Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1859

6

„Már szolt valamit?“ Még mit sem. „Hát mi tetszik?“ A gyapjú szövet, mellyet a tarentumi festék edzett viola színűvé.

Azomban valamikép ne gondold, hogy én azt, a mihez magamnak kedvem nincsen — midőn azt, más ügyesen űzi kajánságbol kévéssé akarnám dicsérni.

Azon költő kifeszitett kötélen járni képes, 12) ki bűvészként lelkemet a művészet ámitásival szorongatja, izgatja — lecsendeséti, csalfa ijedelmekkel tölti el, és majd Thebaebe majd Athénbe varásol.

Hanem kérlek azokra is terjeszd ki kissé figyelmedet, kik inkább szeretik magokat az olvasóra bízni mint a követelő halgatóság szeszélyeit tűrni.

Ha Apolló méltó templomát könyvekkel akarod megtölteni, és felbuzdítni a költőket, hogy a viruló Helikonra nagyobb tűzzel törekedjenek

Mi költők önnön magunknak ugyan sok bajt okozunk, ("hogy magam ellen szóljak) 1S) midőn nálad elfoglalt és fáradtnál alkalmatlankodunk költeményeinkéi; midőn fáj, ha barátunk csak egy sorocskát iSjiner roszszal- ni; midőn az elmondott helyeket — fel nem hivatva — ismételjük; midőn jajgatunk, hogy munkánkat és finomúl szőtt költeményeinket nem fogják fel; midőn azt reményijük, hogy te — értesülvén költészetünkről — elözékényen ön szántadból magadhoz hivatsz — szűkölködni tiltasz és Írni kénszeritesz.

De mégis érdemes megvisgálni, minő őrpapokkal I4) bir a háborúban és békében fénylő erény, mellyet avatatlan költőnek nem szabad érinteni

Nagy Sándor szerette Choerílust, ama kontárt, ki otromba halva született verseivel tőle királyi Fülöp aranyokat nyert ajándokba. De, valamint ha tentával bánsz, mocsok és folt ragad reád; igy többnyire a költők is piszkos verseikkel a fényes tetteket bemázolják. Hanem ugyan azon király, ki olly nyomorú nevetséges költeményt olly pazar drágán vett meg, megtiltotta, hogy Apellesen kívül ki se rajzolja, vagy Lysippon kívül a hős Sándor alakjat híven adó érc szobrot más ne öntsön. Hogy ha a képző müvek megítélésében nyilvánított éles eszét, a tudományos munkák s különösen a Musák adományaira alkalmaznád, mégesküdnél, hogy Boeotia vastag levegője alatt született.

Hanem Virgilius és Várius kedveltjeid feletti ítéleted nem válik becstelenségedre, sem ajándokod, mellyet ők az adományozónak nagy dicséretére vettek

Es a jeles férfiaknak alakja a szobrokban nem is tűnik ki olly világosan, mint, a melly tisztán kiviláglik a költő munkáiban azoknak lelkülete és jelleme. Magam is inkább vágynék hős tetteket, mint földön csúszó apróságokat írni; tartományokat folyamokat; hegyi varokat, idegen országokat és az egész nagy világon fenséges vezérleted alatt bévégzett háborúkat, és a templomát, melly Janust a béke őrét bézárja, és fejedelemséged alatt a parthok előtt félelmes Romát — meg énekelni, hogyha a mennyire vágyódom — annyit tehetnék is.

Hanem csekély költemény nem fenségednek való, és szerénységem nem mer olly munkát megkísérteni, mit erőm nem bir el. A túlzott buzgóság pedig alkalmatlan arra nézve, a ki iránt vonzóimat ostobán nyilvánítja, kiválolag ha verseivel és költői tehetségével tolakodik. Mivel azt, a mi felett mosolyog az ember előbb megtanítja, és órömestebb megtartja, mint a mit helyesel és tisztel.

Nem kell nekem olly szolgálat, melly terhemre válik, és nem kívánok eltorzított viasz alakban kiállítatni; sem hitvány versekben dicsőítetni; Ír gy ne kelljen pirulnom illy esetlen idomtalan ajándok miatt, s írómmal együtt nyílt ladába dobatva — ki ne vitessem a város azon negyedébe, hol tömjént, borsot, fűszereket és más egyebet árulnak — mit el hányt vetett papírba gyöngyölgetnek.

•Jegy® etek:

1. Augustus Császár Horatiustól többször szorgalva követelte, hogy köz kedvességü költeményei közül egyet ö hozzá is intézne. A költő a császár kívánságát ezen remek levéllel teljesité, mellynek tartalma a legújabb romai költészet ’s romai szellemi műveltség állásának általánas leírása —• neki alkalmat nyújt — minden politikai kérdések feszegetésének mellőzésével, mellyeket ön meggyőződése megtagadása nagy veszély nélkül nem érinthetett volna, a világbirodalom ügyei által annyira igénybe vett császár figyelmét és részvétet a romai irodalom fontos tárgyára irányozni. A költő először is nevetségese teszi a romaiaknak a régi és részént elavult költészet iránti szemvelgö előszerelét, melly olly gátlólag hat az új irodalom szabad és eleven kifejlö-