Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1894
nem világpolgárt, hanem a nemzet érzésébe, gondolkozásmódjába, vágyaiba és törekvéseibe magát beleélni tudó embert, valódi hazafiakat kell nevelnünk. És ezen ünnepélyes órában, mely intézetünk múltja és jövője között áll, tegyünk szent fogadást, hogy itt a tudományok csarnokában a hazafiság oltárán sem fogjuk a tüzet elaludni hagyni soha. És fontoljuk meg, és gondold meg különösen te szeretett ifjúság egyúttal azt is, amit az idők tanúja mond, hogy e hazát, melyet egykor karddal foglaltak el őseid, neked szellemi fegyverekkel kell újra meghódítanod, hogy a valódi nemzeti kultúra, mely nem üres gőgben, nem elbizakodottságban, hanem szellemi és erkölcsi fölényben nyilvánul van hivatva jövőnket biztosítani. De legyen a tudomány és nemzeti törekvések e megszentelt hajléka egyúttal a hit temploma is. — Legyen ápolója a vallásosságnak és az egyházhoz való rakaszkodásnak is. A hol az igazság honol, ott nem hiányozhatik az emberi bölcseségnek, minden szép és nemes törekvésnek legmélyebb és örökké buzogó kútfeje, a vallás, az Isten félelme sem. — Intrate nam et hic dii sunt. Lépj be teliát múzsák ifjú serege ez uj csarnokba. Te vagy hivatva, hogy azt, amit ember keze megkezdett igazán befejezd azáltal, hogy amit itt hirdetnek, amit itt szivedbe csepegtetnek, azt az életbe is kivigyed és igy a tudománynak, nemzeti műveltségnek és a vallásos nemes érzésnek e szép otthonát magadra és a késő korra nézve áldást hozóvá tegyed. És lépjünk be mi is szeretett tiszttársaim, hivatásunk csarnokába, szolgálva nem bérért, hanem szeretetből és lelkesédésből a tudomány s nemzeti kultúra reánk bízott szent ügyét. Erre segítsen bennünket az ég, a népek és nemzetek sorsa fölött őrködő hatalmas Isten, hogy munkánkon legyen áldás s hogy ezen intézet messze időkre fen- állhason, fényt és áldást árasztva maga körül.« A szép ünnepélyt bezárta a tanitólcépzőintézeti vegyeskar által előadott karének, melynek végakkordjának elhangzása után kedves vendégeink az épület bensejének megszemlélésére indultak. A tág, világos folyosókon fel s alá hullámzó sokaság ajkairól csak egy szó hangzott: az elismerés szava azok eléggé nem méltányolható szakavatott munkásságának s nagylelkű buzgalmának magasztalására, kik ezen, intézetünk történetében korszakalkotó eszmét Isten segítségéved, szép sikerrel megtestesítették.
