Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1915

I.

Beszéd

az iskolai év megnyitásakor 1916 szeptember 4-én mondotta:

az igazgató.

Nemes Ifjúság! Mikor ezelőtt tizenegy hónappal a megelőző, mindnyájunkra nézve oly emlékezetes tanévet megnyitottuk, sokan azt gondoltuk, hogy ez az akkor már két hónapon át tomboló, rettentő háború a delelőjén jár, hogy „mire a falevelek lehullanak”, mire a természetre a téli álom csendessége borul, elnémul majd a népek harcának rémséges zaja is. — S ime immár ismét egy új tanévet készülünk megnyitni s még mindig mennydörög az ágyúk érctorka, még mindig dúl az ádáz küzdelem. — Apáitok, testvéreitek, rokonaitok, tanáraitok, sőt most már volt tanulótársaitok is még mindig ott küzdenek messze idegenben otthonukért, hazájukért, legszentebb jogainkért, dicsőségtől koszorúzva, de hihetetlen fáradalmak, mérhetetlen szenvedések között halállal dacolva, életet áldozva. Ott küzdenek meglankadás, ingadozás nélkül, rendületlenül, ahova állította őket a harcra hívó szó, a hazaszeretet, a becsület, a kötelesség parancsoló szava.

.Titeket is a harcra hívó szó, a kötelesség parancsoló szava gyűjtött itt ma össze. Katonák, harcba, küzdelembe induló katonák vagytok ti is valamennyien. Összegyűltetek e helyen, hogy fogadalmat tegyetek kötelességeitek hű teljesítésére, a lelkiismeretes munkálkodásra, hogy felesküdjetek arra a zászlóra, melyre e kettős jelszó van felírva: tiszta erkölcs és tudomány, Jól tudom én s bizonyára ti magatok is tudjátok, hogy az az út, amelyre ráléptek, nem visz mindig virágos mezőkön. Nektek is fáradoznotok, viaskodnotok kell, ha a célhoz el akartok jutni; ezer meg ezer kísértéssel kell megkűzdenetek, melyek ifjú szíveteket eltántorítani, benneteket a kötelesség útjáról letéríteni igyekeznek. Jusson eszetekbe ilyenkor szüléitek könnyes tekintete, esdő búcsúszava,- 10 -