Evangélikus egyházkerületi líceum, gimnázium, IV-VIII reálgimnázium, Sopron, 1940

elismerték és felkarolták, a falukutató mozgalom új, minden eddiginél nagyobb hullámokat ver fel. Üton-útfélen hangoztatják a falu értékét és a falusi ncp felkarolásának szükségességét jóhiszemű és nemes szándékú, de legtöbbnyire szakismeret nélküli műkedvelők.

Hogy ezek mennyit használnak a magyar falukutató mozgalomnak, senki előtt sem lehet kétséges.

Ezeknek a „fémjelzett" falukutatóknak egyetlen érdemük, hogy a társadalom érdeklődését feltétlenül s minden eddiginél nagyobb mértékben felkeltik a szóbanforgó kérdés iránt.

III. De a falukutató munkától nagyon eltávolodnánk, ha csupán azért fordulnánk a néphez, hogy tanítsuk, hogy nem is mindig abszolút értékű, sőt igen gyakran idegen és könyvműveltségünket neki részben vagy egészben átadjuk.

Ma a nemzeti eszme uralkodásának korában élünk. Minden nemzet igyekszik saját nemzeti kultúrájának jelentőségét minél jobban kidomborítani. Ha tehát a nemzeteknek ebben a nagy versenyében nem akarunk elbukni, mi sem hanyagolhatjuk el nemzeti kultúránkat. Sajnos azonban e tekintetben súlyos mulasztás terhel bennünket. Az idegen műveltség hajszolásában nemzetmegtartó hagyományaink ápolásáról teljesen megfeledkeztünk.

Pedig ezek a nemzetmegtartó hagyományok őrzik magyarságunkat. Letéteményesük a magyar parasztság. Hozzá kell tehát fordulnunk, hogy ezt a hagyományt tőle átvegyük. Nem az a célunk, hogy a parasztságtól tanuljunk, nevelődjünk, hogy mindent átvegyünk tőle. De igenis feladatunk a néphagyománynak, ennek az időtlen-idők óta halmozódó műveltségállománynak átvétele, gyűjtése, feljegyzése s így a következő ezredévre, sőt ezredévekre való megőrzése. (L. erre nézve bővebben Győrffy I.: A néphagyomány és nemzeti művelődés. Budapest, 1939.)

Már az imént elmondottakból is megállapíthatjuk, hogy

1. művelt középosztályunk még nem látta be eléggé, hogy parasztságunkat mai kulturális, szociális és gazdasági elesettségéből fel kell emelnünk s hogy ma, a nemzeti eszme uralkodásának korában az egyedüli nemzetmegtarió és a nemzeti műveltséget biztosító tényező a néphagyomány, melynek letéteményese a parasztság.

2. Parasztságunk még nem tudta levetni úrgyűlöletét s még nem elég érett arra, hogyha jogokat élvez, azokkal élni is, ne csak visszaélni tudjon. Nem tudja azt sem, hogy a néphagyományban milyen óriási nemzeti kincset őriz.

E megállapítások lényegén vajmi keveset változtat az az örvendetes tény, hogy az utóbbi években mindkét részen némi enyhülés mutatkozott. A szakadék „úr“ és „paraszt" közt még ma is egyre tátong. Áthidalásához mindkét fél felfogásának gyökeres megváltoztatása, tehát nevelése szükséges. így jutunk el a falukutatás kapcsán a nemzetnevelés fogalmához s ezért tekintjük minden népkutató munka elengedhetetlen feltételének és elsőrendű feladatának a nemzetnevelési gondolat állandó szem előtt tartását. (Nem oszthatjuk e vonatkozásban Fodor Ferenc véleményét: „El kell választani egymástól a falukutatás és a falunevelés munkáját." Magy. Szemle XXX.