 222 SO. MAIN ST. Telefon 210 BENTON, ILL. A F.O.i.c. luma Nyitva 9:30-tól 3-ig 28 EVE SZOLGÁLJUK ZEIG LEP ÉS KÖRNYÉKÉT A banküzlet minden ágában szívesen ál­lunk a magyarság rendelkezésére, Óharii pénzküldés, kölcsönök, stb. Legyen Ön is egyike számos megelégedett magyar bete­vőinknek. Tartsa pénzét ebben a bankban. First National Bank ZEIG LEK, ILL. Telefon: 43 — Szombaton 9-12-ig. — Telefon: 43 üdvözlet sok derék Terre Haute-i magyar vevőinknek. Budget plari-re vásárolhat itt. S. & H. Green Stemps-oket adjuk vásárlása után. Pénzt ta­karít meg igy! Köszönjük pártfogását. Smitty’s Texaco Service 19th & Stíí Ave. Terre Haute, Ind. Tel: CRawford 9177 Bármily ingatlan vétel-eladás problémája van — hívjon bennünket Kitűnő házak, üzletek vannak állandóán a lisz­­tán — választhat belőlük. Vásárolja biztosítását itt. 6242 Natural Bridge, St. Louis 20, Mo. Telefon: GO. 9350 Abban a harcban, amelyet a] haladószellemü emberek visel­nek az emberi alapjogok sza­badelvű értelmezéséért és ki­­| terjesztéséért, már többször be­következett, hogy az amerikai Legfelsőbb Biróság döntésére volt szükség. Legközelebb ismét ilyen értelmezés kérdésében fog a Legfelsőbb Biróság Ítélkezni. Arról van szó, vájjon az alkot­mányba ütközik-e a fehér és néger diákok elkülönítése a déli államok nyilvános iskoláiban? A még fennálló gyakorlatot négy polgári és két egyházi szervezet vette ostrom alá és a harc kimenetele csak a Leg­felsőbb Biróság határozatával fog eldőlni a déli államokban és District of Columbiában fennálló elkülönítési rendszer jogossága felett. A pert a Na­tional Association for Advance­ment of Colored People vitte az amerikai Legfelsőbb Biróság elé, december hónap folyamán. A fehér és néger gyermekek­nek az iskolákban való elkülö­nítése régi időkre vezethető vissza. A polgárháború előtt az északi államokban is fennál­lott ez a szokás, bár ott a köz­­szellem már a 19.-ik század elején kezdett az elfogultság alól felszabadulni. A rabszolga­ság idején a déli államokban a néger kevés vagy semmi ok tatást sem kapott sőt néhány rabszolgatartó államban tör­vény tiltotta el a tanításukat. Amikor a polgárháború a rab­szolgák felszabadításával befe­jeződött, a négerek polgárokká válván, természetesen ugyan­olyan oktatásra tarthattak igényt, mint a fehérek. A déli államok azonban külön néger iskolákat állítottak fel erre a célra. A legyőzött Dél ilyen mó­don igyekezett megoldani- más társadalmi kérdéseket i^, ame­lyek az egyenjogositással fel­merültek. Ma még állami tör­vények Írják elő az elkülönített közoktatást 17 déli államban és Washingtonban, az ország­­fővárosában; két északi és 2 délnyugati államban csak el­tűrik ezt a gyakorlatot, de: nem követelik meg. A szabadelvű szervezetek az­zal érvelnek, hogy az állami elkülönítő törvények az alkot­mány 14,-ik módosításával szembe helyezkednek, mert e módosítás szerint, mindenkit, egyformán véd a törvény. Évekkel ezelőtt egy más kér­désben a Legfelsőbb Biróság is úgy döntött, hogy a közlekedési eszközök használatában az el­különítés nem ütközik az al­kotmányba, feltéve, hogy a négereknek ugyanolyan minő­ségű közlekedési eszközök álla­nak rendelkezésére. A közoktatás terén felmerült jogi kérdés tehát a következő: