Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1915

hogy győzhetetlenül felfegyverkezzetek azokkal az erkölcsi és szellemi fegyverekkel, amelyekkel majdan hazátokat a béke idején fogjátok szolgálni. Tanulni, minél többet tanulni, akaratotokat a jóra edzeni, ez most a ti legszentebb kötelességtek, első sorban ezt kívánják iőletek e mostani komoly, nehéz idők.

De kívánnak még ennél többet is, tőletek is, mitőlünk is mindannyiunktól. Megszámlálhatatlan az a sok seb, amelyet e háború ütött; kibeszélhetetlen az a sok szenvedés, amelyet e háború okozott. Milliók élete, testi-lelki egészsége, épsége pusztult el, millíók- naksok-sokmilliárdnyi vagyona ment tönkre. Segítsen hát kiki közülünk szóval tettel erejéhez mérten. A pusztulás nyomán járjon ott mindenütt az új életet fakasztó, sebeket kötöző, építő szeretet. Legyünk mindannyian, kicsinyek és nagyok, öregek és ifjak e jól- tevő áldozni kész szeretetnek búzgó munkásai. Hiszen a legnagyobb áldozatokkal is hálánknak csak egy parányi részét róhatják le hőseink iránt.

Mélyen tisztelt közönség! Kedves ifjúság! A múlt esztendei május 1-én odafenn a Kárpátokban már össze volt törve az orosz hadsereg támadó ereje. Azok a szűk szorosok és hágók, amelyeken hazánkba özönlött, mintha csak mögötte bezáródtak volna, nem eresztették ki, útját állták, összezúzták, vagy összezavarták, mikor üldöztetve, futva kellett volna menekülnie. A Kárpátok völgye, hegye a betörő ellenségnek egy nagy, egy végtelen temetőjévé lett. És a mi szívünkbe ismét bizalom és reménység költözött, eltűnt abból a csüggedés, kétség, aggodalom. Lelkünk felúj jongott a győzelem örömében; Gorlicénél már dörgött az ágyú.

És ma édes hazánk ezer és ezer iskolájában százezer gyermek és százezer ifjú zeng búzgó hálaéneket a seregek Urának, százezer gyermek és százezer ifjú hő imája száll fel a Mindenhatóhoz:

Ki mindeddig velünk voltál, Ezer vész közt megtartottál,Tartsd meg Isten nemzetünket! Tartsd meg Isten szép hazánkat! Áldd meg Isten a magyart!

— 18 —