Evangélikus liceum, gimnázium, VIII. osztály reálgimnázium, Sopron, 1941

12 ben. 1875-ben Karsay Sándor szuperintendens buzgólkodása meg­teremti a tanári nyugdíjintézetet. Az 1883. évi XXX. t.-c.-kel alkotott új középiskolai törvény le­hetővé tette az államsegély igénybevételét, a fejlődés pedig rákény- szerítette az intézetet annál inkább, mert az 1890. XXX. törvénycik­kel szervezett görögpótló tanfolyam új terhet rótt a fenntartóra s új tantermeket tett szükségessé. Az 1825-ben épült iskolaépület nem felelhetett meg többé a fokozott követelményeknek. 1894-ben tehát átépítették, kétemeletes hosszú szárnyépülettel és külön tágas torna­teremmel bővítették és szeptember 11-én a kormány, a város és az egyházkerület képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen felavatták. Eb­ben az alakjában áll ma is. Ugyanezen idő óta élvez az intézet fenn­tartási államsegélyt is az állammal kötött s 1908-ban megújított szer­ződés alapján, mellyel az 1894/95. tanévben az állami tanterv is életbe lépett. Kormányképviselőt 1884 óta küld a kormány az érettségi vizs­gálatokra, s ugyanazon év óta gyakorolják az állami felügyeletet a tankerületi kir. főigazgatók. Ebben az átmeneti időben Poszvék Sán­dor, Müllner Mátyás utóda az igazgatóságban 1889—1892-ig, azután teol. akadémiai igazgató 1908-ig és Gombocz Miklós igazgató (1892— 1904-ig vezették az intézetet, s mellettük mint tanárok Malatidesz Sándor, Thiering Károly, Scheffer Károly, Fehér Sámuel, Veres Jó­zsef, Góbi Imre, Haniffel Sándor, Renner János, Fehér Lajos, Marusák Pál, Gecsányi Gusztáv, Király Béla és Vojtkó Pál működtek az ifjú­ság nevelése és oktatása terén nagy sikerrel. Ugyanezen időben, 1892-ben, válik el egymástól és nyer külön igazgatást a teológia és a gimnázium. A tanítóképző már 1857-ben. az intézet háromszázados fennállása megünneplésének alkalmával nyert külön hajlékot s lett önállóvá. Ugyancsak 1892-ben történt az iskolaorvosi állás s vele az egészségtan tanításnak rendszeresítése is. A két, illetőleg három intézet között vannak azonban még to­vábbra is bizonyos közös ügyek (tápintézet, ösztöndíjak stb.); van ez ügyek intézésére egy ideig közös líceumi igazgató, sőt a teol. akadé­mia és főgimnázium 1908—9-ig mindig közös évi Értesítőt is adott ki. Amit negyedfélszáz év küzdelme és szenvedése összekovácsolt, nem lehetett azt olyan könnyen szétválasztani. A teljes gazdasági külön­válás csak 1908-ban történt meg, úgy, hogy a „líceum“ nevet, tekin­tettel annak történeti múltjára, továbbra is fenntartandónak mondotta ki az egyházkerületi közgyűlés és annak használati jogát a főgimná­ziumra ruházta. Az 1924. évi szeptember 1-én életbelépett új közép­iskolai törvény (az 1924. évi XI. t.-c.) 5. §-a értelmében a főgimná­zium az V. osztálytól kezdve a görög helyett angol nyelvet tanító reál- gimnáziummá alakult át; az átalakulás az 1931/32-ik tanévben feje­ződött be, s így lett az iskola teljes címe: soproni ág. h. ev. líceum (reálgimnázium). Az 1934. XI. t.-c. szerint kialakult az egységes kö­zépiskola; az átalakulás az 1935/36. tanévben kezdődött az I. osz­tályban. Minden előbbi középiskola neve „gimnázium“ lett. Iskolánk azonban az egyházkerület határozata értelmében a „gimnázium“ meg­nevezés mellett továbbra is viseli régi „líceum“ nevét. A f. tanévben az V. és VI. osztályban görög vagy angol nyelv helyett olasz nyelvet

Next

/
Oldalképek
Tartalom