Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1917
Hajnal Endre, f Főiskolai felügyelő. 1845—1917. Iskolánkat ebben az évben sem kímélte meg a halál. 1917. évi október 12-én hirtelen, váratlanul ragadta el körünkből Hajnal Endre kir. tanácsos, ügyvéd, főiskolai felügyelőt, az egyházker. főiskolai kisbizottság elnökét. Alig két esztendeje múlt, hogy a közbizalom egyházker. soproni tanintézeteink élére állította. Nem volt már akkor fiatal ember. Hosszú, értékes közéleti munkásságra tekinthetett vissza. Alig volt városunknak kulturális intézménye, melyet lelkes buzgósággal ne szolgált, vagy legalább ne támogatott volna. Azt, az irodalomért, tudományért, minden szépért s jóért való nemes lelkesedést, amit intézetünkben s annak „Magyar Társaságáéban egykoron még mint kiváló tanuló szívott magába, élete végéig megőrizte, mint a közéletnek odaadó munkása. — Általános tiszteletben állott mint ügyvéd és az ügyvédi kamara alelmöke, amely minőségében őt az uralkodó kegye a kir. tanácsosi címmel tüntette ki. Sokat tett városunk környékének szépítése s megszerettetése érdekében; szinte a rajongásig szerette a természetet, a fákat, a kertet. De ép ily szeretettel csüngött az ifjúságon is s annak mindenkor igazi barátja, pártfogója, támogatója volt. — Főiskolai felügyelői állásában bőséges alkalma nyílt intézetünk s ifjúsága érdekeinek felkarolására; de — sajnos — nagyobb, messze kiható alkotásokra nem igen gondolhatott, egyrészt, mert minden ily tevékenységet megbénított a dúló világháború, másrészt, mert ehhez az idő is nagyon rövid volt, ami rendelkezésére állott. — Áldásos, munkás életének 73-ik évében, de tőlünk mégis nagyon korán szólította el a halál. Október 15-én történt temetésén a tanári kar és ifjúság testületileg kisérték nyugovó helyére, ezzel is kimutatva iránta érezett hálájukat s kegyeletüket. Emlékezete legyen áldott közöttünk!
