Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890
12 László postai fogalmazó (Pozsony), Papp Henrik a Kis J. arczkép készitője (Bpest), Bruchner Károly, Lo-sonczi és Loibersbeck (mind a 3 egy levélen, hálás tanítványok aláírással), Fürst Károly ev. lelkész (Pozsony), Guggenberger ev. esperes (Rácz-Kozár), Tóth Sándor szilsárkányi ev. lelkész. Berze- viczky Albert közokt. államtitkár — mint Írja — személyesen jött volna el, ha az országgyűlési tárgyalások Budapesthez nem kötnék ; levelében a száz éves társulatnak további fejlődést, sikeres munkát kíván. Dóczy Lajos külügymin. osztálytanácsos, a lyc. volt tanítványa, hosszú időre nyúló külföldi utjával menti ki távol- maradását ; máskép bizonyosan megjelen közöttünk ; annyival inkább, mert ő is tagja volt egykor a M. T.-nak s máig hálával emlékszik a lyceumban élvezett jótéteményekre ; a M. T. emlékén pedig különös kegyelettel csüng, mert itt írogatott, szavalt, bírált először magyar nyelven. Köszöni azért a szives meghívást s a M. T.-nak szerencse- kivánatát küldi, mély sajnálatát fejezve ki újólag, hogy az ünnepségben részt nem vehet. Markusovszky Lajos dr. min. tanácsos, ki az ünnepelt magyar iró Kis Jánosnak unokáját, Kis Sófiát bírja nőül, felesége nevében arra kér engedélyt, hogy a lyc. M. T.-t az «Országos Közegészségi Egyesület» tagjai közé iktathassa, illetve az egyesület «T re fort alap»-ja részére az 50 fit alapítványi összeget befizethesse. Torkos László fővárosi tanár és iró hogy lelkileg közöttünk lehessen s mi is jelenlevőnek tekintsük, levele kapcsán egy alkalmi verset küld, hadd tolmácsolja ez, — úgy mond — meleg érdeklődését a M. T. sorsa — és igaz szeretetét azon város iránt, melynek kebelében, főleg pedig iskolájában lelki s erkölcsi miveltsége alapját megvetették s melyhez ifjúsága legboldogabb emlékei fűződnek. A mult időkön merengő, a jelen haladás szemléletén fellendülő hazafias hangú kis vers legyen azért a százados örömnap költői apotheosisául is megörökítve. Sopron. Távol nyugatra vetve, — im ma Feléd néz éjszak, dél, kelet; Részben magyar csak, — s im az összes Magyarság ünnepel veled. Oh hagyd a nemzet hymnusába Vegyülni ajkam szózatát, Fiad valék hisz egykor én is, Fogadd mit hálás szivem ád. Virágzó város, borral áldott Halmok szelid lejtőinél, Hol bérezek zordon viharával Birkózik enyhe tói szél; Hová emléke drága múltnak Sok férfit s aggot visszavon : Légy üdvöz ünneplő ruhádban Fénylő örömmel arezodon!
