Evangélikus egyházkerületi liceum, reálgimnázium, Sopron, 1930
ROSTA FERENC A vezéren kívül kidőlt a sorból egy derék, lelkes közvitéz is, hivatásos munkatársunk és kedves jóbarátunk: Rosta Ferenc. Harmincnégy esztendőn keresztül szolgált az egyházi munkások evangéliomi hűségével egy Istennek tetsző nagy magyar ügyet: a nemzetnevelést. A magyar középfokú oktatás és nevelés Istennek prszága felé vézető, nemzetfenntartó munka volt a múltban, hit- és nemzetvédő szent küzdelem a jelenben. Aki hivatásból szegődik harcosává, az a magyar jövendő felesküdt bajnoka. A legmagasabb égi és földi értékekért folyik itt agyat-szívet feszült izgalomra ajzó kemény küzdelem, sajnos nem egyszer harcbénító, kedvlohasztó torlaszokon keresztül. Ezt a kemény, de nemes harcot vívta Rosta Ferenc is a magyar középiskolai tanár fegyvereivel: tudással, hittel, lelki erővel és türelemmel, sok-sok csendes lelkesedéssel és az ifjúság iránt táplált meleg szeretettel. A középfokú oktatás és nevelés ügyének volt névtelen, de a zászló mellett utolsó íehelletéig kitartó, derék közkatonája. Munkamezeje kezdőitől végig ez a nagymultú iskola volt, amelynek beszédes falai között egykor ő maga is felnevelkedett. Itt buzgólkodott, tanított és nevelt. Tanító tevékenysége nem gépies óraleadás volt, hanem az ifjú elméket és szíveket mozgásba lendítő, odaadó, lelkes sáfármunka, az ismereteknek ritka közvetlenséggel, a veleszületett pedagógiai érzék tapintatával és ügyességével történő közlése, a tanulóknak szorgalmas munkára biztatása, ösztönzése és, ha kellett, szorítása. Mint a magyar és latin nyelv tanára évtizedeken keresztül végezte az alapvetés nehéz munkáját. Kivette részét a tanulók öntevékenységének irányításából is. Hosszabb ideig vezette az ifjúsági Gyorsírókört, szélesbítette és mélyítette tanulóinknak a gyorsírásban való képzését.
