Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1898

14

»Kelj fel már Úristen te álmodból!«

Szivedet ne rejtsed el előttünk . . 0)

De a következő pillanatban megtér szivökbe a keresztény alázat s fejethajtva zokognak :

»Sárok vagyunk, uram, veled nem pörölhetünk,

Te szolgáid lévén csak fejet kell hajtanunk.«2)

Hitük is, bizalmuk is visszatér megerősödve, megszilárdulva:

»Azért keresztények, ne essünk kétségbe,

Erős bizodalmunk legyen az egy Istenbe.

Kegyelmes az Isten, nem ver örökké minket,

Egy szempillantásig hagyott most csak el minket.« (U. a.)

Magyari István is hirdeti: »Valamig Istennel meg nem bókélünk, nem lesz állandó békességünk!« (II. rész. 108. 1.)

És e szivükbe megtérő hittel, gyermeki bizodalommal fordulnak a minden kegyelem és örök szeretet kűtforrásához:

»Akármint hányjam vessem elmémet felséges Úristen,

Ha vigasztalást, sehol nem lelök keserűségemben,

Hanem csak benned«.3)

»Távoztasd el lölünk az vérontást,

És sokféle dühös hadakozást,

Szakítsad le az sok nyúzást, fosztást,

Hogy az hitről tehessünk jó vallást«.4)

Magyari igy sóhajt fel: »Oh kívánatos és gyönyörűséges igazság, békesség és egyesség, vájjon mikor jössz a mi elepedett, nálad nélkül megszakadozott szegény országunkban«.5)

A külső bajok elhárítása után az erkölcsi megtisztulás után epednek:

') Batizi: XLIV. zsolt. R. M. K. T. II. 73.

2) Szegedi Kis István: Magyaroknak siralma. R. M. K. T. VI. k.

3) Nagybánkai M.: Könyörgés. R. M. K T. VI.

4) Batizi A.: Kr. Jézusnak isteni As emberi természetéről.

5) Magyari: 155.