Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1903
20 kegyeletnek e megnyilatkozásában a tanári hűség jóleső elismerését üdvözölve, örömmel közöljük az alapító levelet egész terjedelmében, melyben e buzgó férfiak önmagoknak is tiszteletet keltő emléket állítottak. Alapító levél. Mi alulírottak, akik Király Béla, soproni evang. líceumi főgimnáziumi tanár emlékét hálás tanítványainak kegyelete jeléül megörökíteni akarván, 1901. (ezerkilencszázegyedik) évi szeptember hónap első napján kelt »felhívásiban egy a soproni evang. líceumi főgimnázium tanuló ifjúsága javára szóló »Király Béla« ösztöndíjalapítvány létesítése céljából, egykori tanárunk összes tisztelőit adakozásra felszólítottuk, gyűjtésünk eredményeként 800, azaz nyolcszáz osztrák és magyar értékű koronát a dunántúli ágostai hitvallású evang. egyházkerület alapítványi pénztárába befizetünk, azzal a megbízással, hogy a pénztár ezt az összeget örök időkre felosztatlanul a „Király Béla“ ösztöndíj alapítvány címe alatt következőképen kezelje: Az összeg az évi kamatokkal növekedjék mindaddig, míg a megnövekedett tőke évi kamatja 60, azaz hatvan koronát nem tesz, — a mikortól fogva ebből az összegből évröl-évre 50, azaz ötven korona ösztöndíjra folyósítandó; a maradék (legalább 10, azaz tíz korona) addig tőkésítendő, míg az évi kamat újabb 60, azaz hatvan koronával nem gyarapodott, amely évvel kezdődőleg kétszer 50, azaz ötven korona lesz ösztöndíjakra folyósítandó és a maradék (most legalább 20, azaz húsz korona) ismét tőkésítendő és igy tovább. Az ötven-ötven koronára rúgó felosztatlan ösztöndíjösszegeket, mint »Király Béla« ösztöndíjat évről-évre oly szegénysorsú líceumi főgimnáziumi tanulóknak szánjuk, a kik jó erkölcsi magaviseletét, tanulmányi előmenetelükben pedig legalább általános másodfokú eredményt tanúsítanak és ezen az ösztöndíjon kívül más iskolai kedvezményben is részesülnek. Az ösztöndíj, illetve az ösztöndíjak kiosztására egyszersmindenkorra a soproni evang. főiskolai kisbizottságot kérjük fel. Megjegyezzük végül, hogy ez alapító levéllel az ösztöndíjalap javára való adakozást nem akarjuk lezárni: mindenkoron bárkinek szabadságában áll, az ösztöndíjalapot mindannyiszor a tőkéhez csatolandó adománnyal növelni. Kelt Sopronban, 1904. (egyezerkilencszáznegyedik) évi április hónapban.
