Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1894

Adatok a ly ecu in

(államilag segélyezett fó'gymnasium s theologiai főiskola)

JS04/5-ik évi történetéből.

a) Az iskolaépület.

Könnyes szemmel vonultunk ki 1894-ik évi május hó 31-én tartott évzáró ünnepélyünk napján régi iskolai épütetünk díszterméből, melyhez intézetünk hat évtizedre terjedő történetének tanulságos emlékei fűződnek. A szokottnál nagyobb számmal gyülekeztek össze főiskolánk barátai, midőn ez ünnepélyes Exodus alkalmával, kapcsolatban az iskola jóltevöi iránt való kegyeletes megemlékezés megújításával s az ifjúság elbocsátásával, a hála utolsó áldozatát raktuk az oltárra, melynek romjain azóta uj, az eddiginél díszesebb templom épültHogy a kép, melyet fővonásaiban ecsetelni akarunk, teljes legyen, hadd foglaljam keretébe azt a néhány szót, mellyel e sorok írója, a lyceumi igazgató, hármas ünnepélyünk jelentőségét tolmácsolta:

»Hozsánnákkal fogadák az Urat, midőn mint felkent királya a mennyek országának alázatosan vonult be Jeruzsálem városába. A lelkesült üdvkiáltás súlyos vádként csengett azok füleiben, kik a betűk erdejében a szellem viruló fáját nem vették észre. A dicsőség fénye, mely ez isteni alakot körülsugározta, bántá setétséghez szokott szemüket, — méltatlankodva fordulnak az ünnepelt mesterhez, hogy dorgálva a sokaságot, vessen gátat a lelkesedés önkéntes, zajos nyil- vánulásának. Mire nyugodt méltósággal felel az Úr: „mondom nektek, ha ezek megszűnnek, a kövek fognak kiáltani!“ (Lukács evang. 20. r. 40. v.).

I.