Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1889
'4 partján. A zefir üdítő lengedézésében, a szántóföldeket nyaldosó hullámok egyhangú fenséges mormogásában, az orkán által felkorbácsolt, haragtól tajtékzó ár zúgásában folyton hallja a hymnust: jó, szent és hatalmas a seregek Ura Istene ! A kinek bölcsője a bájos természet ölén rengett, ha tudományos pályára lép, mintegy praedestinálva van arra, hogy vagy a természet-, vagy a hittudománynak szentelje életét. Amaz kutatja a természetet a maga reális valóságában, emez eszményíti a természetet, a végesben keresvén a végetlent. Müllner az utóbbit választó élethivatásúl, — a természettudomány gyakorlati értékesítése pedig egyedüli szórakozását képezi. A mily fáradhatlan s szakavatott theologus, oly ügyes kertész. Szive a theologiáé, keze a természettudományé. Az első döntő avatást az egyházi szolgálatra abban a kis igénytelen hajlékban nyerte, melyhez zavartalan boldog gyermekkorának emlékei füzvék. Valóságos kis templommá avatta e hajlékot az ősi traditiókat s nevők szeplőtlenségét féltékenyen őrző szülők vallásos kegyelete. Ha az élénk szellemmel megáldott gyermek a természet magasztos dómjában Istenét sejteni, — itt, e kis házi kápolnában Istenét tisztelni, szeretve félni tanulta. A jó édes anyától tanult imádkozni, — az édes atyától „tudakozni az Írásokat“. A hosszú téli estvéken, minden ünnep- s vasárnapon oltárrá lön a nagy tölgyfaasztal a családszobában. A ház papja, a tiszteletreméltó családfő felütötte az öreg bibliát, felolvasván belőle, vagy egyéb áhitatos műből egy-egy szakaszt a körülötte egybegyült kisded gyülekezet épületére. Alig sejtette akkor valaki, hogy a családi tűzhelytől a gyermek kebelébe esett szikra egykor lobbot vetve, meggyujtja azt az áldozat tüzet, melynek lángja egy félszázadon át biztos Útmutatója volt a tudományos pályán haladó ifjúságnak ! Alig gondoló, alig remélheté a kegyes apa, hogy felolvasásával alapját rakta meg azon mély egyháztörténeti s bibliai tanulmánynak, melyet Müllner egyháza papjainak nevelése érdekében oly kiváló sikerrel értékesített! Ily légkörben örvendetes fejlődésnek indult a kiváló tehetségű s vasszorgalmu gyermek. Nem kerülte el figyelmét a helyi lelkésznek, ki késznek nyilatkozott a kitűnő tanulónak a gymna- siumra való előkészítésére, s kinek biztatására a szülök örömmel határozták el magukat arra, hogy fiokat taníttatni fogják, — hisz a jó lelkipásztor felhívása szivök titkos, rég táplált óhajával találkozott. így került az annyi reményre jogosító gyermek 1830. febr. hóban a soproni gymnasium első osztályába, az úgy nevezett „Donatus“-ba, még pedig a folyó tanév második fele elején. Sok nehézséggel kelle megküzdenie. A megelőző évet a magyar szó megtanulása végett Tót-Kereszturott töltvén, hol az iskolában, melyet látogatott, többet felejtett, mint tanult. Az első félévben
