Evangélikus egyházkerületi líceum, reálgimnázium, Sopron, 1934
9 csakhamar új fejlődésnek indult. Röschel János wittenbergi tanár új tantervet készített számára, tanítványa Deccard János pedig, ki 1712—1740-ig volt az iskola igazgatója, a reális tárgyakra terelte az iskola figyelmét. Utódai közül különösen Hajnóczy Dániel (1718—1758), Ribini János (1747 — 1758) váltak ki. A tanítást Comenius nyomán reálisabb szellem hatotta át, az idegen nyelvek tanítását, a latinét is a magyarral kötötték össze. Gazdag alapítványok segítségével szilárd alapra fektették az alumneumot, amelynek nyomai már a XVI. században kimutathatók. Az alapítók, jóltevők emlékezetére ez időtől fogva tartják a hálaünnepélyt (évzáró ünnepéllyel kapcsolatban). Az iskolának 6 osztálya, 270—300 tanulója van. A felső osztályban filozófiai és theológiai tárgyakat is tanítanak, bár ezek tilosak, mert a kormány a prot. iskolákat a grammatikai fokig igyekszik leszorítani. Az ellenőrzést az iskolák felett a jezsuiták gyakorolják. A felvilágosodás korában a Ratio educationis és a türelmi rendelet következtében még inkább kialakul az intézetnek líceumi jellege az 1785-ben készült tantervvel, mely a gimnázium két felső osztályából (a prímából és a secundából) háromévfolyamú líceumot alkot, melyben a filozófiának, theológiának és a jogtudománynak külön szaktanára van. 1793-ban pedig az ú. név. retorikaosztály is kétévfolyamú lesz, úgyhogy a tulajdonképpeni gimnázium 5 osztályból (donatus, grammatika, syntaxis és a kétévfolyamú retorika), a hozzácsatlakozó líceumi kurzus 3 osztályból, az egész intézet tehát 8 osztályból áll. A fenntartó gyülekezettel a szükséges érintkezést az ezidőben alkotott állandó iskolai bizottság tartja fenn. Az ifjúság öntevékenysége a magyar nyelv mellett az idegen nyelvek (német, olasz, angol, francia) tanulásában és hazánkban az első önképzőkörnek, a jelentőségével egy iskolai önképzőkör határán messze túlmenő „Magyar Társaság“nak megalapításában (1790) jut kifejezésre. Ennek évenként tartott „Örömünnep“-ei abban az időben valóságos országos hatású irodalmi eseményszámba mentek. 1825-ben az iskola épületét újra építették és ebben az alakjában állott fenn 1893-ig. Akkori homlokköve „Aedes Musis Erectae 1825." felirattal most is megvan az udvar felőli bejárat fölé a falba illesztve. 1829-ben a líceum keretében megkezdi a gyülekezet a külön tanítóképzést is Szabó József líceumi tanár vezetése mellett. 1836-ban pedig kétosztályos külön reáliskolát állít fel, mely 1868-ig fennállott. Énnek Löhne Frigyes és Ulber Mátyás voltak jeles tanárai, míg a líceumban ez időszakban Raits Péter (1799—1824), Seybold Pál és Hetyésy László működtek nagy sikerrel. A líceum virágzását mutatja az, hogy 1827-ben 408 tanulója van, köztük 96 alumnista. Az alumneum fenntartására 1810-től fogva kivetés szerint külön adóznak az egyházkerület gyülekezetei. Az 1825—28-iki országgyűlés szülte nemzeti éb
