Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900
III. A clientela fejlődése a köztársaság korában. A clientela ügy, amint az imént megismertük, épen nem tekinthető egy bizonyos kor különös intézményének. Mint minden intézmény a változó viszonyok hatása alatt, ez is változott, fejlődött, mígnem lassanként eredeti jelleméből egészen kivetkőzött, átalakult. Keletkezése — mint láttuk — belevész az ősidők homályába s virágkora is megelőzi Róma történeti idejét. Létrejöttének s virágzásának épen egyik föfeltétele volt az az elszigeteltség, melyben a családok, illetve gensek az állam megalakulása előtt éltek, mikor a vallás rendelkezett korlátlanul a lelkekkel s parancsolta az engedelmességet. Akkor a cliens, jóllehet helyzete nem volt irigylésre méltó, mert hisz ura feltétlen hatalmat gyakorolt felette s ellene panaszszal sem az emberekhez, sem az istenekhez nem fordulhatott, vele szemben igazságot és oltalmat sehol sem találhatott, természetes és szük- ségképeni dolognak találta az engedelmeskedést s alig jutott eszébe, hogy helyzetéből szabadűlni igyekezzék. Hiszen nem látott mást maga körül, mint a családot, avagy genst, a melyhez kötve volt. Egyedül itt találhatott mégis védelmet, biztonságot s oltárt. Ezt elhagyni annyi lett volna, mint magát minden jogon kívül helyezni. Egészen máskép állott azonban a dolog akkor, midőn a társadalmi élet köre tágulni kezdett s létrejött az állam eleinte lazábban, majd szorosabban fűzvén össze egymással a különböző családokat s nemzetségeket. Az egyes nemzetségekhez tartozó cliensek is közelebb jutottak ezáltal egymáshoz, könnyebben tehettek összehasonlításokat s cserélhették ki gondolataikat helyzetük felett. Láthatták, hogy a nemzetségen kívül is van már valami, mihez sorsuk változtával fordulhatnának, vannak törvények, habár csak a szokás szentesítette is őket, vannak oltárok, istenek, kik mindnyájuk istenei. A család, nemzetség elhagyása tehát — legalább ezt gondolhatták — nem volna már rájuk nézve azonos önmaguknak minden jogon s védelmen kívül helyezésével. S amint mindezt elgondolták, a clientela terhének súlyát egyre jobban s erősebben kezdték érezni s lassanként megingott hitük, hogy e teher, uruk korlátlan hatalma törvényes és szent. Amily mértékben halványult e hit, oly mértékben törekedtek a cliensek terheiktöl megszabadulni. Ámde nagyon hosszú idő kellett a hoz, mig maguk a patronusok is beláttás, hogy korlátlan hatalmukat többé fenn nem tarthatják s engedékenyekké lettek, hogy a rájuk nézve oly hasznos cliensi osztályt legalább teljesen el ne veszítsék. Az engedékenység aztán javította ugyan a cliensek sorsát, de egyúttal sírját ásta meg a régi intézménynek. E változásokat történetileg vázolni a részletes adatok 22^
