Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1904
V 11 Közben-közben egy-egy ének valamely Összefüggőbb elbeszélést, leírást tartalmaz. Hol Lizájának szépségét, kellemeit magasztalja bennük a költő, toldozván, fejtegetvén így szívének köteleit«, hol az emlékezésnek vannak szánva az énekek, melyekben a költő kedvesét foglalatoskodás, tánc, ének, olvasás közben képzeli maga elé; legtöbbször pedig nem egyebek, mint a dalok hu visszhangjai kerek egészbe foglalván össze azt a hangulatot, mit a szonettek epigrammszerüen, töredékesen fejeznek ki. És a lényegében egy alaphangnak, egy alapérzésnek mennyi változatát találjuk e költeményekben! Az invenció erejében Kisfaludy bátran kiállja a versenyt nagy mintájával, Petrarcával. A szenvedés, a fájdalom leleményessé teszi szívét, mert érzékenységét fokozza. A vérző szív az élet ezer jelenségét magára vonatkoztatja; a szenvedő beleolvad a természetbe: a borűs ég az öleikére nehezedik, a hulló zápor az ö sorsát siratja, a szellőben az ö bánatos szíve sóhajt, a viharban az ö lelke báborog; a tenger kínjainak végtelenségét juttatja eszébe, a csillagos égbolt elérhetetlen vágyait növeli, a porban vergődő féreg nyomorúságának képét tárja elébe, az ősz az ő haldoklása, a tavasz másnak nyíló virágaival az ö elhagyatottságáról regél sat. . . S a boldogtalanságnak, fájdalomnak ez a természete nemcsak változatosságot biztosít e költeményeknek, de megadja nyelvük csodálatos szín- pompáját, előadásuk festőiségét: képekben és hasonlatokban való gazdagságát. A kétszáz dal során hány találó jelző, hány pompás kép, hasonlat, mennyi megkapó fordulat, ellentét tárul elénk! Az érzelmeknek igazságán és megragadó erején kívül az előadásnak ez a mesteri volta teszi Kis- faludyt eredeti, nagy költővé. Volt idő, mikor avatatlan kritikusok Petrarca szolgai visszhangjának hirdették, de viszont már kora megadta neki a teljes elégtételt. Elég Kazinczy híres recenziójára1) hivatkoznunk, melyben a mester még kevesebb összefüggést lát Petrarca és Kisfaludy, közt, mint a mennyi tényleg van köztük. Az újabbkori kutatás apróra, úgyszólván dalról-dalra kimutatta Petrarca hatását Kisfaludyra — se kutatás eredménye nem vesz el a magyar költő koszorújából egyetlen egy levelet sem; e szerint: »A Petrarca-dalok Kisfaludy fogékony leikébe erősen benyomódtak ugyan, de más természet lévén, más véralkat, más gondolkozás, más éghajlat és más világnézlet fia, az elfogadott benyomásokat szelleme felemésztette, azok vérébe, agyába mentek át és saját egyéniségéhez mért érzeteket, fogalmakat, eszméket keltettek, úgy, hogy midőn azok alakot nyertek dalaiban, az erős benyomás csak visszhangként hullámzott s köl- *) *) Érd. Múz. I. fűz. 1814. 74. 1.
