Evangélikus egyházkerületi lyceum és tanitó-képezde, Sopron, 1885
20 10 frt, I.aschober Mátyás ur 4 frt, dr. Schreiner Károly ur 10 frt, Ebner Gusztáv lelkész ur 1 frt 50 krt. Tiszt. Takács Ferencz, réthi lelkész ur egy 17-ik századbeli, gyógyászati tartalmú magyar nyelvű kéziratot ajándékozott, mely úgy nyelvészeti, mint tartalmi tekintetben nagy érdekű. Néhai Mártiny Frigyes ur végrendeletileg 100 frtot hagyományozott az ev. lyceumnak physikai szerek szerzésére. Ugyan e czélra az ifjúsági zenetársaság által rendezett tánczmulatság alkalmával befolyt 25 frt. Előbb említett Martiny Frigyes ur végrendeletében atyja s testvére emlékére „Martiny János és Péter Adoif“ neve alatt kezelendő alapítványul 2000 frtnyi magyar papirjáradékot hagyott a helybeli ev. konvent kezelésére, oly meghagyással, hogy ezen összegnek évi kamatjait volt hű cselédje élvezze holta napjáig; azután pedig az évi kamatok egyenlő részletekben dijpénzül szolgáltassanak ki egy gymnasiumi, egy képezdei és egy reáliskolai szegény, de szorgalmas evangélikus tanulónak. Néhai Pelargus János lelkész ur értékes pénzgyüjteményén kívül a zalai esperesség utján vett értesülés szerint végrendeletében dijpénzalapitványul is hagyományozott a lyceumnak 500 frtnyi összeget. Tek. Ihász Lajos, lőrintei nagybirtokos ur részéről főtiszt. Karsay Sándor püspök ur által beküldetett a következő „Alapit- ványlevél“: Alulírott Ihász Lajos tekintettel arra, mikép a dunántúli ág. evang. egyházkerület soproni főiskolája évszázadok óta elő- harczosa a protestáns, a magyar s a szabadszellemü nevelésügyének és mint ilyen úgy az egész magyar nemzet, mint különösen ev. egyházunk művelődés történetében kiváló szerepet vitt a múltban, kiváló szerepre hivatott a jelenben, és jelentékeny tényező lesz a jövőben, — méltó tehát, hogy én, mint hitbuzgó őseim hálás utódja, a soproni főiskola ezen áldásdus működéséért az elismerés adóját lerójam, nemcsak, sőt mivel a korigényelte változások újabb anyagi áldozatokat kívánnak, anyagi áldozatokat is hozzak azon oltárra, melyen a protestáns szellem örök vestatüze ég, melyről a művelődés termékenyítő sugarai áradoznak, s a mely a tudomány kiapadhatatlan forrása. — Ez okból megemlékezve arról is, hogy ezen soproni főiskolába magam is részesültem az oktatás és nevelés jótéteményében, — a dunántúli ág. ev. egyházkerület soproni főiskolája részére ezennel 100 azaz egyszáz osztr. ért. forint alapítványt teszek olykép, hogy ezen alapítvány a főiskola pénztára által mint tőke kezeltetvén, ennek kamatjövedelme évenkint az iskola szükségletei fedezésére fordittassék. Kikötöm ugyan, hogy halálomig az alapítványi tőke nekem fel nem mondható s birtokaimra bekebelezhető nem lesz, de halálom
