Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907
31 Az egész ünnepélynek befejező mozzanata az az ingyenes díszelőadás volt, melyet Nádasy József színigazgató rendezett a jubiláló intézet ifjúsága számára, megemlékezvén arról, bogy a líceumnak növendékei voltak Sopronban a magyar színészetnek úttörői, első munkásai. Közülük kerültek ki nemcsak a színműírók, hanem a színészek is akkor, mikor az állandó magyar színészetnek liire-hamva se volt Sopronban. — Ezért a múltért rótta le háláját a jelen iránt az immár Sopronban is otthonra talált magyar színészet. — Csepreghy Ferencnek népszínműve „A sárga csikó“ került színre s alig hallgatta azt végig lelkesebb közönség, mint ekkor a színházat megtöltő diáksereg. Az előadást megelőzőleg Tompa Kálmán, a társulat egyik kiváló tagja, szavalta el ez alkalomra írt következő ünnepi ódáját: A soproni diákok. — A soproni főiskola 350-ik évfordulója emlékére. — Legendás múltnak lapjait forgatva Előttem álltok lángbetűs nevek: Előttem álltok, s látom mint küzdtétek Ki egytől egyig azt a nagy nevet! S rajongva nézem: százados romokból Miként tör utat egy magyar világ . . . Amelyben csillag s üstökössé válik Zengő nyelvén: a soproni diák! Zengő magyar nyelv! százados romok közt. Melynek falában a madár se költ, Magyar dal, ének, mely az ég felé száll S megrázkódik az ezeréves föld. A százados rom uj falakra vágyik Mert nem nő rajta, csak penész virág . . . S im uj falat vág s uj szellemet terjeszt Zengő nyelvén: a soproni diák!