Sértik-e a néger diákok alkot­mányban biztosított jogait azok az állami törvények, amelyek külön iskolákba kényszerítik őket, még akkor is, ha ezek a néger iskolák egyenrangúak a fehérek iskoláival? (Sok helyen a néger tanintézetek elismerten alsóbbrendüek és a négerek részére egyenrangú intézetek felállítása olyan adóterheket róna a déli községre, amit ott képtelenek volnának elviselni). Délen sok községben több a, néger, mint a fehér diák és legalább is két állam arra ké­szül, hogy ha a Legfelsőbb Bi­róság az elkülönítés ellen dön­tene, teljesen megszüntetik a nyilvános iskolákat. Más álla­mok hosszadalmas jogi vitákra készülődnek, amelyek a. végle ges döntést késleltetni igyekez­nek. A társadalmi egyesületek amelyek a vitát döntés elé ter­jesztik, mint “amici curiae” (“a biróság barátai”) lépnek perbe. Nemcsak alkotmányjogi kér­dést csináltak az ügyből. A né­ger gyermekek külön iskolákba való utalását azért is támad­ják, mert ezzel az alacsonyai) tj­­rendüség érzését mesterségesen oltják beléjük és ugyanakkor elbátortalanítják őket a tanu­lástól. Szerintük “azt ami egyenlőtlenséget idéz elő, a tör­vény sem tekintheti egyenlő és egyenlőség kizárják egy­mást.” Az egyesületek beadványa kétségbevonja annak a lehető ségét, amivel a fehérek felsőbb­rendűségének a hirdetői fenye­getőznek, hogy ha az elkülöni tést alkotmányellenesnek dek­larálnák, a fajok összecsapá­sára számíthatunk. Azokra a példákra hivatkoznak, amelyek képtelenek voltak a négerek részére külön egyetemeket fel­állítani és igy beengedték őket a fehér főiskolákba. 1951. jú­liusáig több mint ezer néger diák iratkozott az addig szűz fehér főiskolákra és a tanítás minden nehézség és súrlódás nélkül folyik tovább. A társadalmi egyesületek, amelyek a Legfelsőbb Bíróság­hoz járultak ez ügyben bead­ványaikkal, a következők: Japanese American Citizens League, Anti-Defamation Leagoie, American Jewish Com­mittee, Unitarian Fellowship for Social Justice, American Ethical Unioji „és American Civil Liberties Union. Mind­­egyiköknek képzett jogi osz­tálya van, ők tehát tudják, hogy az alkotmány szavai mit jelentenek. De az egyesületek arra is hivatkoznak, hogy a szabadság eszméje oszthatatlan és ha nem élvezheti mindenki egyformán, megérhetjük, hogy senki sem élvezheti.---------------------­| volt a levegő csupa apró, szár­nyatlan rovarral, fürészdarázs­­zsal, fa-szuval, sőt tücsökkel is. Berland szerint nyilván a szelek, kapják fel ezeket a kis í állatokat a felhők fölötti ma­gaságokba.--------*§§*-------­LELEPLEZETT BORTOLVAJ Eredeti módon leplezte le egy Mainz környéki gazda bo­rospincéjének tolvaját. Fényképezőgépet helyezett el; pincéjének egyik rejtett zugába és a készüléket úgy állította be, hogy az magától működjön, mihelyt az ajtót a hívatlan vendég kinyitja. A tolvaj nem sokáig vára­tott magára: egyik délután, amikor a gazda nem volt ott­hon. megint megjelent és dézs­málni kedte a bort a pincében. Amikor a gazda hazatért és a lemezt előhívta: megdöbben­ve fedezte fel, hogy pincéjének tolvaja az, akire legkevésbé gyanakodott: saját háziura. Biróság elé került a dolog, a háziúr váltig tagadott, de mit sem ért a tagadás: a biróság a fényképező-lemez tanúsága alapján két heti elzárásra Ítélte a borbarát háziurat. Valószínű, hogy rövidesen 4 cent lesz az Egyesült Államok­iban a levélposta dij,a úgy mint az már Randában van. Sok Granite City magyar család ismeri Mr. Charles W. Moerlien-t, ki polgármestere volt a városnak pár évvel eze­lőtt. Mr. Moerlien, ki most a “Chicken by Phipps” tulajdo­nosa (1229 Madison Ave.) új­ságunk utján kéri a magyar barátjai pártfogását az április 21-iki polgármesteri választás alkalmával. Hat.