Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1904

17

Nappalom és éjelem,

Áldott légy óh, Szerelem!

Vétkezett, mikor kedvesét kegyetlennek, szívtelennek hirdeté. Hisz Liza szerette őt az első pillanattól kezdve, hogy meglátták egymást. Tévedés, irigy rágalom volt, mi őket elválasztotta.

Vétettem én mondván, hogy jég —

Isteni jó s nagy szíve;

Szeretett ö engem mindég,

Hívem volt, mint én híve;

Egymást látván, legottan már Egy úton járt érzésünk;

Rossz emberek (sok szív így jár!)

Gátiák ölelkezésünk:

Szívem lángját kikémlelték,

Szerencsémet irigyelték,

Rágalmazták lángomat,

És megásták poklomat.

Háborgó haraggal kiáltja az utálatos rágalmazóknak:

Ti a sorsnak ostorai,

Jó hír- s szívnek férgei,

Társaságnak sátánjai,

A szíveknek mérgei,

Becsületnek gyilkosai,

Az erkölcsnek gyötrelmi,

Az ifjúság áspisai,

Teremtésnek förtelmi, —

Töpörödött boszorkányok!

Nektek most már füttyöt hányok :

Károgjatok bár, nem árt,

Nyelvetek nem tehet kárt.

De elül lelkében a harag. Maradjon a múlt fájó emlékeivel, a szenvedések és gyötrelmek ne kísértsenek. Megváltozott minden. A szívnek eltitkolt sejtelmei valóra váltak, a legvakmeröbb remények teljesedtek, más a világ, más ö maga . . . csoda történt . . .

A természet kebelében Erdőnek homályában,

A tavasznak örömében,

Virágok illatjában,

A pataknak csörgésében, 0 '

Pacsirtáknak szavában,

Fülemilék énekében,

És gerlicék csókjában, —

2