Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1903
14 Hasonló módon nyilatkozott meg kegyeletünk a líceumi tanárok régi gárdájának egyik kidőlt tagja, néh. Poszvék Gusztáv április hó 11-én végkimerülés folytán bekövetkezett elhunyta alkalmával is. E sorok írója, kit gyengéd yérrokoni kötelék fűz a boldogulthoz, elfogulatlanul alig méltathatná a boldogultnak működését. Azért helyet enged itt annak a más tollából folyt nekrológnak, mely az Evangélikus Egyházi és Iskolai Lap f. é. 19-ik számában jelent meg, csupán a meleg köszönet nyilvánítására szorítkozva azon jóleső részvétnyilatkozatokért, melyeket úgy egyes jóakaróink, mint egyes társintézetek tanártestületei a líceumi tanári karhoz intézni szívesek voltak. »A protestáns tanügy kiváló munkást vesztett Poszvék Gusztáv nyug. ev. főgimnáziumi tanárban, ki f. évi ápril 11-én hunyt el Sopronban. Közéletünknek ama ritka alakjai közé tartozott, kiknek sorai mindinkább gyérülnek s kik ma már alig tapasztalható hithüséggel, törhetetlen ideálizmussal csüggenek egyházuk, hazájuk és az emberiség javán. Egyéniségének ez a nemessége családi örökség volt. Régi lelkész-tanári családból származott. Atyai nagyatyja 50 évig működött a néptanító magasztos, de rögös pályáján Sopronban s az első ev. tanító volt, aki a királytól aranyérmet kapott. Anyai részről nagyatyja Seybold Pál soproni líceumi tanár volt, aki egy retorikai kézi könyvével (latin) szerepelt a pedagógiai irodalom terén. Atyja Poszvék Keresztély, előbb lelkész a karintiai Gnesauban, utóbb a soproni líceum tanára, végül 1840 óta lelkipásztor Sopronban ahol áldásos működése a gyülekezel belső életének fejlesztésében feledhetetlen maradt. Poszvék Gusztáv Gnesauban született 1826. julius 2-án, ahonnan atyja néhány év múlva Sopronba költözött. Szerény viszonyok között nevelkedett a gyermek, hisz atyjának tanári fizetése akkoriban alig haladta meg az évi 300 irtot és a család 11 gyermekből állott. Elemi és gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte, itt hallgatta a theologiai tanfolyamot is, melynek befejezésére 1846 őszén Tübingenbe, ahol az 1846/47. évet töltötte, majd onnan az 1847/48-ik évre a jénai egyetemre ment. A lelkészi vizsgát szép sikerrel megállván 1848-ik év őszén Rév-Komáromban találjuk. Itt tanárkodik a protestáns kis-gimná- ziumban, egyszersmind segédlelkész a gyülekezetnél. Átéli az ostrom izgalmait és viszontagságait s a válságos időkben híven teljesíti a katonaság körében a lelkészi szolgálatokat. Szomorú tanúja a nemzeti küzdelem utolsó erőfeszítésének, mely a vár feladásával végződik. 1850. év őszén Soprouba a líceumhoz segédtanárnak választják, utóbb rendes