évig alderman volt Mr. Moerlien és mint pol­gármesternek is igen jó re­kordja volt, tehát minden te­kintetben hozzáértő, gyakor­lott ember, ki megérdemli a magyarság bizalmát, szavaza­tát és pártfogását. MEGHÍVÓ Thury Ilona meghalt Az amerikai magyar színé­szetnek s az amerikai magyar­ságnak nagy gyásza van. Meg­halt az itteni magyar színészek úttörője, hosszas betegség után, életének 77ik évében. Thury Ilona színésznő közel ötven év előtt jött az Egyesült Államokba s itteni szereplésé­vel csakhamar az amerikai ma­gyarság kedvenc színésznője lett. Végigjárta a magyar tele­peket s az öreg amerikások még ma is emlékeznek rá, hogy mennyi örömet szerzett nekik nagyszerű szereplésével. Thury Ilona nemcsak nagy tehetségű művésznő volt, de kitűnő fele­ség és édesanya, aki páratlan művészetével meghódította az amerikai magyarság szivét s fellépte mindig nagy esemény­számba ment a magyar telepe­ken.--------•-äcj£fc-'------­SZÁRNYATLAN ROVAR. TÖMEGEK A LEVEGŐBEN A repülőgépekről kutatáso­kat végző természettudósok már rég kimondották az igaz­ságot, hogy a levegőég éppen úgy teli van millióféle apró ál­latkával, mint akár egy pos­­hadt mocsár. Berland francia természettu­dós 1000 és 2000 yard magas­ságban végzett repülőkutatá­sokat, még pedig úgy, hogy a repülőgép oldaláról hálót bo­csátott ki s azzal szántotta vé­gig az égboltot, mint ahogy a tengerkutató hajók ilyen há­lókkal dolgoznak a vizben. Az érdekes aztán az volt, hogy eb­ben a nagy magasságban teli A ST. LOUISI MAGYAR EGYLETEK NAGYBIZOTTSÁGA 1953 április 18-án, szombaton este 8:30 órai kezdettel ÁPRILISI TÁNCMULATSÁGOT i mnm -mim................................ rendez a MAGYAR HÁZBAN (1921 So. 9th St.) a Magyar ház javára, melyre az összmagyarságot szeretettel meghívja, — A West Side Orchestra játszik! — Friss ételek és italok — Nyereménytárgyak kisorsolása Belépődíj 50 cent. A nemes célra való tekintettel feliilfizetéseket köszönettel fogadunk |j Harrisburg, 111. HARRISBURG és környéke magyar­ságának ajánljuk autójavító műhe­lyünket. Szakszerű autójavítás, festés. — Automobil alkatrészek! — Legyen ön is egyik megelégedett magvar ügyfelünk. J936-1948 kocsikba való" uj motorok kaphatók! Saline Motor Co. CHEVROLET DEALERS Telefon: 69 HA KITŰNŐ ÉPÍTKEZÉSI ANYAGOT [( ÓHAJT, nézzen be üzletünkbe. Festék, szigetelő, tető, stb. Armstrong-Walker Lumber Co. 601 N. 11 th St. — Terre Haute, Ind. Tel. C-3367 Üvegeket rugós rámára erősítünk. Ja­vítás! mig vár! Ha eltörik szemüvege, r.em szükséges uj orvosi recept. Nézzen be, mig nem túl késő! Ingyenes Parkolás Dr. Elmer J, Diehl & Son, O. D. OPTOMETRIST and OPTICIAN A 2-ik világháborúi veteránja! 4571-73 ORAVOIS AVENUE Telefon: FL-0408 ST. LOUIS 16, MO. “S T. LO U I s É S VIDÉKE”

Next

/
Oldalképek
Tartalom