Evangélikus egyházkerületi líceum, reálgimnázium, Sopron, 1924
7 ev. egyházkerületnek elnöksége, a helybeli összes egyházi, polgári, katonai hatóságok fejei, illetve képviselői, a külömböző iskolák és társadalmi egyesületek vezetői megjelentek hívásunkra; de eljöttek intézetünk volt tanítványainak, a líceumi diákszövetségnek képviselői a messze távolból is nagyon sokan, különösen hazánk fővárosából. És eljöttek számosán hősi halottaink hozzátartozói is, mintegy jelképies temetésre koszorúkat hozva az emléktáblára. Az ünnep megkezdéséül a magyar Hiszekegyet énekelte el az intézeti ifjúsági énekkar. Ezután Takács Ödön VIII. oszt. tanuló szavalta el lelkesedéssel és lelkesítőén Hamvas József volt pozsonyi líceumi tanárnak, intézetünk egykori tanítványának „Az emlék tanít“ című szép alkalmi ódáját. Utána Kapi Béla püspök urunk mondotta el emlékbeszédét. A képzelet és emlékezet szárnyán elszállottunk vele együtt a csatamezőkre, hol a legnemesebb kötelességteljesítés s a legtisztább szeretet hozta meg bőséges áldozatait, mert nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Egy egész ország ravatalát láttuk, melyen mindenki kedves halottait siratja. Reményteljes ifjak, tetterős férfiak, szerető apák és testvérek, gyermekek és barátok pihennek ezen a ravatalon, kik valamennyien kedvesek voltak egykor szívünknek. És ahogy a tompán zuhogó hantok hullanak a sírba tett koporsóra, úgy hullottak a nemzet koporsójára még drága hazánknak lecsonkított testrészei is. De az a márványtábla, melybe a hősök neveit véstük örök emlékezetül, úgy mint Üdvözítőnk hegyi beszéde, szebb jövőt is hirdet, hazánknak és nemzetünknek feltámadását. A beszéd után a közönség kivonult a kapubejárat falába illesztett emléktáblához, hol a püspök úr folytatta beszédét. „Hulljon le a lepel — úgymond — e táblájáról a fájdalomnak és a kegyeletnek. Hirdesse emlékét a hazaszeretet és kötelességteljesítés hőseinek és a rávésett szavak halhatatlan igazságát: az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért . . .“ Szavai közben félre vonták a bordófüggönyt s látható lett az emlékmű, fekete gránittábla díszes kőkeretben, a kereten felül koszorúval átfont kereszt, alatta a keret felső részében babérkoszorúval átfont kard és ez alatt a felírás: Dulce et decorum est pro patria móri. A líceum hősi halottai az 1914—18. világháborúban: És következik három aranybetüs oszlopban a 72 hősi név: Arnhold Károly, Balogh Éerenc, Balogh Gyula, dr. Bancsó Pál, Bohár Lajos, Bokkon Imre, dr. Bothár Dániel, Bozzay Zoltán, Coriáry Béla, Deutsch Béla, Diem Gusztáv, Ebenspanger Andor, Fer- derber Andor, Ferenczy Sándor, dr. Fucskó Mihály, dr. Füredi Artúr, Garlathy György, Gallé Jenő, Guoth Jenő, Györgyi Sándor, Hajas Dezső, Hajas Jenő, Hanny János, Hetyésy Lajos, Hanz- mann Jenő, dr. Ihász Imre, Jausz Dezső, Jenny László, Kalmár Zoltán, Káldy Gyula, Keleti Endre, Király Árpád, Kiss Samu, Kovácsi Barna, Krausz Gyula, Kreuz Béla, Lajosi Géza dr. László Aladár, Lederer Lipót, Lórántffy Sándor, Manninger Ernő, Mihácsy Gábor, dr. Mike Gyula, Nagy Iván, Nagy Lajos, Nagy
