Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1857
44 XL J ó 1 t e v ő k. I. Azon jóltevökön kívül, kik a IX és X-dik szám alatt feljegyezve találtatnak, a következőknek felemlítésére a legöszintébb hálaérzet készteti az igazgatóságot: 1. Hauer L. Császár ö felsége képével megajándékozta az intézetet. 2. Grossmann és Bonicz képeit aj. Thiering Károly, az ezekhezi rámákat pedig Király J. Pál. — 3. Különféle ruhaneműket a szegény ifjak számára aj. Bertok S. 4. Greilinger Férd. 3 tanulót ingyen vett be az uszodába. 5. Le Grand arczképét maga megküldötte az intézetnek. 6. Tek. Szemerey Sándor 20 pf. (1. a X-dik számot). — 7. Az intézetnek majdnem minden növendékei örömest járultak az újonnan megindított egyházi gyámalaphoz; krajczáronkint az év folytán több jött össze 80 pforintnál; az ifjúság buzgósága osztatlan méltánylást érdemel. 8. Hacky K. helyb. asztalos és Bergmann L üveges szokott adományaikkal az intézetet megörvendeztették, rámákat ajándékozván és a chemiába üvegnemüeket nagy készséggel szolgáltatván. 9. Számos (67) programm küldetett az intézetnek különféle honi és külföldi tanintézetek részéről. 10. Romwalter Károly a nyomtatási költségekből 10°o szíveskedett elengedni. 11. Rupprecht J. a vegytani készletek árából 50° 0 elengedett. 12. Turcsányi Ad. tanár, úgy mind tavai, egy tanulónak ingyen adott szállást. 13. Lenek S. az iróeszközökérti pénzöszvegből 20% elengedett. 14. Laub Jáno^ Ráczhidasi tanitó megküldvén a felajánlott díjpénzi alapítvány második részét (1. a múlt évi programm 42-dik lapját) ezt oly levél kiséretében tette, melyben nem csak a gyöngéd atyai szív, de kegyteljes hálaérzet is tükrödzik vissza; a tanári kar ezen szívreható eljárást jobban nem méltányolhatja, mint ha a levél részét hálás érzelemmel köztudomásra bocsátja; ez így szól: „Längst schon plagte mich mein „Lieblings-Gedanke nach Oedenburg schreiben zu müssen, wo in einer wirklich öden Burg oder Gruft für „mein Herz ein so theures Wesen begraben liegt, um meine, Seinem Andenken gewidmete, Schuld zu zahlen. „Hier überbringt also mein Brief das Versprochene, damit ein braver Zögling unserer Hochschule in seinem „Fleisse zum Gutsein und Besserwerden noch mehr angeeifert, mit dieser kleinen Gabe beschenkt, sammt „mir oft meines mir unvergesslichen Lajos gedenke. Wenn der Himmel mit seinem Alles belebenden Thau „unsere matten Herzen noch einige Jahre befeuchtet: sollen auch noch einige Früchte der Liebe aus demselben erwachsen und dieses jetzt noch kleine Feld des Wohlthuns vergrössern. — Im kommenden Jahr, wenn „der Allmächtige es auch so haben will, kommen wir wieder nach Oedenburg um theure Lebende und den „lieben Todten zu besuchen.“ — A jó atya méltán siratja jó fiát, ki az 1855 dik évi Junius 18-dikán temette- tett el s kinek sírjára a tanuló ifjúság a derék tanuló temetési napján ezidén is, rózsákat hintett, — a gyarló ság, de egyszersmind a szíves rokonérzés jelképeit. — A tanári kar, az alapító kivánsága szerint, az alapítvány kamatjaival intézkedik, mely bizodalomért ezennel forró háláját nyilvánítja. Scriba Rudolf ezidén első Laub- féle dijpénzes. — 15.) A városi község 3 öl fát ajándékozni szíveskedett az intézetnek. — II. A háromszázados ünnepélyi alapítvány állása (1. a.XIII. sz. e progr. és Prot. egyh. s isk. lap 18. sz. 462-dik lap): A t. ez. adakozók nevei: Somogyi Sándor 100 pf. Pesty J. 2 darab aranyat, Székács József tiz évre kötelezett évenkint 5 ft., Király J. P. 20 ft., Pálfy József 20 ft., Véghelyi Imre 10 fl., Lahne Fr. 5 ft., Koch Mihály 5 ft., Bárány Pál 50 ft., Királyföldy Péter 5 ft., Takács Pál 5 ft., Wohlmuth Leop. 100 ft.,
