Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1898
12 Szkárosi Horváth Endre is nagy ellenségük : »Jól ha mi megnézzük szerzetesek dolgát, Kik a pápa zsoldján élnek, pártját tartják, Hogy csak álnoksággal magukat megcsalják, Az tudatlan népet soha sem tanítják«. Továbbá: »Reggel a papok, ha böjtökben felkelnek Kelletlen az haliul igen birbitelnek, Sok precest olvasnak, egyházat kerengnek, Honnét halat hoznak, mindenfelé néznek. Vajmi okosak akkoron az barátok, Pénzt ök nem hordoznak, de kezekben szatyrok, Hosszú olvasójuk, ö nyelvük, hálójok, Nagy sokat akkor kong ö hangos harangjok. Misemondással, nagy sok harangozással Szemeket bedugják minden ravaszsággal, Mindent üdvözitnek az álnok kápával.« Gorombák ezek a költők, nyersek és faragatlanok, ezt nem lehet tagadnunk, de még kevésbbé azt, hogy igazak. A történelmi kutatás támogatja minden állításukat s Ipolyi, Fraknói is igazat adnak nekik. * * * A politikai és társadalmi viszonyok ezen romlottsága, az anyagi és erkölcsi élet kétségbeejtő sivársága közepeit mind erősebb és élénkebb vágy kél a jobbak szivében a lelki megújhodás iránt. Ezen erkölcsi megújulás után való vágy, epedés a leghatalmasabb és legállandóbb hangja a kor irodalmának. A merre tekintünk, mindenütt posvány, fertő, mely elnyeléssel fenyeget, égre nyújtott karokkal állnak egyesek a piszkos ár között szabadulásért esengve: »Sok ínségünkben hozzád kiáltunk, felséges Úristen!1) S mikor a hullámok már-már összecsapnak a fejek fölött, az életösztön emberfölötti erejével emelkednek fel mindig többen és többen. A siralom végig zug a habokon, az egész ország egy nagy jaj kiáltás: >) LXXIV. zsolt.
