Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1888

Az ülésről felvett jegyzőkönyv két példányban kiállíttatott s hitelesíttetett. A vallásos erkölcsi szellemnek az ifjúság közti élesztősére s ápolására különös gond fordittatott. Vallásos erkölcsi érzeten ala­puló tiszta jellem fejlesztését hangsúlyozta az igazgató nem csak évnyitó beszédében, hanem az egyes osztályokban tett látogatásai alkalmával is. S szavai nem is találtak sziklás földre, ha bár egyes esetekben a könnyelműség dudvája ismét elfojtotta a kicsi­rázott jó magot. A nyilvános (magyar) isteni tiszteleten, valamint az intézet részéről rendezett külön áhitatossági gyakorlatokban az ifjúság részt venni tartozott. Úrvacsorához kétszer járult az ifjúság a tanári karral együtt, m. é. szept. 23. s f. é. május 30-án mind két alkalommal megtartatván a vallásos szent cselekvényre való méltó előkészülésül közáhitatosság a lyceumi nagy teremben. A lyceumi tanulók confirmatziói oktatását ez évben nagytiszt. Stiegler Gusztáv ur végezte. Május 29-én a templomban tartatott meg számos közönség előtt a confirmandusoknak vallási vizsgálata, 30-án pedig azoknak ünnepélyes felavatása, mely után az egyház e zsenge tagjai a tanodái ifjúsággal együtt járultak az ur aszta­lához. A lyceumi ifjúság gyámintézeti egylete ez évi működésének végeredménye a tanév vége előtt nem lévén megállapítható, itt a múlt év eredményére kell szorítkoznunk. Az összés bevétel volt 91 frt ül kr, kiadás 80 frt 20 kr, még pedig az egyházkerületi gyám­intézetnek küldött 20 frt, a Leopoldianumra 10 frt, a soproni képezdei 25 éves emlékalapra 20 frt, a budapesti prot. árvaházra 10 frt, a veszprémi gyülekezetnek iskolaalapra Í0 Irt, az erdélyi magyar gyámintézetnek 10 frt, postadijakra 20 kr. Pénztármaradék 11 frt 41 kr. A deáksegélyző egylet gyógyszerekre fizetett 15 frt 26 kr. s a tanodái orvosalapra felajánlott 35 frtnyi járulékon kívül ez idén is 3 szegény tanulót részesített egyenként 30 Irt, 5 tanulót pedig fejenként 20 frt összesen 190 frt segélyben. Az ifjúságnak viselete általában véve kielégítő volt. Szükségessé vált ugyan e tekintetben olykor-olykor az osz­tálytanárnak illetőleg az igazgatónak komoly intése s dorgálása nemcsak egyes tanulók, hanem egész osztálylyal szemben, de a szívből jövő s szívhez szóló atyai intés rendesen visszhangra is talált, úgy hogy szigorúbb fegyelmi eljárást csak két nagyobb er­kölcsi vétség esetében voltunk kénytelenek alkalmazni; de e két sajnos esetben is enyhítette a vétség s így a büntés súlyát azon körülmény, hogy a vétséget elkövetett ismeretlen tettesek az igaz­gató komoly felszólítására bünbánólag, töredelmes szívvel maguk jelentkeztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom