Evangélikus liceum, gimnázium, VIII. osztály reálgimnázium, Sopron, 1941

10

új fejlődésnek indult. Röschl János wittenbergi tanár új tantervet készített számára, tanítványa, Deccard János pedig, aki 1712—1740-ig volt az iskola igazgatója, a reális tárgyakra terelte az iskola figyelmét. Utódai közül különösen Hajnóczy Dániel (1718—1758), és Ribini János (1747—1758) vált ki. A tanítást Comenius nyomán reálisabb szellem hatotta át, s az idegen nyelvek tanítását, a latinét is a magyarral kötötték össze. Gazdag alapítványok segítségével szilárd alapra fektették az alumneumot, amelynek nyomai már a XVI. században kimutathatók. Az alapítók, jótevők emlékezetére ez időtől fogva tartják a hálaünnepélyt (az évzáró ünnepéllyel kapcsolatban). Az iskolának 6 osztálya, 270—300 tanulója van. Ä felső osztályban filozófiai és teológiai tárgyakat is tanítanak, bár ezek tilosak, mert a kormány a protestáns iskolákat a grammatikai fokig igyekszik leszorítani. Az ellenőrzést az iskolákon a jezsuiták gyakorolják.

A felvilágosodás korában a Ratio Educationis és a türelmi rendelet következtében még inkább kialakul az intézetnek líceumi jellege az 1785-ben készült tanteúvvel, mely a gimnázium két felső osztályából (a prímából és a secundából) három évfolyamú líceumot alkot, melyben a filozófiának, teológiának és a jogtudománynak külön szaktanára van. 1793-ban pedig az ú. n. retorikai osztály is kétévfolyamú lesz, úgyhogy a tulajdonképpeni gimnázium 5 osztályból (donatus, grammatika, syntaxis és a kétévfolyamú retorika) és a hozzácsatlakozó líceumi tanfolyam 3 osztályából, az egész intézet tehát nyolc osztályból áll. A fenntartó gyülekezettel a szükséges érintkezést az ezidőben alkotott állandó iskolai bizottság tartja fenn.

Az ifjúság öntevékenysége a magyar nyelv mellett az idegen nyelvek (német, olasz, angol, francia) tanulásában és hazánkban az első önképzőkörnek, a jelentőségével egy iskolai önképzőkör határán messze túllépő „Magyar Társaságinak megalapításában (1790) jut kifejezésre. Ennek évenként tartott örömünnepei abban az időben valóságos irodalmi eseményszámba mentek.

1825-ben az iskola épületét újraépítették és ebben az alakjában állott fenn 1893-ig. Akkori homlokköve „Aedes Musis Erectae 1825“ felirattal most is megvan az udvar felőli bejárat fölé a falba illesztve.

1829-ben a líceum keretében megkezdi a gyülekezet a külön tanítóképzést is Szabó József líceumi tanár vezetésével, 1836-ban pedig kétosztályos külön reáliskolát állít fel, mely 1868-ig áll fenn. Ennek Laehne Frigyes és Ulber Mátyás voltak jeles tanárai, míg a líceumban ez időszakban Raits Péter (1799—1824), Seybold Pál és Hetyéssy László működtek nagy sikerrel. A líceum virágzását mutatja az, hogy 1827-ben 408 tanulója volt, köztük 96 alumnista. Az aumneum fenntartására 1810-től fogva kivetés szerint külön adóznak az egyház- kerület gyülekezetei. Az 1825—28-iki országgyűlés szülte nemzeti ébredés hívta életre a „Deákkúti vármegyét“, melyben az intézet ifjúsága az autonóm protestáns egyházkerület vonásaival színezett magyar vármegye formájában alakult egyesületté a magyar viselet, magyar zene, magyar tánc és a magyar nyelv ápolása céljából. Ez az egyesület különösen évenként tartott majálisával tett igen nagy szolgálatot Sopron megmagyarosodása ügyének. Ezenkívül ifjúsági torna-