Evangélikus egyházkerületi liceum, reálgimnázium, Sopron, 1928
9 mocsári liliomaiért lelket vagy becsületet követel, hanem hadat izén neki gondolkodásban, érzésben és cselekvésben egyaránt. Igen, a protestantizmus tiltakozás is, de mindenekfölött az ízléstelenség, a trágárság és a jellemtelenség bűnei ellen! Es protestánsnak lenni végül annyit jelent, mint „protestor e“, vagyis bizonyságot tenni. A protestáns ember először is és utoljára is mindenekfölött protestáns, azaz bizonyságtevő, aki meggyőződését kimondja Isten és a világ előtt; aki nyíltan megvallja, hogy azért van ereje mindenre, mert van Krisztusa. Ha valakinek, akkor éppen nekünk szól az a jézusi figyelmeztetés : „Aki vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.“ [Mt. 10. 32-33]. Protestánsnak lenni annyit jelent, mint bizonyságot tenni arról a békességről, amit Jézus itthagyott és örökségképpen rábízott az övéire; bizonyságot tenni arról, hogy ezt a krisztusi örökséget megtartottuk és nem tékozoltuk el. Az mondta egyszer Jézus az ő hallgatóinak: „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.“ [Ján. 13.35]. Ezt pedig azért idéztem, mert mi sokszor szeretjük hangoztatni, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Ha valaki ezen ismertetőjel alapján indulna el igazi protestáns embert keresni, az ott találna, ahol az emberek egymást szeret k. Protestásnsnak lenni tehát annyit jelent, mint szeretni! Vajha már most is ráeszmélnénk erre !
