Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1898
5 sáska módra pusztítják vidékeinket, »zsírunkkal hízódnak az idegen fiák,« a kik »nem különbek, mint az ördögfiak.« S a történetírás kimutatta, hogy műemlékeink közül többet pusztított el a német, mint a török. Ezekre a garázdálkodásokra Írja Székely István: »Az Úristen aczél pennával adamás kübe Írja be, hogy emlékezetük ő előtte örökké bosszuállásra megmaradjon.«1) De a kettészakadás más irányban is megtermé a maga keserű gyümölcseit. A két királylyal, két országgal, két nemzettel meglazulnak a politikai erkölcsök. Bizonyos politikai elvtelenség kap lábra, hol ez a párt, hol a másik párt növekszik, a szerint, a mint a tömeg érdekének jobban tud kedvezni. Maga az állampolitika is ilyen ingatag talajon áll, Magyarországot a szó szoros értelmében kisorsolják — azé legyen, a ki hatalmasabb, a ki megtudja védeni. S ez az elvtelenség nemcsak a népben van meg, de jellemzi a nagyokat, sőt a legjobbakat is. Az erkölcstelen eszközöket szentesíti a kor, a mely körülmény minden részen, úgy az uralkodókban, mint a pártokon bizalmatlanságot szül. Az emberek nem hisznek egymásnak, gyanakodnak egymásra, megcsalják egymást. Hiányzik ebből a korból az őszinteség. Az átpártolások napirenden vannak. Perényi Péter erdélyi vajda kétszer is elhagyja Jánost, egyszer Ferdinánd, egyszer meg a török kedvéért. Török Bálint se sokkal különb s a győzelmi hírekre Várday Pál érsek is átpártol Ferdinándhoz, holott eleitől kezdve oszlopa volt Jánosnak, kit aztán a csalódás valósággal összetör. Még azok is, a kiket a történelem szeplőtlen jellemeknek ismer, mint Nádasdy Tamás, Martinuzzi György könnyen és hamar alkusznak a viszonyokkal. Nádasdy János halála után Ferdinánd mellé áll, Fráter György a haza megmentéséért hol a törökkel, hol a némettel tart s megcsalja, ha kell, mind a kettőt. Ezért kora s az utókor is árulónak tartotta s csak a legújabb kutatás szerzett emlékének elégtételt. A kor politikai viszonyait, erkölcseit élénken jellemzik Nádasdy kétségbeesett sorai, miket a királyhoz ir: »Mi itt mindnyájan bolondok vagyunk s egyáltalában nem ismerjük ki magunkat.« De az uralkodók maguk se különbek, úgy Jánosnak, mint Ferdinándnak szervezett ügynöki irodájuk van egymás párthiveinek eltántoritására. Fizetett, vagy fanatikus ügynökök járják be az országot >) Id. m. 66. 1.
