Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1864

14

9. Tiszt. Spannagel Jósef lelkész ur ez évben is ismétlé szokott karácsonyi ajándékát, a tápintézetre küldött adományon kivül 1 ezüst ft. küldvén valami kitűnő szegény ifjú számára s 5 darab magyar újszövetséget, melyek szorgalomdijul osztattak ki szegény tanuló ifjak között.

10. Hálás elismeréssel megemlítendő még T. Bergmann, Emresz, Filiczky és Haub- ner orvos uraknak azon szives készsége, melynél fogva szegény tanulókat betegség esetében ingyen részesítettek orvosi segélyben, ügy szinte Greilinger Férd. ur szívessége, melynél fogva maga ajánlkozott három szegényebb tanulónak az uszodába való ingyen felvételre. Romwalter K. nyomdász ur a helybeli német újságot ingyen szolgáltatta az intézetnek; Seyring és Manitius könyvkereskedők ingyen adtak több iskolai kézikönyveket szegény tanulóknak; Thiering Laj. ur több vasnemüt; Bergmann Laj. ur több üvegnemüt, Stoye Anta 1 ur pedig több nemű lakatosmunkát ingyen szolgáltatott az intézetnek.

VII.

A tanoda történetére vonatkozó adatok.

A főtanodát, melynek igazgatójául a három évnyi határidő leteltével a múlt évi Junius 21-én tartatott kerületi iskolai nagybizottmány által újabb három évre Müllner Mátyás lett felkérve s megválasztva, közvetlen érinté a nm m. k. helytartótanácsnak 1864 Máj. 2l-én 41647 sz. a. kelt intézvénye, melyben az egyházkerület a soproni főtanodában majd egy század olta fenállott, 1832-ben beszüntetett, de 1861-ben ismét életbe léptetett és egészen a jogi akadémiák tanrendszerével egyezőleg szervezett első évi jogi tanfolyam tárgyában történt felterjesztvényóre értesittetik, miszerint a soproni főtanodában némely jog s államtudományok előadása a jelen szervezet szerint a rendes jogákademiák második tanfolyamába való átléphetésre nem elégeltetvén, az egyházkerületnek ez ügybeni kérelme nem teljesittetik. (Lásd az 1864 Aug. 9-én Pápán tartatott egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvét 10 sz a.)

Mint a többi testvér intézetek, úgy különösen soproni főtanodánk fájdalmasan értesült a hírlapok utján a magyar udvari cancellaria azon rendeletéről, miszerint kath. tanulókat protestáns tanintézetekbe csak a nm. m. k. helytartótanács egyenes engedélye alapján szabad felvenni, ellenkező esetben az ev. gymnasiumok részéről kath. tanulók számára kiállított érettségi bizonyítványok nem csak Magyar- ország területén érvényteleneknek tekintetvén, hanem a rendelet hatálya a nem magyar koronatartományokra is kiterjesztetvén. Fájdalmasan hatott ezen rendelet különösen mi reánk, miután a B écs i Hir a d ó b o 1 (1. 57 sz. Mart. 10.) megértettük, hogy épen a soproni ev. intézet adott legközelebbi okot ezen rendeletre, melyről h Bécsi Híradó maga is megengedi, „hogy annak felelevenitése sőt kiterjesztése a Lajthán inneni tartományokra elvontan minden gyakorlati támponttol némi szűkkeblű türelmetlenség jellegével bir; de ha a concret viszonyokat tekintjük, a szóban forgó rendelet igen indokoltnak fog látszani.“ — Es melyek hát ezen concret viszonyokok? A Bécsi Híradó vádképen hozza fel a protest, tanintézetek ellen általában, s miután első sorban is a soproni tanintézet forog szóban, ez ellen különösen, hogy tudnillik „tapasztalatilag kath. ifjak protestáns tanintézetekben elhanyogolják a vallástant, — mert ezekben e részben a felügyelet csekély — mig a kath. tanodákban egészen ellenkezőleg, szigorú ügyelet van arra, hogy a nem katholikus ifjak is saját vallásukban kellő oktatásban részesüljenek.“ Tiszti kötelességünknek tartottuk az ellenünk emelt eme vád ellen annak idéjén a napi sajtó utján nyilvánosan felszólalni; de miután felszólalásunk tőlünk nem függött nehézségek miatt meg nem jelenhetett, ez emléklapokban, hol fötanodánk szellemi életéröl adunk számot a pártfogó közönség előtt, látjuk helyén, hogy az ellenünk szórt hamis vád ellen erélyesen tiltakozzunk, s biztositsuk a tisztelt B é-