Evangélikus liceum, gimnázium, VIII. osztály reálgimnázium, Sopron, 1941
5 típus, a gimnázium, ha nem teljes mértékben segít is, de tágabb teret nyit a rajz iránt érdeklődő tanulók fejlődésének. A gimnázium felső négy osztályában 2—2 rajzórát iktat be az új tanterv, de sajnos, nem az egész osztály, hanem csak az önként jelentkező tanulók számára. Maga az a tény, hogy nem kötelező az egész osztálynak résztvenni ezen az úgynevezett rendkívüli rajzórán, azt bizonyítja, hogy a rajzóra nevelő hatását még azok sem értékelik eléggé, akik hivatva vannak az ország közoktatását vezetni. Pedig ha sejtenék, hogy a rajzban való elmélyedés mily jótékony, sőt átalakító hatással lehet a serdülő ifjú lelkére, hogy a szép dolgokban való elmélyedés mily nagy hatással van a szép lélek kialakítására, bizonyára tágabb teret biztosítanának a rajz számára. Sok diák kamaszéveinek nyugtalanságát a rajzóra csendjében kezdi levetkőzni és a rajzban való elmélyedés következtében alakul ki lelkének komoly, helyesen értékelő, nemes jellemvonása. De most, sajnos, a rajzóra e jótékony hatásában csak azok részesülnek, kik az év elején a tanár felszólításában megértik, vagy megérzik azt a nagy nevelő hatást, amely a sokak szerint csak kézügyességfejlesztőnek hitt rajzórában rejlik. Az elmúlt évben iskolánk V., VI. és VII. osztályában volt ilyen külön díjazás nélküli rendkívüli rajzoktatás, amire ismételt felszólításra is csak hárman jelentkeztek. Egy ötödikes, egy hatodikos és egy hetedikes. Tehát mindössze 3 tanuló 3 osztályból. Ez a rajztanítás teljes csődjét jelenti a felső osztályokban. Jól tudom, hogy a diákságra nehezedő sok követelmény, a sok délutáni óra nagyon lefoglalja idejüket, és nem csodálom, hogy nem jelentkeznek olyan órára, mely nem kötelező s melynek valódi értékét fel sem tudják fogni. Itt a tantervben van hiba, mely jóhiszeműleg felemelte az eddigi heti 1 órát 2-re, de már azzal, hogy ezt a két órát a rendkívüli órák közé sorozta, egyáltalán nem használt a rajzoktatás ügyének, mert ez csaknem egyenlő a felsőosztályos rajzoktatás eltörlésével. A gyakorlat legalább isNezt mutatja. Képzeljük el, milyen rajztudással fog kikerülni a gimnáziumból az az érettségizett ifjú, akinek rendszeres rajzoktatásban utoljára a negyedik osztályban volt része! Sajnos, régebben sem volt előkelő helye a rajzoktatásnak, mert •a felső osztályokban csak a görögpótlósok tanultak rajzot. Meg is látszik az eredmény. A legtöbb felnőtt ha abba a kínos helyzetbe jut, hogy a legegyszerűbb néhány vonalat kell lerajzolnia, a legnagyobb zavarban hivatkozik ebbeli született fogyatékosságára, vagy arra, hogy középiskolai tanulmányai során görögös volt. A rajzoktatás ugyan sohasem érheti el azt az eredményt, hogy minden felnőtt egyforma könnyedséggel vesse magyarázó vagy művészi rajzait papírra, mégis a rendszeres, komoly iskolai munka oly készséggel ruházhat fel mindenkit, hogy az eléje kerülő rajzi nehézségeket köny- nyen legyőzheti. A rajztudás bizonyosfokú elsajátítása mellett ott van a rajzoktatás lélekformáló ereje, melyet már többször említettem. Hogy miben áll ez, azt úgy érthetjük meg legjobban, ha végigkísérjük ■egy jobb rajzos lelkiállapotát rajzolás közben. A tanuló leül tiszta rajzlapja mellé és feszült figyelemmel nézi, tanulmányozza az eléje
