Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901
4 tett. Maga kijelenti mindjárt az előszóban, hogy az egész hangtant kimeríteni sem tehetségében, sem szándékában nem állott; hiszen az előmunkálatok sem történtek még meg. Egy njabb jeles nyelvészünk meggyőződése szerint ma sem lehet még megírni a tudományos magyar hangtant; még kevésbbé sikerülhetett megírni egy fél századdal ezelőtt Riedl Szendének. Ne felejtsük, hogy a hangtanra oly felelte fontos tudományág, a phonetika, Riedl hangtanának a megjelenése óta fejlett ki. Egész a legújabb időkig foglalkoztak a tudósok hangtannal a nélkül, hogy pontosan ismerték volna a hangok természetét s keletkezésük módját. Azt se felejtsük, hogy a nyelvtudomány mai alapelvei szerint a nyelvet nem szabad elválasztanunk a beszélő embertől. Az élőbeszéd s a nyelvjárások teszik egyik hőforrását a nyelvtannak; az élőbeszédben lehet legpontosabban megfigyelni a nyelvet. Ezt az élőbeszédet pedig Kiedlnek aligha volt alkalma teljesen megismerni. Nyelvjárásaink közül a palóczot és göcsejit idézi többször, hanem — a mint alább látjuk majd — ezeket sem ismerte eléggé. A többiről pedig, kivéve az alföldit, melyet az irodalmi nyelv alapjának tart, egyáltalán nem tudott. Riedl hangtanának a megjelenése, tehát közel íélszázad óta általában nagy lépést tett már előre a nyelvtudomány, különösen pedig a hangtan. A múlt század hetvenes éveivel kezdődik a. legújabb módszeres haladás a hangtörvények szigorúbb felfogásával s a kivételek analógiás magyarázatával. Csak a hangváltozások kérdésére utaljunk még és Herman Paulnak a nyelvtudomány lélektani alapjait összefoglaló müvére. Ezek után természetesnek fogjuk találni, hogy Riedl hangtana sokban elmaradt a mai tudományos hangtantól. Azonban magyar nyelvészettörténeti szempontból méltán tart számot érdeklődésünkre. Jelességeit és fogyatkozásait egyaránt megismerjük, ha a mai tudományos magyar hangtan világításában tüzetesen megvizsgáljuk. * * * Riedl négy szakaszra osztja hangtanát; első rész: a szó hangról általában; máspdik: a szólumg állományi elemei; harmadik: a szóhang mellékes tulajdonságai; negyedik: a hangváltozás. — Ez a felosztás nem épen szerencsés. Kevés értelme van annak, hogy különbséget tesz a szóhang »állományi elemei« és mellékes tulajdonságai között. Az első szakasz, mely főleg a szóhang létrehozásával foglalkozik s a második, melynek főtárgya a hangrendszer, szorosan egybetartoznának; hiszen a hangok osztályozása szoros kapcsolatban van a képzéssel. A három első szakasz együttvéve tenne egy föszakaszt, a mennyiben mindegyik a magyar nyelv
