Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902

évi kiadásban a satirának Boileautól való eredete nincs is megjelölve. E hang mindenesetre a franczia forradalom eszmeinek hódítása s az idők jele.

Szándékosan ismertettem hosszasabban Kisnek hazafias költészetét, hogy kimutassam, mennyiben vett részt abban az örök hálára kötelező munkásságban, melyet költőink a 18-dik század végén és a 19-ik első felében, a haza megmentése érdekében kifejtettek. Feltárja ő is, mint a többiek, kora romlottságát, hivatkozik az ősök dicső példáira, sürgeti a nemzet- fentartó elemnek megváltozását erkölcseiben, és különösen hangoztatja a magyar nyelv és irodalom pártolásának szükséges voltát.

Sokat emlegetett, annak idején nagyon magasztalt volt a Kazinczy lerencznek öszvekelésére irt óda. Én csak azért említem, mert ez a költemény maga világos képet nyújt Kis ódáinak szerkezetéről. Rendesen fenséges éneket igérőleg indűlva megjelöli a tárgyat, de nem marad még nála, hanem előbb bebarangolja Görögországnak minden a tárgy körébe vonható mithologiai helyét, elénk vezeti követendő vagy elrettentő példákul mind azokat a történelmi és mondái hősöket, a kiknek élete avagy valamely emlékezetes cselekedete a gondolattal kapcsolatba hozható, közbe sző egy-egy elmélkedést és csak azután tér vissza a tárgyhoz, de erre már az olvasó rég elveszítette az összekötő kapcsot. Innen van, hogy ódáinak szerkezete laza, szétfolyó, sokszor csak a keret, a kezdő s befejező sorok tartják össze. Mindazáltal ódaköltészete fontos helyet foglal el kora irodalmában, mert versformájánál fogva átvezet a klasszikáitól a modern ódához. >

Kis János irodalmi működésében nagy fontosságú, mivel legmaradandóbb alkotása a Keresztény új énekeskönyv, »melyet szerzett és néhány magányos áhítatosságra tartozó imádságokkal együtt kiadott a nagy győri augustana confessiót tartó evangelika gyülekezet, Győrben 1811«. Maga Kis a gyűjteményre vonatkozólag Emlékezéseiben így szól: »A keresztény énekeskönyvet a győri gyülekezet többször ismételt kérésére készítettem. Akkor két prédikátor társaim is adtak néhány darabot, melyeket megegyezésükkel kijobbítottam és felvettem. Az akkori egyik győri prédikátor, Sipos István, toldalékúl néhány éneket ragasztott hátul.« 1839-ben Kis tudta nélkül újra nyomatták. Erre mondja: »Minthogy az öt levélből álló hozzáadáson kívül nemcsak a többi énekeket részint magam csináltam vagy fordítottam, részint a barátaim által nekem ajándokozottakat s tetszésemre bízottakat én igazítottam ki, hanem az imádságokat is én készítettem és így a munkát valóságos tulajdonomnak tarthatom, azért reá nézve a tulajdon-