Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1906
53 Á fiuk nagy része a gépház körül foglalt helyet, ahol az öreg kormányossal csakhamar megbarátkoztak, élénk társalgás indult meg köztük sőt egyik-másik a kormánykereket is megfoghatta s tetszése szerint sipol- tathatott. A »Canale Di Maltempo«-nál szűk csatornába jutottunk s jól láthattuk a horvát partokon a kőrakások által védett és összehordott termőföldet. Itt-ott egy-egy virágzófát is. Annát egyhangúbb Veglia partja. Kő és szikla mindenütt, ameddig csak a szem ellát s egy tenyérnyi füves terület nem sok; annyi se látható. A tenger felszíne olyan sima, mintha kivasalták volna s csak a hajócsavar egyhangú csapása zavarja fel a sima víztükröt. Egyszer csak valami szürkés-fekete tömeg vetődik fel a viz színére, majd nagy locsanással alábukik. Delfinek! kiáltja el valamelyik magát, s mindenki a hajó azon felére siet. Nemsoká 7—8 is megjelenik a viz tetején, egymással játszadoznak a gyönyörű verőfényben, anélkül, bogy a hajódübörgés csak egy percre is zavarná őket. Majd egy hatalmas, felállított létra ragadja meg figyelmünket, mindjárt ráismertünk a tonhalász leső alkotmányára. A tetején épen egy ember gubbaszkodik erősen, kémleli a tengert, hogy észrevegye, amikor a halak a part felé tartanak, amire társaik a kivetett hálót a gazdag zsákmánynyal partra vonszolják. Eközben megjelent a nagy szálloda alakja és az egész Cirkvenioa s nemsokára mi is kikötöttünk. Itt a tengerparton a sziklák közt tettünk sétát, mi közben sokféle moszatot és állatot gyűjtöttünk és vásároltunk. Csak rövid ideig zoologi- zálhattunk, mert nemsoká indulnunk kellett. Visszafelé igen vígan voltunk, daloltunk s csak Porto-Ré-ben kötöttünk ki rövid időre. Innen a szép Buccari öbölbe hajóztunk, amelynél szebb fekvésüt még képzelni sem lehet. Két oldalt hatalmas hegyek közt nyúlik be a tenger, amelynek gyönyörű zöldeskék vizében mélyen leláthatunk s a felzavart hullámok annyiféle szinvegyületet mutattak, hogy lehetetlen leírni. Az öböl végén van az idyllikus fekvésű kis város, Buccari. Házsorai egymás fölött épültek a hegyoldalon s magasan emeliedik ki valamennyi közül a csúcsíves torony. Nem kötöttünk ki, csak a part mellett körülhajóztunk. Három óra körül járt az idő, amidőn újra szárazföldre léptünk. Délután a köolajfinomító gyárat néztük meg. A vezetőség szívessége folytán, annak minden helyiségét szakszerű kalauzolás mellett megtekin
