Evangélikus egyházkerületi liceum, gimnázium, Sopron, 1935

15 hatalomtól, vagy politikai tényezőktől, nem is anyagi, avagy fegyveres erőktől várja nemzetének újjászületését, hanem magától a nemzettől, magától a magyar lélek megújulásá­tól. Nem tenger, nem egyéb helyzet alkotta a nagy népe­ket és birodalmakat, — mondja, — minden nép, ha javát ismeri, nagy és szabad.» A nemzetnek önmagát kell meg­ismernie, hogy tudjon önmagáért élni. Önmagáért kell élnie és küzdenie, hogy nagy és szabad lehessen. A nemzet ön­magát saját lelkében, egyéniségében és történetében ismeri fel. Lelkében hordozza történeti küldetését és történeti ér­tékét. Berzsenyi világosan látja nemzete helyzetét s költé­szetében híven tükrözi saját és nemzete leikéi. Lantján ko­mor, ódonzengésű ódák szüleinek. Másféle költeményeket és tanulmányokat is ír. De költői munkálkodására gondol­va, felállítja önmagára és mindenkire kötelező követelé­sét: Az írónak úg}- kell magát néznie, mint a nemzeL taní­tóját.» berzsenjű tehát költőnél több akart lenni. Több is lett, mint egy. nagy magyar költő: a magyar, nemzet taní­tója lett! Kis János és Berzsenyi Dániel eme egybe­hangzó célkitűzésével megegyezik koruk velük szemben érvényesített értékelése is. A mi korunk már egészen más­ként méri őket. Berzsenyi Dániel költői nagyságában érin­tetlenül áll előttünk, Kis Jánosról azonban sokan már nem is tudnak. Kis Jánost Kazinczy a magyar költők első sorába helyezte. Kölcsey, filozófus poétának nevezte, kiben böl- cseség, tudás és érzelem tökéletessége találkoznak. Álhata,- tosan hiszem, — mondja, — hogy, Kis az elsőrendű magyar 'költők közé tartozik s a legméltóbban érdemli azon közön­séges javallást, mellyel fogadtatott.» Kis Jánost azonban nem szédítette el a magasz­taló dicséret. Szigorú bírálattal mondja önmagáról: «Még- egyszer világosan megmondom, hogy én magamat eredeti írónak sohase tartottam s most még kevésbbé tartom, hogy mind kötött, mind kötetlen beszédű dolgozataimban, vagy másokat fordítottam s utánoztam, vagy másokra tá­maszkodtam». Önértékelésének következményeit is hajlan­dó lenne levonni. «Legjobb volna egészen elhallgatnom, — mondja, — de trahit sua quemque voluptas. Az én vo- Jupftasom az, hogy a magyar literaturát mozdítsam elő, ha szinte középszerű írások által is.» Irodalmi értékét tehát nem műveinek esztétikai, hanem azok nemzetszolgálati értéke dönti el. Kis Jánost meg kell hagynunk a nemzet történeti és szellemi áramlatában, melyben életét és műkö­dését nemzetépítő és nemzetnevelő szolgálattá tetteK A cselekvő hazaszeretet papja volt. A hangos, haza­fias szólamok levegőjében jellemet erkölcsöt, munkát és becsületes életet követelt. így. énekelt:

Next

/
Oldalképek
Tartalom