Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1898
4 székesfehérvári országgyűlésen Verbőczi hatalmas erővel szónokol a rákosi határozat mellett s a nemzet nevében kijelenti, hogy »készebbek bármit szenvedni, mint hazájukban németet ismerni el királyul«.1) A német ellen való ezen olt hatatlan gyűlölettel indul meg a XVI. század irodalma. A törököt csak utóbb kezdik emlegetni, de akkor is mindig együtt említik a némettel. Ez a kettő az átok rajtunk, ezekkel sújt bennünket az Isten bűneinkért, ezek a legnagyobb ellenségeink. »Királyt emelének im az Németországból Az sok pártolással felföldet elveszték, És annál is inkább az ország megnyomorodék. Mindezek szál Iának Istentől mireánk, Bűnünk szerint és gonoszságunk miatt, Egyfelől verete pogány törökökkel, Másfelől némettel s az sok pártolókkal.« Énekli Farkas András (A zsidó és a magyar nemzetről. R. M. K. T. II. 31.) Olykorolykor Zápolya udvarában felcsillan a remény sugára egynémely hű magyar szivében »Adja Isten, hogy legyen magyar hazánknak magyar király űa; ne szoruljunk más nemzetre és ne haljon ki a magyar vér« — írja Mindszenti Gábor. De utóbb mindjobban belátják, érzik, hogy a kettős királyság végzetes lejtőre vezet. A német ketté szakasztott minket, »mely pártosság teljességgel a török kezébe ejté ez országot« panaszolja bűsan a krónikás«.2) S a »német király« legkevésbbé sem az az egyéniség, a kit megszerethessen a nemzet. A hozzáfűzött reményeket sem tölté be, a töröknek hatalmát megtörni gyenge, megnöveszteni fölöttünk elég gyámoltalan; valami sokat se törődik a mi bajunkkal. A Rudolfhoz irt szemrehányás méltán szól Ferdinándnak is a költő lantjáról: Ki szánhat? (t. i. magyar nemzet) bándd magad nyomorúságodat, Mert nézi, nem érzi az csak romlásodat, Könnyen mulatja el csak záloglásidat.3) Magyari István még a kor végén is hő imádságban kesereg: »Nincsen kihez romlásunkban fejünket hajtanunk, mert a kikhez bizhatnánk, azok is pusztítóink.« Igaza van! A német zsoldosok barbárabbak a töröknél: ’) Fraknói orsz. gy. eml. I. 5 -6.; 18—19. 1. 2) Székely Istv. id. m. 61. old. 3) Balassa B. A magyar nemzet romlott állapotjáról.
