Evangélikus liceum, gimnázium, VIII. osztály reálgimnázium, Sopron, 1941
12 ben. 1875-ben Karsay Sándor szuperintendens buzgólkodása megteremti a tanári nyugdíjintézetet. Az 1883. évi XXX. t.-c.-kel alkotott új középiskolai törvény lehetővé tette az államsegély igénybevételét, a fejlődés pedig rákény- szerítette az intézetet annál inkább, mert az 1890. XXX. törvénycikkel szervezett görögpótló tanfolyam új terhet rótt a fenntartóra s új tantermeket tett szükségessé. Az 1825-ben épült iskolaépület nem felelhetett meg többé a fokozott követelményeknek. 1894-ben tehát átépítették, kétemeletes hosszú szárnyépülettel és külön tágas tornateremmel bővítették és szeptember 11-én a kormány, a város és az egyházkerület képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen felavatták. Ebben az alakjában áll ma is. Ugyanezen idő óta élvez az intézet fenntartási államsegélyt is az állammal kötött s 1908-ban megújított szerződés alapján, mellyel az 1894/95. tanévben az állami tanterv is életbe lépett. Kormányképviselőt 1884 óta küld a kormány az érettségi vizsgálatokra, s ugyanazon év óta gyakorolják az állami felügyeletet a tankerületi kir. főigazgatók. Ebben az átmeneti időben Poszvék Sándor, Müllner Mátyás utóda az igazgatóságban 1889—1892-ig, azután teol. akadémiai igazgató 1908-ig és Gombocz Miklós igazgató (1892— 1904-ig vezették az intézetet, s mellettük mint tanárok Malatidesz Sándor, Thiering Károly, Scheffer Károly, Fehér Sámuel, Veres József, Góbi Imre, Haniffel Sándor, Renner János, Fehér Lajos, Marusák Pál, Gecsányi Gusztáv, Király Béla és Vojtkó Pál működtek az ifjúság nevelése és oktatása terén nagy sikerrel. Ugyanezen időben, 1892-ben, válik el egymástól és nyer külön igazgatást a teológia és a gimnázium. A tanítóképző már 1857-ben. az intézet háromszázados fennállása megünneplésének alkalmával nyert külön hajlékot s lett önállóvá. Ugyancsak 1892-ben történt az iskolaorvosi állás s vele az egészségtan tanításnak rendszeresítése is. A két, illetőleg három intézet között vannak azonban még továbbra is bizonyos közös ügyek (tápintézet, ösztöndíjak stb.); van ez ügyek intézésére egy ideig közös líceumi igazgató, sőt a teol. akadémia és főgimnázium 1908—9-ig mindig közös évi Értesítőt is adott ki. Amit negyedfélszáz év küzdelme és szenvedése összekovácsolt, nem lehetett azt olyan könnyen szétválasztani. A teljes gazdasági különválás csak 1908-ban történt meg, úgy, hogy a „líceum“ nevet, tekintettel annak történeti múltjára, továbbra is fenntartandónak mondotta ki az egyházkerületi közgyűlés és annak használati jogát a főgimnáziumra ruházta. Az 1924. évi szeptember 1-én életbelépett új középiskolai törvény (az 1924. évi XI. t.-c.) 5. §-a értelmében a főgimnázium az V. osztálytól kezdve a görög helyett angol nyelvet tanító reál- gimnáziummá alakult át; az átalakulás az 1931/32-ik tanévben fejeződött be, s így lett az iskola teljes címe: soproni ág. h. ev. líceum (reálgimnázium). Az 1934. XI. t.-c. szerint kialakult az egységes középiskola; az átalakulás az 1935/36. tanévben kezdődött az I. osztályban. Minden előbbi középiskola neve „gimnázium“ lett. Iskolánk azonban az egyházkerület határozata értelmében a „gimnázium“ megnevezés mellett továbbra is viseli régi „líceum“ nevét. A f. tanévben az V. és VI. osztályban görög vagy angol nyelv helyett olasz nyelvet
