Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1891
6 mel, büszkeséggel tölti el minden hazafi szivét: — igazán legelső magyar ember! És neked köszönjük, nemzetünk őrangyala, szeretett királynénk, a ki midőn ma 25 esztendeje a szent korona vállaidat érinté, még királyné ajkáról soha nem hallott szavakat mondottál : »Örömmel teljesítem a nemzetnek Önök által nyilvánított kívánságát, a mely saját forró óhajommal találkozik, s áldom az isteni gondviselést, hogy azt a perczet megérnem engedte ; vigyék meg küldőiknek őszinte köszönetéinél s szives üdvözletemet.« Király és nemzet tehát egy szív, egy lélek. — A nemzet fájdalma és öröme az ő fájdalma és öröme! Midőn a gyászba borult nemzet Deák Ferencz iránt hálaadóját leróni sietett, — térdre borulva és konyáiban úszva ott találta a haza bölcsének ravatalánál Magyarország legelső asszonyát, szeretett királynéját. — Ott sir a nagy Alföld legnagyobb városának omladékai fölött a nemzettel a legelső magyar ember s az ő királyi szavára emelkedik ki romjaiból az Alföld büszkesége — az új Szeged. S ha halott fölött nemzet szeméből valaha az igaz fájdalom s őszinte részvét könnyei peregtek ; úgy a királyi család reménye, a nemzet büszkesége s a magyar haza szeretve tisztelt trónörököse halálának hírére e nemzet igazán őszinte s mély gyászt öltött. És ezen együttélés, együttérzés napját ünnepeljük ma, azért örömnap a június 8-a nekünk, örömnap a királyi családnak. — Es ezen örömnapon, szeretett ifj uság, van hozzátok is egy szavam. — Legyen jelszavatok éltetek utain: munkára fel! Munkára fel! nemes ifjúság, a tettek korát éljük ma, — a haza szabaddá, igazán nagygyá s dicsövé csak úgy lehet, ha mindenki sorompóba lép s ott küzd, hol ereje, tehetsége neki a helyet kijelöli; munkára fel, hadd szökkenjen merész sudárba az a kisded mag, a melyet a haza legnagyobb fia, Széchenyi merész, fáradhatatlan szelleme e haza szent földén elvetett. — Munkára fel! elmúlt a fájdalmas panaszok siró kora, — a fejedelem, kinek homlokát Szt. István koronája ékesíti, egy népével, értünk él, értünk hévül! Ily érzelmekkel, ily nemes elhatározással járuljunk ma azon szent oltárhoz, a melyen 25 év előtt a haza- és szabadságszeretet szent füzéből, a nemzet, mint a hamvaiból megéledeft phönix uj életre kelt. — Rakjuk, szítsuk a hazaszeretet szent tüzét, hadd lássa a késő nemzedék, hogy e kor fiai megérték a nagy költő szavát:
