Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1895

gizehi-muzeum gyönyörű parkjának tőszomszédságában Gizeli falva félé haladunk. Utóbbit azonban nem érjük el, mert nyugatnak vágó hirtelen irányváltoztatással egy páratlanul szép alléé elején találjuk magunkat. Az egy mérföld hosszú mesterséges töltés, a melyen az út vezet, az árlátogatta termőföld zöld szőnyegén keresztül sugár, egyenest délnyugatnak, a pyramis-hegyektől díszített sivatag széléig tart. A nemrégiben Dél-Ázsiából ide honosított terebélyes lebbach fák — Albizia Lebbek —*) sora szegi be a töltést két oldalról. A fák koronája által alkotott végtelen hosszú zöld folyosó remek perspektíváján át jelenik meg előttünk a pyramisok legnagyobbja: a Cheops pyramis. Szemünk a felénk fordult s naptól megvilágított háromszög lapjára tapad. Nem a tömegének s nagyságának érzéki hatása alatt állunk — mert hiszen a tömegnek s kétféle méretnek az alapfelé való successiv növekvése a magassági méret rovására érzéki csalódást idéz elő —; hanem a sajátszerü alak, a környezet ellentétje, a magas kor, s a csodás régmúltnak lelki szemeink előtt megelevenedett életvilága, a maga népével, szokásaival, vallásával s pháraói- val — az, ami lelkünket megrohanja.

Majdnem háromnegyed órába kerül, mire sebesen haladó kocsinkkal az alléé végére érünk. A látóhatár hirtelen kiszélesbiil. Balra, a homok platón, előttünk áll a három pyramis: Cheops, Chefren és Mykerinos gúlája, apadó nagyságban, délnyugati lépcsős állásban s egymást lapjaikkal félig fedve, jobbra pedig a »Mena House« — Menesháza — vendéglő masszív alkotásit épülete. A futóhomok ellen védő-fallal ellátott kapaszkodón jutunk fel a platóra s a Cheops pyramis északi oldalára. Nyomban rongyos és piszkos burnuszú barna alakok hada rohan meg s kamasz szamárhajcsárok üvöltése fogad. A utóbbiak németeknek nézvén bennünket, »kolosszál« »pyramidal« s »tara-di-bumdie« kiáltásokkal köszöntenek. Serényen puffog a sejk hosszú botja a beduinok humuszán; mire nagy nehezen glédába állanak a sivatag büszke fiainak e korcsai. A ki közülünk a Cheops tetejére vágyik, azt két vezető közre fogja s a gúla északkeleti éle mentén — ott a hol a burkoló kövek kihullása folytán a kő- koczkák lépcsőzete szabaddá lett —, hozzá látunk a gúla megmászásához. Az egy méternél magasabb koczkaköveken négykézláb mászva, huzatva, tolatva, majdnem félórai izzasztó munka után végtére a gúla

*) Ezen, az igazi akáczfával közelről rokon fa Egyiptomban nagyon el vau terjedve s a Sycomorus fügefával vegyest alkot fasorokat a főutak mentén.

24