Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901
7 a hogy Riedl hiszi, hanem v-és diphtongusból keletkeztek. A rövid ő és ü hangok nagyrészét azonkívül a labializáló hajlandóság hozta létre g és i hangokból. Említést tesz Riedl egyes hangoknak a zártságáról is, de ezen szempontból nem csoportosítja a hangokat; hanem osztályozza őket «súly» szerint. Mit kelljen »súly«-on értenük? Azt mondja, minél teljesebb a hangzó, annál súlyosabb. Teljessége pedig attól függ, milyen távolságban van a mássalhangzótól. Legteljesebb hangzók: a, e; kevésbbé teljesek: o, ö, é: legkevésbbé: u, ü, i. Világos, hogy itt voltaképen mégis a hangok nyiltsági foka képezi az osztályozás alapját, minél nyíltabb a hang, annál teljesebb, tehát annál súlyosabb. E szerint ez a csoportosítás a nyelv függélyes irányú mozgásának felel meg. A szóhang mennyisége alapján megkülönbözteti a rövid és hosszn hangzókat. »A rövid hangzó úgy aránylik a hosszúhoz, mint 1:2.« Mint már emlíettük, nem ismer széles és szükejtésü, továbbá labialis és illabiális magánhangzókat. Az előzőkből az is világos, hogy az egyes hangok képzésének pontos leírását még kevésbbé várhatjuk tőle. Kövessük sorrendjét. 1. a, á. Az elsőt zárt és mély hangnak mondja. Akkor igaza van, ha a zártságon a gyenge ajakzárást érti; mert különben az a alsó nyelvállással képzett hang s mint ilyen nyílt. — Az á-ról csak annyit mond, hogy »tisztán és szélesen hangzik.« — A nyelvjárásokban széttekintve a göcsejit említi fel olyanként, a mely az a-t mint véghangzót o-nak ejti »a hangsúly nélküli szótagokban.« Ma már tudjuk, hogy nemcsak a göcseji nyelvjárásnak, hanem az egész nyugati és dunántúli nyelvjárás területnek egyik jellemző sajátsága, hogy á után a helyett o-t ejt: házo = háza. Ez a jelenség azonban nem a hangsúlyával, illetőleg annak hiányával függ össze, hanem inkább a disszimiláczió hatásával. Ugyanis az ajakműködés nélkül képezett á kiejtése után a következő szótagban mintegy kárpótlásul annál erősebb működésbe hozzuk ajkunkat.*) — Hogy ugyancsak a göcseji nyelvjárásban hangsúlyos «szótagban a szélesen hangzik» közeledve az e-hez«, az csak egyes szókra áll. A például felhozott vasárnap szóban az a tisztán e-nek hangzik: vésárnap. A palóczság egyik jellemző sajátsága, hogy az a-1 ajakzárás nélkül ejti, tehát: á-nak; viszont az a t ajakműködéssel, tehát á-nak. E szerint abban sincs Riedlnek egészen igaza, hogy Barsban »a hangsúlynélküli bosszú á úgy hangzik, mint o.« És ezt a sajátságot sem magyarázhatni *) L. Balassa: A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése 122. 1.
