Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1915

gezték oktató-nevelő munkájukat, akik soha szem elől nem tévesztették azt az igazságot, hogy az ismeret, a tudás csak akkor lesz igazi értékké, ha az erkölccsel párosul, a jellemen nyugszik. Ész és szív, világosság és melegség, tudomány és erkölcs, — a tiszta erkölcs, mely nemcsak minden országnak, hanem az egyén boldogulásának is támasza és talpköve, — ez volt az ő jelszavuk, ez volt az ő jelszava is. És ha elköltözése fájdalommal tölt is el mindnyájunkat, akik őt ismertük, akik őt hallgattuk, megnyugtat bennünket az a tudat, hogy élete áldásos volt s emléke élni fog közöttünk élni fog iskolánkban s városunknak számos közintézményében.

Thieving Károly 1834 január hó 20-án Sopronban született, régi, tekintélyes polgári családból. Édesatyja a ma is meglevő egyik soproni könyvkereskedés alapítója volt. Középiskolai tanulmányait intézetünkben, a bölcsészeti tanfolyamot ugyancsak itt Sopronban és Pozsonyban végezte, de azután még négy évet töltött a lipcsei, berlini, bonni és a bécsi egyetemen. — 1857 október 1-től helyettes, 1859 október 1-től rendes tanárrá választották meg intézetünkbe a görög és latin nyelv tanítására. Az 1883. évi XXX. t. c. 29 §-a alapján ugyané tantárgyak tanítására képesített tanárnak ismertetett el. — 39 esztendei buzgó és eredménydús működés után 1896 szeptember 1-én nyugalomba lépett. Meghalt 1915 október 22-én. Örök nyugalma helyére az intézet tanárai és növendékei testületileg kísérték és sírjánál az igazgató mondott utolsó Istenhozzádot! — Legyen áldott emléke közöttünk.

— 7 —

f