Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901
8 a hangsúlylyal; sokkal valóbbszinü az a feltevés, hogy tót hatásnak a szüleménye; a mint hogy a szlavóniai nyelvjárás is á-t ejt a helyén — horvát hatás alatt. Hogy pedig a székegységben a bosszú á előtt ejtenek á-t a-helyén, abban az assziniiláezió hatását kell látnunk. Ezenkívül a palóczságban á helyén néhol diphtongust ejtenek. Például Riedl a vár és bátya szókat hozza fel, a melyek szerinte így hangzanának: vuár, buátya. Erre nézve még eddig hiányoznak a pontos megfigyelések. 2. e, ő, é. A közönséges e alsö nyelvállással, ajakzárás nélkül ejtett hang; megfelel a finn á-nek, csakhogy ez valamivel még nyíltabb. Szintén illabiális, de már középső nyelvállással képezett hang az é. Riedl ez utóbbit hangzórendszerében külön nem szerepeltette; itt azonban két árnyalatáról is tesz említést. Az egyik »i-hez közeledő é,« a másik »zárt é, mely <J-höz közeledik s evvel váltakozik.« — Valójában az e hang képzésében csak annyiban van különbség, hogy a Dunán túl kissé zártabb (e). Ajakzárás nélkül, középső nyelvállással képezzük az é-t. Már Riedl ismeri e hangnak különféle kiejtését a göcseji nyelvjárásban. Ugyanis itt a tőszótagban majd z-nek hangzik, majd ié-nek, más szótagban pedig rövid z-nek is. Azok a példák azonban, a melyeket Riedl felhoz, jobban találnak a rábavidéki nyelvjárás kiejtéséhez. Ugyanis itt a szók egyik csoportjában z'-t, a másikban ié diphtongust ejtenek az irodalmi nyelv é hangja helyén; Göcsej ellenben e-t is ejt é helyén, még pedig olyan szókban, a melyekben a Rábavidék ié-1 hangoztat. Egyrészről épen ez a körülmény, hogy nyelvjárásaink a szók egyik csoportjában szabályszerűen nyíltabb, a másikban szabályszerűen zártabb hangot ejtenek az irodain.; é helyén, másrészről a nyelvemlékek a mellett bizonyítanak, hogy kétféle é hanggal állunk szemben, a mely két hang utóbb úgy az irodalmi nyelvben, mint a nyelvjárások egy részében egy beolvadóit. Az é hangnak e kétféleségéről, a melyet Budenz vett először észre Heltai munkái alapján, Riedinek még nincs tudomása. 3. i, i. E hangokat a nyelv felső állásával képezzük, ajakzárás nélkül. Riedl azon észrevétele, hogy az »z a hangsúlyos szótagokban úgy ejtetik ki, mint e,« — redukálandó oda, hogy az z'-nek nyíltabbá válása csak egyes esetekben fordul elő, különösen a hetési, göcseji és zalai nyelvjárásokban. Ez esetekben az é-t kell eredetibb hangnak tartani; tehát régibb állapot megőrzésével van dolgunk. A hosszú z-röl helyesen jegyzi meg, hogy ma többnyire csak a tőszótagban fordul elő. A Dunától keletre eső nyelvjárások a köznyelvi i helyén is sokszor ejtik; a nyugati vidékek ellenben a rövid i-t kedvelik s ejtik is sokszor a hosszú í helyén.
