Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1894

7

lékban összesereglettek. Miként felelhetek meg a megtisztelő, de ne- liivatásnak! Legjobban bizonyára ugy, ha átengedem a szót maguknak a diszes falaknak, melyek közé vonulni szándékozunk. Hisz maga az Úr mondja: »ha az emberek hallgatnak, a kővek fognak kiáltani“. Kiáltott az omló kő, midőn búcsút mondottunk kedves régi épületünknek, most is megeleveníti a porszem, megszólal a kő, melyből a régi romjain a tudomány aj temploma épült, A kövek kiáltó szava cseng most füleinkben s e néma prédikátor hirdet egy épületes, tanulságos szót: „sokat vettetek, sokkal tartoztok k‘

Sokat vettetek! E szót hangoztatják a néma kövek, melyek dicső rendeltetésük által magasbb hivatást nyernek. Jlégi alapon áll az aj épület. Századok viharai vonultak el tanintézetünk fölött. Gyönyörködve legeltetjük szemünket az egyszerűségében méltóságos, diszes épületen, — a fundamentomig, melyen nyugszik, nem hat le tekintetünk. Pedig ma megszólal az alapkő is. A XYI. század világ- mozgató eszméinek géniusza kiveszi a kő alul, napfényre hozza az okiratot, mely főiskolánk dicső múltjának hagyományait foglalja magában.

A szellem, mely főiskolánkat életre keltette, a reformáció szelleme volt. Hirdette a századokon át gyámság alatt álló emberiségnek nagykorúságát. Az evangélium egyháza megadta Istennek, ami Istené, s a császárnak, ami a császáré. Megadta az államnak, ami az államé, a tudománynak, a mi a tudományé. Önmagának csak az erkölcsi, csak a vallási világot tartotta fenn. Itt akar plántálni, itt akar működni, nem törekszik dicsőség, nem hatalom után; kovász akar lenni, mely áthatja a tésztát; termékeny csira, mely a szivek mélyében, a társadalom rétegeiben gyökerezik, hogy az igazság, a jog, az anyagi és szellemi jólét hatalmas fájának legyen szülő anyjává.

Isten országának terjesztése, az erkölcsi és vallási élet ápolása, ez az a szűk világ, melyet az egyház sajátjának vall. Az egyedüli czélja; az eszközök egyike pedig a tudomány fejlesztése, a jellem képzése. A valódi vallás nem szorítkozik a szívre, ebben gyökerezik ugyan, de igaz vallássá, üdvös hatalommá csak ugy lesz, ha tiszta ismerettel párosul s az akaratot nemes cselekvésre hevíti.

A tudomány volt bölcsője a protestantizmusnak. Önmagát, amaz ismeretes alapelvét: »tudakozzátok az írásokat« tagadná meg, ha az Istenimádás templomában nem emelne oltárt a tudománynak is.