Evangélikus liceum, gimnázium, VIII. osztály reálgimnázium, Sopron, 1941

I.

A rajzoktatás a nevelés szolgálatában.

Ritkán érdekli a szülőt gyermeke rajzórai viselkedése és rajzi ■előmenetele. Legfeljebb csak akkor, ha oly rossz rajzos a gyerek, hogy elbukástól kell félnie. Egy szekundára osztályozott rajz semmiesetre sem váltja ki a családban azt a lesújtó hatást, mint pl. egy négyes latin felelet. Jóllehet a rajz főtantárgy, vagyis buktató jellegű, mégis úgy kezelik a szülők és tanulók, mint a tehetségesek számára szórakozást, a nehézkezűek számára bosszúságot jelentő órát, melynek megvan az az előnye, hogy nem kell rá készülni. Éppen ezért nem is méltatják nagyobb figyelemre. De lássuk csak, tényleg olyan elhanyagolásra méltó-e a rajztanulás, vagy megvan abban is, mint a gimnázium többi tantárgyában a nevelő, a jellemformáló erő. Mert ha a rajz csupán kézügyességre nevel és semmi másra, akkor kár még azt a kevés időt is ráfordítani, melyet a legújabb tanterv biztosít számára. Vájjon lehet-e jellemformáló, nevelő erő a rajz- oktatásban?

Az elsős kisdiák csaknem kivétel nélkül örömmel rakosgatja szét rajzeszközeit az első órán és alig várja, hogy kezébe vehesse a ceruzát és lemásolhassa a táblára rajzolt mintákat. A rajzolás vágyától hajtva, sietve, egyéni elképzelése szerint kezd munkához és nem sokat törődik a tanár célszerű utasításával és magyarázatával. Hosszú órák során a saját kárán rájön arra, hogy sikeresebb munkát végezhet, ha figyel a tanár magyarázatára, előre átgondol mindent, mérlegeli a minta arányait és megfigyeli különös szépségeit. Sok szidás és apró kedvkeltő dicséret után megtanulja a gyerek, hogy eredményes munka csak komoly figyelem és elmélyedő értékelés útján jöhet létre. Minden rajz elkezdése nagy elhatározás elé állítja a kisdiákot, és minden rajz befejezése több-kevesebb beteljesülés érzetét idézi elő. Sok gyerek nagy nekifohászkodással vesz; kezébe a rajzlapot, melyből sokszor a reménytelenség és eleve- lemondás árad, de a tervszerű munkával könnyen jut el céljáig, a rajz befejezéséig, ami aztán annál nagyobb örömöt vált ki belőle, minél nehezebb volt a megoldandó feladat. Megtanulja a gyerek a rajzórán azt, hogy minden nehézséget le lehet győzni, ha tervszerű, komoly munkával készül a nehézségek legyőzésére. Minden újabb akadály legyőzése csak növeli önbizalmát és fokozza az önállóságra törekvés érzését.

Miközben ezen lelkitulajdonságok csírái ébredeznek benne, megtanulja azt is, hogy a rajzlap simasága és tisztasága, a vonalak vé-