Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1869
10 azok jogaiért bátor lélekkel harczolt akkor, midőn a jogért küzdeni a legfelsőbb hatalom részéről bűnnek tartatott, hogy mint lelkész, tanár és az egyházirodalom munkása a tiszta évángyéliomi és az igazságaiban egyszerű tudományos szellemet hirdette, hogy ő iskoláink felvirágoztatását szivén hordozta; úgy nem teszünk egyebet mint igazságot szolgáltatunk neki, elismerjük érdemeit, megtiszteljük emlékét ha azt mondjuk, hogy Pálfy igazi magyar protestáns volt és a közös felvilágosodás terjesztője. Igazi magyar protestáns volt ő azon nemes értelemben, melyet épen most jeleztem, s nem azon egyoldalú és szűkkeblű irányban, hogy felekezetének körén túl másutt semmi jót nem látott volna, hogy minden jót csak a protestánsoknak szeretett volna tulajdonítani, hogy más felekezetüek felé nem törekedett volna közeledni. Egyoldalú felekezetességi iránynyal Pálfyt senki sem vádolhatja azon oknál fogva, hogy ő csak a protestáns iskolák emelése körül fáradozott s ezek felvirágoztatását tűzte ki munkásságának egyik legméltóbb tárgyául. Az adott viszonyokat figyelmünkön kívül nem hagyhatjuk. Nem az ő hibája és nem a mi hibánk, hogy hazánkban eddig a népiskoláktól kezdve felfelé, egészen az országos egyetemig, csak felekezeti iskolák léteztek. És hogy Pálfy a kor felfogásának megfelelőleg a felekezeti iskolák látkörén tulemelkedett, mutatja azon tény, hogy midőn őt is mint szakférfit, a közoktatásügyi minister bizalma az országgyűlés elé terjesztendő népnevelési törvény fölötti véleményadásra felszólitá, ő a községi iskolák eszméjének üdvös voltát örömmel üdvözölte. Mi protestánsok, noha még folyvást van okunk tanintézeteinkhez ragaszkodni, valójában nem félünk és nem is félhetünk a közös és községi, a felekezetesség korlátain túlható iskoláktól, sőt ezek eszméjében az előre haladó műveltségnek egy szép győzedelmét, a minden ellentétek fölött álló tudomány közösségének ünnepélyesen kihirdetett elvét s a mindeneket összefűző szeretet országának terjedését látjuk. De azt mind azokkal együtt, kik az igazi felvilágosodásnak tiszta szívből örvendenek, kívánjuk, hogy ily intézetekben azon szellem, mely ezeket épen közösökké, a felekezeti irányon tulemel- kedettekké teszi, semmiféle hatalom és befolyás által meg ne rontassék. És mivel azon szellemi mi- veltség, tudományos ismeret és lelki felvilágosodás, melyet terjeszteni az iskola feladata, általános kincs és saját szükségességgel bíró élettényező; ne gondoljuk azt, hogy az iskolát és tudományt csak az egyházi befolyás alól kell felszabadítani és csak a kettőt egymástól úgy elkülöníteni, hogy mindegyiknek saját természetéből fakadó üdvös működése saját körének határain belül, önállón és egymástól függetlenül mozogjon. Sőt inkább az iskolának minden egyéb hatalmaktól tehát, az államtól is függetlennek kell lenni azon határig, hogy ez reá semmi kényszert nem gyakorolhat, mivel a tudományos ismeret épen úgy nem függhet az államnak és a kormányoknak rendeletéitől és irányadásától, a mint nem szabad a tudományokra a vallástanokon kívül, vallási és egyházi jelleget ráütni és azokat egyedül az egyház szolgálatába fogadni. De őrizkedjünk a tudományokat pusztán csak véges és anyagi érdekeink előmozdításának szempontjából művelni, A tudományok oly függetlenek minden tekintélytől, mint azon örök igazságok, melyekben azoknak épen ereje és dísze áll. Azok szolgálnak mindnyájunknak és kormányoznak mindent, de azokat magukat kormányozni nem lehet, azokat saját eredeti lényegükből kiforgatni nem szabad; ellenben fejlesztésüket előmozdítani, mindnyájunk érdeke és kötelessége. Különben is egy hitfelekezet se féljen a közös iskoláktól, mert minden hitfelekezet a közmiveltség által biztosított jog védelme alatt megtarthatja iskoláit és ilyeneket felállíthat, feltéve, hogy ezek a haladó miveltséget és értelmiséget előmozdítják és a tiszta igazságot hirdetik. Mert valamint az igazi vallás nem kívánja a lelki sötétséget és nem fél az igazságtól, sőt az üdvözítő szavai szerint azt mondja: ismerjétek meg az igazságot, mert az tészen titeket szabadokká; úgy az igazi tudomány a vallás szentsége előtt mindenkor alázattal meg fog hajolni. Még a legnagyobb bölcsészeti, tudományos és művészeti miveltséggel biró elmék is, bár mennyire túlemelkedjenek minden adott vallás színvonalán, az ész vallásánál önkényt meg fognak állapodni. De az ész vallása a szeretet val
