Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1914
18 3. Erős vár a mi Istenünk. Közének. December 24-én itt maradt vidéki tanulóink számára karácsonyfát állítottunk s az intézeti vallástanár, miután áhitatos szavakkal s buzgó imádsággal méltatta az est jelentőségét, ajándékokat osztott ki közöttük Grossner Pál úr a tanulók élelmezője szintén állított fel az ittmaradottak számára karácsonyfát s megvendégelte őket. — A március 15-iki események emlékére a theol. akadémiával és a tanítóképzőintézettel közösen tartottunk hazafias ünnepélyt a templomban következő műsorral : 1. Hymnusz : Közének. 2 Ünnepi beszéd. Mondta ^ábrák Viktor theol. akad. hallgató. 3. Pogatschnigg Guidó: Csak magyarok legyünk. Énekelte a tanítóképzőint. férfikar. 4. Fohász. Irta Gyarmathy Dénes theol. • akad. hallgató, szavalta Kretschy István lie. VIII. o. tan. 5. Szózat. Közének. Március 27-én délelőtt 10 órakor népfelkelőkul besorozott s bevonulni készülő tanulóinkat búcsúztattuk el megható ünnepély keretében az intézettől. A régi „Deákkúti Vármegye* díszes zászlója alatt vonult az egész ifjúság élen a 20 katonával a templomba, hol a magyar nemzet imádságának a Hym- nusznak eléneklése után Hollós János líceumi igazgató intézett a hadbavonulókhoz búcsúzóbeszédet emlékeztetvén őket azokra a nagy időkre, mikor 67 évvel ezelőtt intézetünk tanulói, miként ők most, ugyancsak itt hagyták a Múzsák csarnokát s a könyvet a karddal cserélték fel. Akkor elrablott szabadságunkért, függetlenségünkért kellett harcolniok, ma létünkért, életünkért, de ezzel együtt Európa kultúrájáért harcolunk ugyanazon ázsiai szellem, a despotismusnak, babonának, a lelkiismereti kényszernek, az emberi méltóság lealacsonyításának, az orgyilkosságoknak szelleme ellen. Ugyanazt a nagy küzdelmet vívjuk világtörténeti missziónk szolgálatában, amely küzdelemben már annyiszor vérzett nemzetünk egy ezredév alatt. És ha az isteni gondviselés, mely a magyarnak itt a Kárpátok alján, a Duna- Tisza rónáin jelölte ki helyét, mind ez ideig meg is tartotta, ha a történelem kérlelhetetlen következetessége egy évezred folyamán nem engedte elpusztulni nemzetünket, akkor most